Megmondom őszintén, semmi családi kötődésem nincs a Balatonhoz. Bár rokonoknak, ismerősöknek is van, vagy volt ott nyaralója, mi oda nem jártunk, így igazából gyerekkoromban egy évben egy-kétszer láttam csak a Magyar Tengert, kempingeztünk is ott párszor.
Elvégre a 84-es út Soprontól Balatonedericsig tart, így kézenfekvő volt időnként leutazni ide. Felnőtt koromban, amióta egyedül járok, időnként a Balatonra megyek, és egyszerűen nem tudom megunni.
Egy kedves ismerősömnek volt nyaralója Siófokon, így a déli partot is sikerült már bejárnom, de egyébként, ahogy a Nyugat-Magyarországiak többsége, az északi parton szoktam többnyire járni. Nyaranta többször is, vonattal, aztán kerékpárral, vagy simán személyautóval, mindennek megvannak az előnyei és hátrányai.
Tulajdonképpen az az egyik koncepcióm, hogy amit lehet, kerékpárral próbálok bejárni. Így indultam már Sümegről többször, több különböző útirányon át, indultam Nagykanizsáról, Tapolcáról, de még Devecserből is.
Ha röviden össze akarom foglalni, azt kell, hogy mondjam, a Balaton-part nagyon sokszínű. A Balaton-felvidék távolabbi településein még csak alig van nyoma a turizmus betörésének, pedig gyakran túraútvonalak, jól kijelölt kerékpáros útvonalak áthaladnak kisebb falvakon is. Látnivalóban már ezek is bővelkednek, vagy bővelkedhetnének, ha fordítanának rá egy kicsit több erőforrást. De úgy tűnik, “a tó” az igazi turista mágnes.
Ahogy közeledünk a Balatonhoz, egyre több a látnivaló, egyre több az attrakció, a szálláslehetőség és persze a gasztronómia. De nincs két egyforma település. Még egy utcán belül is más és más a látkép. Kissé romos házat vadonatúj palota követ, ami után persze borászat, majd egy pár sor gyümölcsfa követ, aztán ismét egy szép takaros, de kicsit szerényebb ház, és ez így megy végig, ha az ember az északi parton jár. Különösen a tágabban vett Badacsony, ami elképesztően sokszínű, de ha az ember nyugat felé jár, Keszthelyig szinte ugyanez a helyzet.
Csak érdemes néha letérni a főközlekedési útvonalról, mert akkor még több látványosság, vagy akár maga a nagybetűs Panoráma tárul elénk.
Érdekes ugyanakkor, hogy amint beköszönt a szeptember, az élet kétharmada eltűnik, akkor is, ha egyébként jó az idő. Vége a szabadságoknak? Kezdődik az iskola? Bár az utószezon létező fogalom, mégis demotiváló tud lenni, amikor az ember egymás után, sorban látja a bezárt vendéglátóhelyeket.
Mondjuk a strand szeptemberben már ingyenes, persze ahhoz, hogy azt ki tudjuk élvezni, megfelelő vízállás és vízhőmérséklet is szükségeltetik. Az biztos, hogy nem én vagyok a turisták mintaképe: hiszen szinte sosem töltök el vendégéjszakát a Balatonnál, hanem reggel megyek, este jövök. Mindezt többnyire vonattal, ugyebár.
A tó körül pedig, ha a gasztronómiát annyira nem is, a helyi kisboltokat, helyi termelőket igyekszem támogatni, már csak azzal is, hogy náluk vásárolok.
