Ez már majdnem Amerika! – Szombathelyi Hollywoodoo

A vörös szőnyeg a lábaink előtt hever

Szokatlanul enyhe az őszi este, bent a Bartók Teremben akár nagyestélyire is vetkőzhetnénk, annyira meleg van. Csetlünk-botlunk kint, sorban állunk bent, majd jeggyel a kézben újra végigmasírozunk a süppedős vörös szőnyegen. Akár helyiérdekű sztárnak is érezhetnénk magunkat, annyi kolléga fényképezőgépe villan ránk. Minden előzetes felhívás nélkül, negyed nyolckor kezdetét veszi a tűzijáték – a Bartók terem udvaráról lövik fel a színes petárdákat. Megcsodáljuk, megtapsoljuk.

Szombathely vörös szőnyege

Mészáros Zsolt

Aztán szembesülünk azzal, hogy a Bartók Terem aulája mennyire szűk, nem teltházra tervezték. Hiába nyomulunk előre, hosszú percekig nem nyerhetünk bebocsátást, álldogálhatunk a zárt ajtók előtt. (Nem túl szerencsés hering-mód összetömörítve megvárakoztatni a kényeztetésre vágyó közönséget, morgunk egyet mellékesen, de belefér.)

A tőlünk távolabbi üvegfal mellett, szinte a közönség hónaljában Horváth Maggie és Perczel Géza szalonzenét játszik - maradnánk, vodkával a kézben rátámaszkodnánk a zongorára, már nem is izgatna különösebben a hacacáré… Aztán hirtelen megszólal a csengő: tódulhatunk a helyünkre.

Szalonhangulat a szünetben

Mészáros Zsolt

Siker, pénz, csillogás a mozivásznon… és Görög Zita arcán

A kezdet kezdetén kisebb sokkot okoz a fürdőreklám - zavaróan hangos, de a fül sokat kibír, aztán már sokkal kedvesebb pillanatok következnek. Indulhat a hollywoodi zenejárat, klasszikus hangszerelésben, vissza a múltba…

Első meglepetés: maga Stohl András. Van humora. Oldottan, gördülékenyen konferál, jól vezeti, lazítja a nézőket. Párja Görög Zita csinos és üde (a mandulaszemű modell Léber Barbara tervezte nagyestélyi ruhakölteményben pompázik). Nem kis derültséget okoz azzal, hogy felütésként a „legkisebb James Bondnak” titulálja Stohl Bucit.

Egy este Stolh Bucival és Görög Zitával

Mészáros Zsolt

A zenekar mögötti kivetítőn képek, plakátok, illetve klipek, gyerekkorom mozija, a hetvenes és nyolcvanas évek Oscarral jutalmazott film-csillagzatai peregnek: az Indiana Jones, a Forrest Gump, az E.T., a Love Story, a Jurassic Park, az Elemi ösztön, a Superman, a Vissza a jövőbe, a Mission Impossible és a 007-es. - Jó viszontlátni a filmegyvelegeket, és élő zenés kísérettel látni viszont őket.

Maggie, a zseniális beugró – Egy estéje volt rá, a garázsban

A James Bond-filmek egyik (sokadik) slágerét Horváth Maggie előadásában élvezhetjük. Ahogy Stohl András sztorizik: Wolf András (a dalok hangszerelője és karnagya) tegnap este kérte fel az énekesnőt, mert hiába próbálta az eredeti dal fekete énekesnőjének hangját egy szaxofonszólóval pótolni, sehogy sem volt az igazi. A szombathelyi énekesnő igent mondott, éjszakára levonult a garázsba, hogy ne zavarja a családot, és betanulta a dalt. Az eredmény annyira jól sikerült, kenterbe vágná bármelyik tehetségkutató celeb-jelöltjét. De ez nem újság.

A szünetben, a tumultus közepette mindenki a pultok felé vette az irányt, mert egy „italbón” ellenében bárki belekortyolhatott James Bond kedvenc italába, a vodka-martinibe.

A második felvonás egyik produkciója, maga a meglepetés: az egyetlen magyar dal, a Vuk, Mérei Evelin előadásában. A névazonosság nem a véletlen műve: a dal előadója, a szombathelyi zeneigazgató (Mérei Tamás) kislánya. A dal zeneszerzője pedig az a Wolf Péter, aki az est folyamán a zenekart is dirigálja. (Azt, hogy Evelin hogyan énekel, nézzék meg a videónkon…)

Elemi küzdelem a gyerekekkel

Merész vágással eztán mélyebb vizekre evezünk, a vásznon a kis fürge rókáról a fürge ujjakra terelődik a hangsúly. Miközben az Elemi ösztön képei peregnek, a gyermekkel érkező szülők (vagyunk itt egypáran) vad csatát vívnak csemetéjükkel. Egy kulturális dilemma is felmerül: mikor szorítsunk erősebben a kezünket a gyerek szeméhez, a jégcsákányos gyilkolászásnál, vagy az ágyjelenetnél. Rimánkodunk, egyszer csak véget ér, talán addig nem fullad meg… (Hazafelé sokszor megkapjuk: jó-jó, de miért takartad le a szemem?! Mi volt az a…?)

A „Vissza a jövőbe”-vel búcsúzik a szombathelyi Hollywoodoo. Mi sem mondhatunk mást, mint Sthol Buci: Vissza a jövőbe, jövőre ugyanitt…. (Ha lehet kérni - üzeni a titkárnőnk: a Volt egyszer egy Amerikát és a Keresztapát…)