A minap a Magyarország értékei nevű Facebook-csoportban bukkantunk egy friss posztra, amelyben Végh Katalin osztott meg fotókat a szombathelyi Bagolyvárról. A képeken nemcsak az épület jellegzetes, romantikus homlokzata látható, hanem néhány belső részlet is, amelyek ritkán kerülnek nyilvánosság elé. A fotók így valódi bepillantást engednek a falak mögé, egy sokak által ismert, mégis kevesek által látott épületbe.
A Bagolyvár nem csupán látványos építészeti különlegesség: magántulajdonban áll, műemlékvédelem alatt van, és bár a felújítása nem látványos tempóban zajlik, információink szerint lassan, de folyamatosan halad. A fotókon ez nem feltétlenül tetten érhető, de a múlt századi apró részletek sokat elárulnak az épület történetéről.
Az épületet Zwitkovich Károly hadbiztos építtette az 1850-es évek elején, amikor Szombathely akkori peremén szőlőbirtokot alakított ki, és ahhoz egy romantikus stílusú kastélyszerű épületet emelt. A Bagolyvár elnevezés egy későbbi tulajdonoshoz kötődik, aki egy nagyméretű öntöttvas baglyot helyeztetett el a homlokzaton – innen ered a máig használt név.
Az elmúlt másfél évszázad során az épület sokféle funkciót töltött be: a második világháború után szovjet hadbíróság és börtön is működött benne, később pedig évtizedeken át úttörőházként és Gyermekek Házaként szolgálta a város fiataljait. A mostani fotók ezeket a rétegeket nem mesélik el, de sejtetik: a Bagolyvár nemcsak egy szép épület, hanem Szombathely történetének sűrű lenyomata is.
A megosztott képek így túlmutatnak az esztétikán: egy olyan műemléket mutatnak meg, amely még mindig formálódik, várja a teljes megújulást, és közben csendben őrzi múltját Szombathely nyugati részén.
