Kedves Gombásztársak! Ha jó a szezon, és sikerül hamar begyűjteni és elkészíteni a télire valót, az ember sok mindenre ráér. Például arra, hogy az ízek mellett odafigyel a színek harmóniájára is.
Tudom, az elkövetkező hétvége nem a gombák kiválasztásáról szól elsősorban. Mégis azt javaslom - ne mérgelődjünk, és ha nem tudunk kalapot emelni a győztes előtt, irány az erdő, ott majd kicsit lenyugszunk...
Tegnap még sűrű köd volt, amikor elindultam kosarammal, és mivel még az előző napi zsákmányt sem sikerült teljesen feldolgoznom, úgy gondoltam, inkább amolyan szemlélődő délelőttöt csinálok.
Az első területen felfedeztem egy jókora csapat narancssárga rókagombát, és rögtön mellettük egyik kedvencem, a lila pénzecskegomba tucatjai nőttek. Utóbbi nem különösen ízletes gomba, de keverékekbe kiváló, és színe miatt esztétikai látványként sem utolsó. Ha pedig együtt van a narancsos rókagombával, csaknem kiáltva kérnek minket, hozzunk össze belőlük valamit a konyhaasztalon!
Például gombás rizottót, tavaly legalábbis ezt készítettem belőlük legtöbbször. Semmi varázslat: a rókagombát és a lila pénzecskegombát megtisztítjuk, utóbbinak kalapjait tartjuk csak meg. Kevés vajon némi fokhagymával gyorsan átpirítjuk, majd hozzáadjuk a rizottó-rizst, és a szokásos módon elkészítjük. Ha önállóan esszük, tehetünk még hozzá ízfokozó anyagot, miszerint vargányát (frisset vagy szárítottat), és a tetejére parmezánt reszelünk. De köretnek sem utolsó, ebben az esetben elég a két említett gombafajta és persze a rizottóhoz szükséges alapfűszerek, valamint egy kis friss petrezselyem.
Úgy látszik, a tegnapi a lila szín napja volt – két helyen is rábukkantam ugyanis másik őszi kedvencemre, a lila pereszkére, nem kis mennyiségben. Aki nem ismerné ezt a gombát, annak elmondom: különlegesen aromás, már-már parfüm-illata van, és csodálatos íze! A franciák esszenciát is készítenek belőle. Én, mivel kora délelőtt hazaértem, a legegyszerűbb megoldást választottam: lilapereszkés rántottát! Semmi cicoma, a pereszkét felkockázzuk, kevés hagymával vajon megpirítjuk, a fokhagyma persze nem árt. A felkevert tojást ráöntjük, megszórjuk friss petrezselyemmel, és készen is van az egyik legnagyszerűbb gombás rántotta!
Csodálatos lények a gombák… Csehországban úgy is nevezik őket, hogy „az erdő festőművészei”. És valóban – a barna, a narancssárga, a piros, a szürke, a fehér vagy akár a zöld megannyi árnyalatával gazdagítják erdeinket. Ráadásul a színek árnyalatán kívül az ízek változatosságával is gazdagítják világunkat. Le a kalappal – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt.
Legközelebb egy Magyarországon meglehetősen elhanyagolt és lebecsült gombáról is szó lesz – ez pedig a kenyérgomba! A cseheknél és a franciáknál meglehetősen becses kalaposról van szó – a részletekről majd egy hét múlva… Addig is, irány az erdő, van még némi időnk az első fagyokig!
