- Itt a külvárosban, Kámonban nőttem fel. Már felnőtt fejjel költöztem egy kertvárosi családi házból a lakótelep paneljébe, a Derkovitsra. Ennek lassan tíz éve.
- Tanár, avantgard költő és politikus... egészen kalandosan alakult az életed...
- Műszaki szakközépbe jártam, villamossági szakmát tanultam, ott érettségiztem. Harmadik környékén azonban már láttam, ez nem az én világom. Érdekes iskola volt, alapvetően a műszaki pályára koncentráltak Ezért humán tárgyakat kicsit lazábban vették. Ez némi szabadságot jelentett a diákoknak és a pedagógusoknak is. Jó tanáraink voltak, olyanok, mint Székely Ákos...
Ha nem vigyáz még magyartanár lesz belőle...
- Innen az ismeretség? A tanár-diák viszonyból egy máig élő, gyümölcsöző kapcsolat lett, többek között együtt szerveztétek a Bloomsday-t
- Ismeretségünk rögtön egy egyessel indult, ami minden bizonnyal jogos is volt, én viszont igazságtalannak éreztem, nagy veszekedés kerekedett belőle, a végén azt mondtam: majd én megmutatom. Valószínűleg akkor dőlt el, én is magyartanár leszek.
Ákossal pedig azóta is sokat vitatkozunk, veszekszünk, és közben remek inspirációkat kapunk egymástól. Nagyra tartom, mert azon kevesek közé tartozik, akikről pontosan tudom, hogy a véleménye nem pillanatnyi érdekeiből, hanem elveiből következik. Az is, hogy az irodalommal kezdtem el foglalkozni, jórészt neki volt köszönhető. Teljesen más szemlélettel okított bennünket, mint ami annak idején dívott, sokkal szabadabban, mindig tiszteletben tartotta a véleményünket. Most, hogy kollégiumi nevelőtanárként dolgozom, ha valaki egyest kap nála magyarból, figyelmeztetem: ha nem vigyáz, még magyartanár lesz belőle.
Szövőgyári karbantartóból avantgard költő...
- Aztán jött a főiskola...
- Az érettségi után egy évet kihagytam, mint karbantartó a szövőgyárban kezdtem el dolgozni. Izgalmas helyzet volt, remekül el tudtam beszélgetni az öreg szakikkal. Ha időközben nem szűnt volna meg a gyár, szerintem ma is emlegetnék, amikor egy motort fordítva kötöttem be, és emiatt visszafelé indult meg a szalag...
Aztán jelentkeztem a tanárképzőre, magyar-művelődésszervező szakra. 1992-ben diplomáztam, azóta régi iskolámban, a Puskás Berzsenyi Kollégiumában nevelőként és magyartanárként dolgozom.
- Nem is akartál továbbmenni? Általában a nevelőtanárság olyan mint a napközi, a kezdő pedagógusok ugródeszkája.
- Vannak, akik lenézik a kollégiumi munkát, én nem. Több dolog miatt is maradtam, egyrészt ritka jó a csapat, másrészt a munka sem rossz. A nevelőknek sokkal több lehetőségünk van, mint egy iskolai tanárnak. Itt a gyerekekkel egy sokrétű, emberközeli viszony alakul ki, s a feladat sokkal izgalmasabb. Emellett persze minden évben vállalok tanítást is, mert igénylem, hogy a szaktárgyamból a megfelelő szinten tartsam magam.
- Politikusként viszont az oktatásügy közelében sem jársz...
- Más az oktatásban dolgozni, és más az oktatáspolitikával foglalkozni. Ez a terület annyira nem vonz, a kulturális szféra az, ami igazán érdekel.
Az avantgard nem stílus, hanem magatartásforma...
- Szóval Székely Ákos hatására kezdtél el verselni...
- Áttételesen igen. 1989 nyarán, amikor érettségiztem, a Magyar Műhely című avantgárd folyóirat Szombathelyen tartott egy találkozót. Akkoriban Ákos volt a lap egyik szerkesztője. Megkért, segítsek a szervezésben. Már előtte is halottam vizuális irodalomról, de akkor napokon át, töményen belefeledkeztem. Miután bekerültem a főiskolára, elkezdtem képversekkel, vizuális irodalommal foglalkozni. Ezeket elküldtem a Magyar Műhelybe, 1991-ben megcsináltam az első performanszomat. Aztán már hívtak külföldre is - fesztiválokra, kiállításokra...
- A nyolcvanas években az avantgard felfutott, a performanszok fénykorukat élték. Egyszeriben szabad lett az, amit addig a tűrt vagy tiltott kategóriába soroltak. A stílus mára kicsit megkopott, más irányzatok jöttek a helyére...
-Számomra az avantgard nem egy stílust, hanem egy magatartásformát takar. Egy örök felfedező, provokáló, visszakérdező attitűdöt. Való igaz, az irodalomban az avantgard most éppen háttérbe szorult. Volt pár ilyen hullámvölgy az elmúlt évszázadban. Bár a műfaj lényege, az újítás vágya és a kísérletező szemlélet most is jelen van. Azonban ma ez főként a képzőművészetben és a zenében pörög tovább. Arról nem is beszélve, hogy a pl. reklámipar produktumai vagy a különféle szubkultúrákhoz kötődő művek néha sokkal progresszívebbek, mint az ún. magasművészet.
