Már január 16-a (érdekes, éppen a Weöres Sándor Színház debütáló előadása, a 9700 című nagyon szombathelyi darab premierjének napja!) óta tudjuk, hogy a miénk, de csak tegnap vált hivatalossá a cím: Szombathely a Kultúra Magyar Városa a nagyvárosok közül 2009-ben! AZ elismerést - mellyel egy súlyos márvány-üvegplasztika, egy elismerő oklevél és egymillió forint jár – a Magyar Kultúra Alapítvány székházában vehette át dr. Ipkovich György polgármester.
Mint a mesében...
A díjat negyedik alkalommal osztották ki. Vas megyéből már másodszor ment delegáció az átadóra: Vasvár (kisvárosként) 2005-ben volt a Kultúra Magyar Városa. Idén csak két kategóriát írtak ki. A megyei jogú városok között a Szombathely már harmadszor pályázott, és most végre, mint a mesében – nyert. A másik kiemelt 2009-ben Balatonfüred lett.
Az ünnepségre különbuszok vitték a vasi megyeszékhelyről azokat,
akik nélkül ez a műsor nem jöhetett volna létre
(emlékszünk még talán a réges-régi Friderikusz-show jellegzetes fordulatára...): a kulturális intézmények vezetőit és munkatársait. Bár útközben többen féltek, hogy nem így lesz, az utolsó busz is időben megérkezett a budai várkerület mesés díszletében, a Szentháromság téren álló, kívül-belül gyönyörű épülethez: a Magyar Kultúra Alapítvány székházához.Megérdemelték!
A vendégeket először dr. Koncz Gábor, a Magyar Kultúra Alapítvány igazgatója köszöntötte, aki a régiók és kultúrák találkozásának nevezte az eseményt. Szombathely számára örökre
diákszívű városként
marad meg, mondta, majd hozzátette: a cél a művészet, a kultúra és a nyelv éltetése, ennek pedig mindkét település maradéktalanul megfelelt.Megérdemelték! Viszlát otthon, Önöknél!
– zárta beszédét.Az okleveleket dr. Hiller István miniszter szignózta, az ünnepségen mégsem ő, hanem dr. Schneider Márta szakállamtitkár képviselte a tárcát. Kezdetben a művészet és a kultúra területén végzett munkát díjazták (vagyis a számadatokat) - avatott be bennünket a döntés részleteibe -, ma viszont már inkább az új városfejlesztési módokat értékelik. Szombathely sikeréhez, mint megtudtuk, nagyban hozzájárult, hogy megfelelőképpen óvja kétezer éves örökségét, de a felújított Fő tér, az ismét hagyománnyá vált karnevál, a Joyce-hagyomány és a nemrég alakult Weöres Sándor Színház is.
Egyedi arculatot találtunk
Dr. Kovács Miklós turisztikai államtitkár a kultúra idegenforgalmi aspektusát fejtegette. Mint mondta, 2007-2008-ban 15 milliárd forintot költöttek a kulturális turizmus fejlesztésére, s a későbbiekben sem szándékoznak elapasztani az erre szánt a pénzforrást. Fontos, hogy a városok tulajdon adottságaikat megfelelőképpen használják ki, hogy egyedi arculatot találjanak maguknak, és az is, hogy ne csak megőrizzék kulturális értékeiket, de tovább is adják azokat – zárta beszédét dr. Kovács Miklós.
A megtisztelő címmel jár az is, hogy a Magyar Turizmus Zrt. 2009-ben valamennyi kommunikációs csatornáján (belföldön és külföldön egyaránt) népszerűsíteni fogja Szombathelyt és Balatonfüredet – jelentette be dr. Niklai Ákos, a Magyar Turizmus Zrt. elnöke. Ez azt jelenti, hogy programjainkat folyamatosan ajánlja majd a Magyar Televízió, felkerülünk a szakirányú honlapokra, illetve külföldi vásárokra, kiállításokra utaztatják a város bemutatkozó pavilonját.
Mégis sikerült...
Dr. Bóka István, Balatonfüred polgármestere nem kertelt: kereken kijelentette, hogy üzleti befektetésnek tekintik ezt a címet, csakúgy, mint a település kulturális fejlesztését, s melytől a XIX. században virágzó, gyógyturizmuson alapuló idegenforgalom új és, ha lehet, még fokozottabb mértékben jelentkező fellendülését várják stratégiai partnerükkel, Tihannyal együtt.
Lám, távol vagyunk fővárostól, és mégis sikerült... - kezdte beszédét dr. Ipkovich György. A kultúra fejlesztése nálunk is tudatos, hangsúlyozta, s fontos célként emelte ki, hogy a meglévő épített környezetet, gazdag történelmi örökségünket feltöltsük tartalommal, valóban élővé tegyük.
Aki a kultúrára áldoz, a jövőnek áldoz
- tette hozzá, majd együttműködést ajánlott a másik győztes település, Balatonfüred vezetőjének.Lírai számla
- lenyűgöző performance Ezután a városok bemutatkozó produkciói következtek. Balatonfüredet Richter Gábor képviselte, aki tromobitán, zongorakísérettel adta elő Oscar Böhme Esz-moll trombitakoncertjét. Utána Kubik Anna érdemes művész mondta el a füredi Salvatore Quasimodo költőverseny egyik nagydíjas alkotását, Tóth Krisztina A világ minden országa című versét.
Szombathely egész másfajta performance-szal készült – ami (minden elfogultság nélkül!) lenyűgözte a közönséget. Három egymást követő produkcióból tevődött össze a
Lírai számla
, közben sejtelmes vörös fénybe burkolózott a terem, és a kivetítőn jellegzetes szombathelyi csendéletek, jelentős fotográfusaink képei (köztük a Nyugat.hu-n Sadnessként publikáló Mészáros Zsolt alkotásai) váltották egymást Miski Ádám válogatásában és szerkesztésében.Varázslat után vastaps
Először Kiss Márton, a Szombathelyi Bolyai János Gyakorló Iskola és Gimnázium 11. osztályos tanulója zongorázott, aki egyúttal a grazi Zeneművészeti Egyetem növendéke is. Őt a Szombathelyről elszármazott, pályáját a helyi Ferrum Társulatban kezdő Fekete Ernő követte - ma a Katona József Színház színművésze.
Zárásként Bognár Szilvia magával ragadó hangja csendült fel. (Nagybőgőn kísérte: Kovács Zoltán.) A különleges orgánumú hölgy a Vasi Népdalstúdió, a Boglya Népzenei Együttes és az Anima Sound System tagja (utóbbi esetében már a mondatba kívánkozik az
egykori
szócska), a Makám és az Állami Népi Együttes meghívott előadója. Amit itt hallhattunk tőle, az valami különleges, számítógéppel megbolondított varázslat volt. Hatalmas tapsot kapott.Ec-pec-kimehetsz...
A díjak átadása után protokollmosolyt vettek arcukra az elöljárók, míg elkészültek az emlék-fényképek, majd kiderült, hogy ami egyfelől áldás, az másfelől átok lehet – a legalább háromkilós, rendkívül törékeny üveg-márványplasztikát ugyanis egymásnak adogatták a szervezők. Nem tudták eldönteni, ki cipelje, ki vigyázzon rá. (Azért épen hazakerült.)
Kint, az impozáns épület halljában étellel és itallal kínálták az ünneplőket. Szombathely polgármestere pezsgővel koccintott a sikerre – viccesen odaszólva a fotósnak, hogy ezekkel a képekkel nehogy rossz hírét keltse ám! (Már miért tennénk ilyet, polgármester úr?!)
