Egy férfi felfigyelt az élelmiszerboltban egy nőre, aki egy három év körüli kislánnyal vásárolt.
A süteményespult előtt elhaladva a kislány fánkot kért, de az anyja nemet mondott. A lányka erre elkezdett nyafogni és hisztizni, mire az anyja csendesen csak ennyit mondott:
- Jól van Mónika, már csak a sor fele van hátra, már nem tart sokáig, mindjárt végzünk.
Amikor a pénztárhoz értek, a kislány rágógumit akart, hiába. Újabb hiszti, az anya erre is csendesen csak annyit mondott:
- Mónika, öt perc múlva túl leszünk a pénztáron aztán hazamehetsz és alszol egy jót.
A férfi, aki végignézte az egész bevásárlást, követte őket a parkolóba, és megszólította nőt:
- Ne haragudjon hölgyem, de végig figyeltem önöket, és meg kell mondjam, bámulatos amilyen türelemmel bánik a kis Mónikával.
Mire az anya:
- Mónika én vagyok. A kislányt Timinek hívják.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
