Szomorú évfordulóról emlékezhetnek meg az acsádi szociális otthon idős gondozottjai és hozzátartozóik, de talán az egész megye is: az intézmény úgynevezett pavilonrésze pontosan egy éve, 2012. március 10-én égett le. De az is legalább olyan szomorú és fájdalmas, mint maga a tűzeset, hogy a helyreállítás mind a mai napig nem kezdődött el. A felújítás megszervezésével megbízott úgynevezett illetékesek háromszázhatvanöt nap alatt nem voltak képesek elérni, hogy akárcsak egyetlen kapavágást megtegyen valamely kivitelező a romokon.
Mindenható fólia
Mindössze annyira futotta az erejükből, hogy - úgynevezett állagmegóvás végett - nejlonfóliával letakartatták a pavilonrész tetőzetét. (Vasárnap - a helyszínen járva - olyan informális információkhoz jutottunk, melyek szerint közel a megoldás, hogy napokon belül elkezdődhet a munka. Bárcsak így lenne, mindenesetre az évfordulós nap délelőttjén semmiféle jele nem volt semmiféle felújításnak, az épület pontosan olyan állapotban volt, mint eddig.)
Pedig kezdettől fogva nagyon sürgető lett volna a helyreállítás. Elsősorban azért, mert a tűzvész miatt több mint száz idős embert ki kellett költöztetni megszokott lakókörnyezetéből, s nagy részüket az otthon társalgójából és díszterméből kialakított hálóhelyiségekben helyezték el. Összezsúfolva, méltatlan körülmények között élnek ezekben a termekben az idősek azóta is, s addig reményük sincs a visszaköltözésre, a megfelelő ellátásra, amíg el nem kezdődik a helyreállítás.
Mi magunk számtalanszor foglalkoztunk az esettel, az érthetetlen ügyintézéssel. A Vas Megyei Intézményfenntartó Központ vezetője tavaly nyári érdeklődésünkre őszi munkakezdést ígért, októberben pedig azzal kecsegtetett, hogy az év utolsó napjaiban egészen biztosan nekilátnak a felújításnak. November végén már csak egy lakonikus mondattal válaszolt kérdéseinkre a vezető, azzal, hogy a közbeszerzési eljárás a törvényeknek megfelelően folyik.
Országos botrány
Az év végi munkakezdésből természetesen nem lett semmi, úgyhogy januárban - amikor ismét meglátogattuk az otthont - már nem is tettünk fel semmiféle kérdést, hiszen a központ vezetőjének egyetlen ígérete sem vált valóra. Egyszerűen konstatáltuk, hogy a helyzet továbbra is reménytelenül változatlan.
Az úgynevezett illetékeseket egyébként az sem zavarta, hogy az ügy országos botránnyá dagadt, hogy még az alapvető jogok biztosának figyelmét is felkeltették a történtek, illetve a nem történtek. Szabó Máté megállapította, hogy a gondozottak jogai súlyosan sérültek, és a helyreállítás mihamarabbi megkezdésre kérte a kormányhivatal megfelelő munkatársait. Úgy tűnik, ez idáig hiába.
S úgy tűnik, hogy mindeddig hiába szorgalmazták szombathelyi és országos politikusok is a munka haladéktalan elkezdését, az úgynevezett illetékesek a fülük botját sem mozdították meg. De vajon hogyan magyarázzák meg arcpirító elmúltegyévüket az idős embereknek és hozzátartozóiknak, s persze önmaguknak? Nem lehet tudni. Mindenesetre azt azért talán érdemes időről-időre rögzíteni, hogy hol tart a szerencsétlen ügy. S ki tudja, lehet, hogy legközelebb már jó hírekkel szolgálhatunk. Reménykedjünk. A baj csak az, hogy az elmúltegyévet nehéz lesz elfelejteni.