"Más egy hegytetőn furulyázik, én képverseket, szövegeket faragok"
- Ez alapvetően olyan dolog, amit az ember belső szükségletből csinál. Persze határon innen és túl vannak fesztiválok és gyűjtőpontok, ám elsősorban azért foglalkozom vele, mert szórakoztat. Nem azt mérlegelem, kit érdekel.
- Annál elitebb és érdekesebb, minél kevesebben értenek hozzá?
- Nem hiszem, hogy bárminek is ez lenne a fokmérője. De azt se felejtsük el, én ezt azért csinálom, mert szórakoztat, ez egy vállaltan öncélú dolog. Jól érzem magam általa. Más egy hegytetőn furulyázik, én képverseket, szövegeket faragok, performanszokat találok ki.
Az első és második kötetről, a Bloom-mappán át a QU-ig
- Az idei Bloomsday-en itt helyben is bemutatták új kötetedet, a QU-t , ami a Magyar Műhely és a Fiatak Írók Szövetsége gondozásában jelent meg. Ez az első kiadványod?
-A második, ugyanis négy-öt éve a Bloom-mappában már volt egy saját különszámom, amelyben kizárólag az én munkáim szerepeltek. Mappa lévén összesen tizenhárom milliméter vastagnak kellett lennie a belekerülő munkáknak. Minden egyes példányt a magam kezével készítettem, számoztam és szignáltam, összesen hetvenötször. Egy nyaram ráment, de megérte. Olyan volt, mint egy hosszú meditáció. Elidegenedtem a saját munkáimtól, a dolog lényegéhez kerültem közel.
Ez a könyv most más volt, összeszedtem az eddigi munkáimat, performansz-dokumentációimat, bepötyögtem a gépbe, pár hónap múlva aztán a kiadó a kezembe nyomta a könyvet...
- A kötet Szombathelyen is kapható?
- Bevittem párat a Savaria könyvesboltba, ha valaki éppen értelmesebbre nem tudja elkölteni, akkor legyen...
A Bloomsday politikai célpont lett
- A helyi művészeti fesztivál, a Bloomsday egyik szervezője vagy. A rendezvény pár évig válságos időszakot élt meg, idén mintha a jobbulás jelei mutatkoztak volna...
- Ez a szervezőség a jövőt illetően részemről már nem működik. Tudomásul kell vennem, hogy mióta részt veszek a helyi közéletben, ez az egész szombathelyi Bloom történek rajtam keresztül politikai támadások célpontja lehet. És itt végképp nem rólam, a saját munkáimról, hanem másokról, rengeteg jó művészről és műalkotásaikról van szó. Mindezek sokkal fontosabbak annál, minthogy egy személy politikai szerepvállalása miatt folyamatos csesztetésnek legyenek kitéve. Azért vonulok háttérbe, mert szeretném, ha ez a nap nem lenne politikafüggő...
- Pedig az. Liberális rendezvényként könyvelték el, számtalan csata folyt ellene és miatta a közgyűlésben.
- Én a jó műveket, kiállításokat és kiadványokat látom benne, remélem majd az utókor is.
Liberális párban liberális frakciót alakítani...
- Miként lettél SZDSZ-es?
-1997-ben léptem be. Abban az időben történt, hogy egyik barátom, aki már tagja volt a szövetségnek, elhívott egy összejövetelre, ahol Kuncze Gábor beszélt. Akkoriban kezdtem el publicisztikákat írni, épp azokban a hetekben a Vas Népe hasábjain egy kulturális vitában állást is foglaltam. Ebben az akkori szabaddemokrata polgármesteren a liberalizmust kértem számon. Beültem hát az összejövetelre, az előadóval szembe, az első sorba. A beszélgetés azonban csak nem kezdődött. Kiderült, kint azon vitatkoztak éppen, hogy én ott lehetek-e vagy sem. Mert páran azt gondolták, én egy hőzöngő újságíró vagyok. A párt egyik alapítója kijelentette, ha engem kizavarnak, ő is távozik, mert liberális párt üléséről nem lehet kizavarni egy liberálist. Maradtam hát, ez egy szombati napon volt, hétfőn reggel pedig beléptem a pártba.
- Aztán képviselő-jelölt, majd ősszel önkormányzati képviselő lettél. A helyi szabaddemokraták soraiban két szárnyról lehetett hallani, az egyik a magát liberálisnak valló oldal, a másik a volt polgármester, Wagner András csapata. Viharos csaták zajlottak közöttetek. Most mi a helyzet?
- Harc már nincs, a tagság eldöntötte, merre tovább. Elvi vitáink voltak, ami részünkről kisebbségből indult, 1998 októberében, amikor megalakult a liberális csoport.
