Megkereste a Nyugatot Czeglédy Csaba, szombathelyi önkormányzati képviselő, azt mondta, sokan keresték őt a márciusi tetőtűz miatt részben kiürített acsádi idősek otthonával kapcsolatban. Hozzátartozók, szombathelyiek, környékbeliek, acsádiak egyaránt kérdezték az anno szociális ügyekért is felelős politikust: tudja-e, mi lesz az otthon sorsa? Mivel az utóbbi időben lapunk sokat foglalkozott az üggyel, Czeglédy megkeresett bennünket, elkísérnénk-e őt, hogy együtt nézzünk körül: vajon megtudunk-e többet annál, mint amit eddig kiderítettünk?
Ami nem más, mint az hogy több mint hét hónappal a tűzeset után az otthon melléképülete még mindig zárva van, a tetőn cserép helyett fólia díszeleg, nem kezdődött meg a helyreállítás. Az öregek a főépületben összezsúfolva laknak. Az intézményfenntartó szerint a különféle közbeszerzési pályázatok miatt áll minden. (A témában írt cikkeinket kapcsolódó anyagaink közt olvashatják.)
Kocsiba ültünk hát és irány Acsád. Átvágnánk az otthon udvarán, ám a kinn üldögélő öregek rögtön megállítanak bennünket: miért is jöttünk? S már mondják is: Ne csak nézegessenek, csináljanak már új tetőt is!
A főépület mellett található az ominózus, négyszintes melléképület. Az ajtón belépve végigmegyünk az üres, elszomorító látványt nyújtó belső tereken. Beázásnyomok, tócsák, leszerelt fűtőtestek, összehordott bútorok. Az oltás, meg a hónapokig fedél nélküli állás nyomai.
Beázás, repedések, kopott fólia
A legfelső szinten, a kiégett tetőtérben Czeglédy Csaba vakuvillantásai közepette nem győzi mondani: itt nem csak a tetőt kell rekonstruálni, az egész szintet át kell építeni. A félbetört WC-kagylók, a leszerelt csapok és a mindenfelé látható korom jelzi a pusztulást. A tetőt fedő fólia nagy része már apró lyukakkal, kopásokkal teli, nem úgy néz ki, mint ami egy komolyabb havazást, jeget, szelet kibír.
Czeglédy dühös, mert nem érti, hogy a kormányhivatal miért nem kezdte meg a felújítást. Szép dolog a szabályos közbeszerzés, de pont az ilyen esetekre találták ki a gyorsított eljárást. El is magyarázza pontosan, hogy ezt hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárásnak hívják, ilyenkor a fenntartó meghív három céget - egy menetben kér ajánlatot tervezésre és kivitelezésre - a legjobb ajánlat lesz a győztes és már kezdődhet is a munka. A vállalkozónak a munka után kell fizetni, addig pedig ráérnek előkeresni a kormányhivatal számlájához tartozó PIN-kódot. A képviselő kételkedik abban is, hogy a kormányhivatal vezetői jártak volna a tűzeset óta a helyszínen. Mi azonban most alaposan körbenézünk.
Ez nem menekülttábor
Visszaérve az udvarra az ott napozó nénik szívesen mesélnek, elmondják, pár napja végre bekapcsolták a fűtést a főépületbe - legalább nem fáznak - de szeretnének visszaköltözni a régi helyükre, a régi szobájukba.
120 embernek kellett kiköltözni márciusban. Egy részük másik idősek otthonába került, ők visszavágynak. Mások a közösségi terekből kialakított hálótermekben laknak, ám a 12 fős szobákban nem lehet tartósan élni, ez nem menekülttábor. Olyan is akadt, aki ebben az átmeneti időszakban családjához költözött. Ám a megrázkódtatást és a költözést sokan nem viselték jól. Szokták mondani, hogy az öreg fát nem lehet átültetni, talán emiatt is távoztak már több mint tízen az élők sorából, azok közül, akik más idős-otthonokba kerültek...
Mindezt hallva Czeglédy indulatosan közli, hogy felhívja az illetékesek figyelmét, hogy lépjenek már, hiszen az épület is tönkremegy! A temperáló fűtés és a beázások megszüntetése lenne a minimum. Talán arról is gondoskodni kellene, hogy az alsóbb szinteket használatba lehessen venni. Majd kifakad:
Ez nem állapot, Európában vagyunk, azért mert nem fekszik itt egy döntéshozó rokona sem, oda kellene figyelni és emberi bánásmódot tanúsítani az itt élő idős emberekkel szemben.
Elindulunk hazafelé, ám a kapunál még találkozunk egy sétára induló nénivel. Ő is a kiköltöztetettek közt van, sok mindene odaveszett a tűzben, s most belénk kapaszkodik, kezünket megszorítva ismételgeti:
Segítsenek, kérem! Segítsenek!
Hát, most mi a magunk módján ezt tesszük.
