Épp szünet van, az előtér felbolydult méhkas, kamaszok cikáznak – a galéria tűnik az egyetlen csendes szigetnek. Fent albumként megannyi kiállító portréja néz le ránk. A falakon „Ünnepeink”, fotós-kollégánk, Mészáros Zsolt fekete-fehérbe öntött emlékezete. Köz-ünnepeken ellesett szent és profán pillanatok. Nem titkolt a szándék, hogy a tárlat apropóján bemutassuk magát a helyet is: egy dicséretre méltó helyi kezdeményezést.
Merthogy nem általános, hogy egy szakközépiskola arra áldoz, hogy saját tanítványai mellett a környék iskolái számára is rendre képzőművészeti tárlatokat szervezzen, önerőből. – A helyről a szervező, Bodó Judit mesél, ő is vezet körbe.
A galéria 1999-ben, december 15-én nyílt – kezdi a bemutatást-, az akkori iskolaigazgató, Németh István mérnöktanár jóvoltából, aki szívügyének tekintette a szakipari tanulók vizuális nevelését. Mellé állt Vörös Ferenc képzőművész, és közösen alakították ki a galériát. Vörös Ferenc után dr. Molnár Zoltánné vette át a szervezés ügyes-bajos dolgait, tőle pedig 2007-től Bodó Judit.
Más iskoláiból is gyakran jönnek ide tárlat-látogatásra
Az első tárlat Csonka Ernő „Hazai Föld”-je volt. Kezdetben az idősebb, már befutott generáció mutatkozhatott be: főként festészeti és grafikai anyagok kerültek a falakra. Nagy érdeklődés kísérte „Marabu” Szabó László karikatúráit, Csáji Attila Ady–illusztrációit is, de ismerősen csenghet: Krieg Ferenc, Simon Iván, Németh Pál, Heckenast János, Tornai Árpád (az iskola AV-technikusa), Vértesi Péter, Várnai Valéria, Torjay Valter, Benkő László, Vincze László és Nagy Tamás neve is. Találkozhattunk Kamper Lajos grafikáival, Czika László fotóival. A gyerekek megismerkedhettek Kecskés Miklós és Dóczy László különös világot feltáró képeivel, Németh József fotóival.
Pár éve a fiatal alkotók felé is nyitottak
A galéria teret ad a tehetséges alkotó diákoknak és a városban dolgozó képzőművészeknek egyaránt. Az utóbbi években a már befutott generációkon túl a fiatalok felé is nyitottak. Olyan alkotókat is felkérnek, akik csak pár éve indultak el a pályán, művészeti iskolában végeztek, rajztanárként dolgoznak, és Szombathelyen alkotnak. Más művészeti ágak felé is nyitottak, így mutatkozhatott be Németh László bútorkészítő népi iparművész, Garas Kálán fotós, Nagy Ákos Balázs, és az újabb generáció képviseletében: M Kovács Ibolya festőművész, Nádler László festőművész, Horváth Krisztina festő-restaurátor. Láthatóak voltak Rónaszéki Linda akvarelljei, a Puskás diákjainak vasi költők verseire készült alkotásai. Vannak kisebb művészeti közösségek, akik szintén teret kaptak itt. Külön pozitívum, hogy a tárlatmegnyitókon rendre saját tanítványaik, amatőr együttesekben játszó fiatalok lépnek fel.
A galériával párhuzamosan szerveződött és kezdte meg munkáját az iskola képzőművészeti köre, Vörös Ferenc szakmai támogatásával. (Az erre kapott pályázati pénz azonban időközben elfogyott, így a kör jelenleg nem működik.) Az iskola diákjainak legjobb képzőművészeti munkáiból azonban így is évente önálló tárlat nyílik.
Izgalmas retró-tárgyak a tárlókban
A képzőművészeti galérián túl a Puskás földszinti folyosóján, vitrinekben és polcokon a helytörténeti évfordulókhoz kapcsolódó kiállítás is érdemel pár szót. Jelenleg „Az óra körbejár” címmel egy tanítvány, Pliegler Ármin izgalmas magángyűjtése látható. Az órák mellett – a témához kapcsolódva - nagyvárosok órás ábrázolásaiból képeslapok is helyet kaptak, Pittmanné Mikó Ildikó gyűjteményéből.
A helytörténeti tárlat-részben rendeztek már műszaki-rádiós, numizmatikai, II. világháborús emlékkiállítást és „A legvidámabb barakk” címmel a Kádár korszak emblematikus tárgyait is összegyűjtötték.
Jó böngészést!
A Puskás Galériában egy átlagos félévben két képzőművészeti és egy helytörténeti anyag kap helyet. Közben igyekeznek folyamatosan – pályázati pénzekből - a tárlókat is korszerűsíteni.
A galériában májusig Mészáros Zsolt művészi szépségű „ünnepi” pillanatokat megörökítő fotói, majd a ballagásra időzítve a Puskásba járó gyermekek saját munkái lesznek láthatóak. A helytörténeti részben pedig a rádiós-gyűjtemény.
