"Elfújt, kócos Magyarország, Európa póthaja" - új lemez az Akkezdet Phiaitól

"Csajodnál nem jött be a mese, mese, mátka / Ez az én jégsziklaolvasztó SMS-em átka / Úgy álltak ki belőle, mint narancsból a szegfűszeg / Beléptél az ajtón, egyből megcsapott a szexfűszag" - reppelte el ezeket a sorokat már nem egyszer Závada Péter, művésznevén Újonc, amikre állítólag még országosan elismert dalszövegíró is azt találta mondani: megalázóan jó. Sok ezrek gondolkodnak még hasonlóképpen az Akkezdet Phiai formációról, többségük baseballsapkákban és bő lére eresztett nadrágokban járva-kelve, nevezett zenei egység tudniillik a rap zsánerébe illeszkedik. Vagyis, bocsánat, ez ebben a formában féligazság: most már elég nagy az esélyük arra, hogy hip hop duóból akár univerzális fáklyavivőkké váljanak, köszönhetően újszerű megközelítésüknek.

kígyóznak a sorok az új lemezért

Unger András

Fáklyahordozás kapcsán meg kell említeni ugyanis, hogy létezik egy különös árnyékzóna a magyar zenei életben. Ebbe olyanok tartoznak, akik értékteremtési képességük okán egy másik országban már régen véresre keresték volna magukat, itthon azonban a kereskedelmi rádiók, díjátadók és ügyeletes popzenei önkényurak gyakorlatilag tudomást sem vesznek róluk - inkább gondolják őket afféle bitang mostohaállatoknak, amiket be kell tuszkolni a világ szeme elől jól elrejtett karámokba.

És ez az a terep, amiből az Akkezdet Phiai felkapaszkodni, kinyúlni látszik. Nem tudatosan, nem azért, mert megelégelték volna az "underground" státuszt - egyszerűen csak túl jók és túl sokan szeretik őket ahhoz, hogy továbbra is a lelkes amatőrök táborát gyarapítsák. Miközben úgy jutottak el idáig, hogy közben egy mokkáskanálnyi megalkuvásra sem voltak hajlandóak.

Nem csak hiphoposok hallgatják

Said és Újonc, a két - időközben DJ Frequenttel kiegészülő - MC már régesrég nem csak egy recsegő demóval pislákoló gyertyaláng a pesti éjszakában. Érdemeik nem állnak már meg rímeik milyenségnél, sokkal többet jelent az, hogy nagyon hamar változtatták meg nagyon sokak megítélését a hiphopról. Első albumuk, a hat éve megjelent Akkezdet képes volt arra, amire gyakorlatilag egyetlen pályatárs sem, vagyis hogy saját közegén túlhajolva olyanokhoz is eljusson, akiknek a fejében addig csak az a kép élt, hogy a rapperek Ászokot prüszkölő, egyszerű külvárosi gyerekek, aki két gyári műszak között festékkel fújkálják szét a gyanútlan tűzfalakat.

Said (Süveg Márk) és Újonc (Závada Péter)

Unger András

"Rólunk sokan hitték, hogy igazi utcagyerekek vagyunk, és nagydarabok" - meséli Said, azaz Süveg Márk második nagylemezük kapcsán a Toldi Moziba szervezett sajtótájékoztatón, amit nem spiláztak túl, ehelyett a vetítővászon előtti pódiumra lazán felcsüccsenve zavartak le. Élményeik viszont bőven akadtak, amikből hallhatóan még ma is nagy merítéssel tudnak táplálkozni - és bár ez más magyar hip hop előadóknál is jelen van, olyan kreatívan még senki adta elő mondandóját, ahogyan ők tették.

Ez a szándék nem maradt el a - francia riviérára utaló - Kottazűr című új anyagon sem, noha "a szövegvilág sokat változott, közben valahol meg ugyanolyan maradt. Ugyanúgy a nyelvi játékra van nagy hangsúly fektetve, talán egy picit versesebbek a szövegek, még a reppek is, ha úgy tetszik. Ha nem tetszik úgy, akkor is" - mondta Újonc, megtoldva azzal, hogy néhány kívülálló, akinek megmutogattak pár készülőfélben lévő számot, még mindig túl töménynek tartja a nyelv ilyen szintű csavargatását. De ők így és ilyenre akarták.

"A fókusz áttevődött fontosabb dolgokra"

Az első lemez lehengerlő, és gyakran nehezen is követhető szóakrobatikájához képest azonban az új album - talán dupla mivoltából adódóan is - nagyobb letisztultságot hoz. Már a koncepció is érett és tudatos: az elegáns papírtok mögötti, meghökkentően igényesen kivitelezett arculatban az első lemezre egy olló került, utalva arra, hogy ez még mindig inkább a DJ Premier-gyökerű old school, hangmintázós-vagdosós hiphop, amiről az első album szólt, a másodikon viszont fésűt találunk, a fiúk magyarázata pedig az, hogy ezen "sokkal inkább kifésült dolgok találhatók, próbálkozósabb, kísérletibb verzió."

Első albumukat még egy szekrényben vették fel

Unger András

Így hát találunk itt a Realistic Crew által megírt, elhomályosult absztrakt hip hopot, akusztikus merengést a Sadantos Kunert Péter jóvoltából, mindeközben a kezdetphiúk a roma- és börtönnyelvből is sokat merítő nyers utcai szövegeléseken túl új terepekre is beteszik a lábukat - mint elmondták, azért, mert

a fókusz áttevődött fontosabb dolgokra, mint az, hogy elmondjam, milyen király csávó is vagyok.

Ennek megfelelően vannak erősen tematikus dalok, mint a chatgeneráció-fricskaként is felfogható Gondolj Már Végig és a bűzrudakat körüljáró Let's Bagó, vagy vegyük például a slam poetry felé kanyarodó rövid etűdöket, amelyek egyikében Said az eszperentézéshez hasonlóan minden magánhangzóval eljátszogat ( A Skitek bosszúja), Újonc pedig komplett verset szaval el az A Skit Érdekelben, ami bármelyik irodalmi szöveggyűjteményben megállná a helyét - természetesen csak a kortás szekcióban.

Mielőtt még abban a szürke keretben, ott, lent apró szemelvényeket tennénk közzé az új lemez szövegeiből, bemutatjuk az Akkezdet Phiai Zenebuddhizmus című dalából készített videót, ami egy ideje már gyűjti a kattintásokat a hálón, ami viszont még nem, az a Hisz Sztori klippje - ebben a szombathelyi Elementary Force és a szegedi Suicidal Lifestyle breakbajnokok tűnnek fel, majd el. Nézzük, hallgassuk, és ültessük el magunkban a büszkeség csíráját, hogy ismét egy jelentős hangzóanyaggal gazdagodott a magyar könnyűzene.