Cseles UV-s bélyegzővel, furcsán kevés emberrel és a kikerülhetetlen ruhatári összetűzéssel indult az este. (Most épp azért ordította le a fejem a kedves, aranyos ruhatáros néni, amiért egy cédula alá akarom berakni a táskát és a kabátot. Természetesen végül ki kellett fizetnem két ruhatárjegy árát, hogy hajlandó legyen elrakni a cuccaim. De hát mit tehet az ember, nem ácsoroghat kabátban egész este.)
A Kiss Erzsi Zenének, annak ellenére se sikerült senkit megmozgatnia, hogy nagyon kellemes zenét játszanak és az énekesnők is dekoratívak. A színpad előtti 10 méter, eltekintve néhány kósza fotóstól, üresen tátongott. A terem végében békésen bámulva és sörözgetve gyűltek az emberek. A koncert előrehaladtával egyre hangosabb lett a taps, a diplomatikus csattogásoktól a zenekar eljutott egészen a fütyülős-ordítós szintig. Még vissza is tapsolta őket a közönség.
Az átállás a két zenekar között hosszú volt és unalmas. A Kistehén énekese bámulatosan sokáig Jóóóó-zott és Hóóóó-zott a mikrofonba, mégse sikerült beállítani a hangosítást, mert mikor elkezdtek játszani, semmit nem lehetett hallani az énekből. Ez egyáltalán nem zavarta a nagyérdeműt, egyik pillanatról a másikra megtelt a tátongó tér táncoló emberekkel. A csárdás és a D’n’B tökéletesen megfért egymás mellett, és hirtelen már az se volt baj, hogy nem vagyunk valami sokat, így legalább mindenkinek volt helye kibontakozni.
A közönségbarát szövegeket könnyű volt együtt énekelni-kiabálni, még azoknak is, akik nem is ismerték a számokat. Ha nem elég, hogy egy szám általában 2-3 mondat folyamatos ismételgetése, van még sok lalalaala, nananaaa, jó-jó-jó-jó-jó is. Ez persze még nem feltétlenül zárja ki a mély erkölcsi mondanivalót.
Jó volt látni, hogy mennyire élvezik a zenészek is a koncertet, a dobos egészen magánkívül volt a koncert alatt, és általában az összes tag ugrált meg énekelt, akkor is, mikor épp nem volt előttük a mikrofon. A kongás az este végére teljesen bezsongott, otthagyta a dobjait és ősemberszerű ordibálásba és ugrálásba kezdett a színpad közepén.
Visszataps, még egy szám, aztán a koncert végeztével jó magyar zenekar módjára elvegyültek a tovább sörözgető és beszélgető közönségben.