- Liberális párban liberális frakciót alakítani, fából vaskarika...
- Elhatározásunk nem volt véletlen, ugyanis az akkori helyi SZDSZ-t nem tartottuk elég liberálisnak. Úgy gondoltuk, ha liberálisként akarjuk definiálni magunkat, akkor a halmazon belül egy részhalmazt kell alkotnunk. Aztán egy-másfél évre rá létrehoztuk az Újgenerációt, vele bejött a pártba a húsz- és harmincéves korosztály is, teljesen más ízzel, egy radikálisabb liberalizmussal.
Egyetlen megoldás: visszatérni a radikális liberalizmushoz
- Korántsem, főként, ha az országos helyzetre gondolok. A párt véleményem szerint nagyon súlyos állapotban van, a tét most óriási. A kérdés igazából nem az, hogy megszűnik-e az SZDSZ, hanem az, hogy Magyarországon eltűnik-e a liberális politikai képviselet vagy nem. Szerintem egyetlen megoldás van, visszatérni az elvszerű, radikális liberalizmushoz. Bizonyos ügyekben, mint a cigányság, az egyéni szabadságjogok, a lágydrogok kérdése sokkal egyértelműen kellene fogalmaznunk.
- Akkor a Fodor Gábor-féle vonal mellett állsz...
- Úgy látom, az ő értékrendje az, amivel a párt újra visszatérhet a liberális gyakorlathoz.
- A pesszimisták szerint kétféle lehetőségetek van, gerincesen vagy gerinctelenül haljatok meg...
- Ha így lenne, akkor én a gerinceset választanám, ám még bizakodó vagyok.
- Szombathelyen a választások óta az SZDSZ mintha eltűnt volna. A többi párttal ellentétben alig tartotok sajtótájékoztatót.
- Nem hiszem, hogy be kéne szállnunk a közgyűlés utáni sajtótájékoztatók sivatagi unalmába. Szerintem akkor kell kiállnunk és megszólalnunk, ha valódi mondanivalónk van. És ezt gyakran meg is tesszük. Való igaz azonban, hogy az SZDSZ-nek a koalíción belül egyre inkább markánsabban kell megmutatnia magát.
Szombathely, mint kulturális Internet-központ
- Mostanában politikusként leginkább az informatikára koncentrálsz. Javaslatodra még egy vizsgálóbizottság is felállt, amely a város informatikai irodájában vizsgálódik. Ez az ágazat, amiről úgy tűnik, rajtad kívül senkit sem érdekel igazán...
- Úgy gondolom, minden politikusnak fel kell vállalnia egy feladatot, amit aztán véghezvisz. Nekem ilyen az Internet világa és a kultúra. Úgy látom, az informatika valóban húzóágazata lehetne Szombathelynek Ehhez meg kell honosítanunk a városban az informatikai kultúrát, ez aztán az egész folyamatot generálhatja. Informatikai cégeket, vállalkozásokat kellene idecsábítanunk, letelepítenünk. Lehetnénk amolyan kulturális Internet-központ is, a mozgástér nagy. Ez a terület a városnak valóban regionális szerepet adhat, ugyanis nincs a Nyugat-dunántúli régiónak informatikai központja.
Amit sikerült idáig elérnünk, hogy ilyen részletességgel és átfogóan még sohasem szerepelt a város ciklusprogramjában az informatika.
- Van egy politikai szándék, ami dicséretes. Ám nem ott kéne mégis elkezdeni, hogy a város által működtetett honlapok színvonalasabbak és használhatóbbak legyenek? Ott van a frissen megújított Szombathely.hu, amivel már a kezdet-kezdetén szakmai problémák voltak.
- Nekünk az a dolgunk, hogy a stratégiát megalkossuk, a hivatalnak pedig az, hogy ezt végrehajtsa. Számomra ahhoz azért kell még némi idő, hogy meg tudjam ítélni, az elképzeléseket a hivatal végrehajtja-e, vagy sem. Egyelőre azonban nem akarok prekoncepcióval élni, én bizakodó vagyok.
Sekélyes közgyűlés, sekélyes közélet
- Sokak véleménye szerint rettentően langyos és sekélyes a szombathelyi közgyűlés... Te miként érzed magad benne?
- Igaz, langyos, ám ez annak a lenyomata, hogy sekélyes a közéletünk is. Azt látom, hogy valódi, érdemi viták nincsenek, helyette a képviselők csupán szerepeknek felelnek meg. Nagyon nehéz úgy vitatkozni bárkivel, hogy bent a teremben már egészen mást mond, mint kint a folyosón. A színvonal országosan is roppant alacsony, intellektuálisan borzasztó.
- Egy szabadelvű művész miként tud ebbe a közegbe beilleszkedni?
- Ez egy kihívás... Persze megvisel, ha némely ellenzéki képviselővel pusztán azért nem lehet értelmes vitákat lefolytatni, mert ő zsigerből mindent visszautasít. Azzal a helyzettel, amikor nem érvek, hanem szerepek és indulatok mentén folyik a vita, nem igazán tudok mit kezdeni...
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
