Több százan gyűltek össze Szombathelyen a Szent István-szobornál augusztus 20-án, hogy megemlékezzenek államalapító királyunkról, I. Istvánról. Az élelmes idősebbek már az ünnepség kezdete előtt lestoppoltak egy széket. Jól is tették, mert az egyházi és a városi megemlékezés együttvéve csaknem három órán át tartott.
Nemzettudat deficites állapot – Mi is az?
Akinek nem jutott ülőhely, az egyik lábáról a másikra állt és toporgott, nyújtogatta a nyakát, hogy lásson valamit a Szombathelyi Egyházmegye püspökének alakjából, Veres Andrásból, aki a szentmisét celebrálta. Róla a figyelmet csak olyan apróságok terelték el időnként, mint az emberek orra előtt zümmögő darazsak vagy a huszárok lovainak pottyantásai. Utóbbi látványát a gyerekek láthatóan igen élvezték, talán jobban is, mint az egész ünnepséget.
De idézzünk néhány gondolatot a megyéspüspök beszédéből. Először is, ebben az évben nem csak államalapító Szent Istvánt ünnepeljük, hanem a magyar megyerendszer ezeréves fennállását, így a szentmise a millenniumi évforduló tiszteletére is szólt.
Másodszor pedig szükség van az ünneplésre, mert ahogyan Veres András mondta, egy ideje
nemzettudat deficites állapotban élünk
(ha úgy tetszik, abban szenvedünk). Erre a szóösszetételre önkéntelenül is felkapta a fejét az ember, ugyanis jócskán elütött a beszéd korábbi pátoszos hangvételétől. De mi is az? Valami pszichikai betegség? Elsőre legalábbis úgy hangzott.A püspök javaslata: a politikai és az egyházi közösségek együttműködése
De ahogyan a megyéspüspök megmagyarázta, arról van szó, hogy akadnak olyan emberek ma, akik félnek magyarnak lenni, és akadnak olyanok is, akik nem vallanák be magyarságukat. Talán beszédének ez volt a legfontosabb eleme lényegileg, amellett, hogy hangsúlyozta, a politikai és egyházi közösségeknek együtt kellene működni, fel kellene fedezni, hogy a közös munka gyümölcsöző is lehetne. Ámen.
Csak közösen – hívők és hitetlenek – tudunk a közösség javára dolgozni. Manapság viszont azt keressük és kutatjuk, hogy kinek miben van felelőssége, miben kell helytállnia.
Egyebek mellett ezek hangzottak el az ünnepi szentmisén, továbbá Szent István király munkásságának méltatása, énekekkel tarkítva. Amint a püspök megáldotta a kenyeret, és vége lett az ceremónia első felvonásának, az emberek egy része angolosan távozott, elslisszoltak, a városi ünnepségre csak az egybegyűlteknek talán a fele volt kíváncsi. Ezt viszont azok nem bánták, akiknek nem jutott ülőhely, gyors székcsere, és csaknem páholyból nézhették az előadás második részét.
A
jöttment
szónokoltRövidre zárva: katonai tiszteletadás közepette felvonták az országzászlót, majd Varga Diána népdalénekestől hallhatott a közönség egy moldvai Szent István-éneket, amit a Brenner János Óvoda, Általános Iskola és Kollégium diákjainak színvonalas műsora követett.
A városi megemlékezésen a beszédet a
jöttment
Jordán Tamás színházigazgató mondta el, ahogyan saját magát nevezte, lévén nem szombathelyi.Azonban gondolataim szombathelyiek, de nemcsak az enyémek, hanem a kollégáim és barátaim érzéseit is tolmácsolom. Szombathely sokra hivatott város, mintavárosnak kell lennie – ez a kötelezettsége. A színháznak pedig az a dolga, hogy erkölcsi és eszmei iránymutatást adjon az embereknek, és azt sugallja, hogy nincsenek kiszolgáltatva a sorsnak, hanem a sors van kiszolgáltatva nekik.
A váratlan szónok nem lépett színre
Jordán Tamás azt is kiemelte, hogy a két másik nemzeti ünnepünk, október 23. és március 15. a nemzeti összeférhetetlenség és az elszabadult fizikai erőszak
feketekeretes napjai
az utóbbi időben, de augusztus 20-át még nem sajátította ki senki, így van remény arra, hogy ugyanazok az érzések hassák át az embereket. Hiszen ugyanazok az emlékeik, közös a múltjuk.A színházigazgató, mint nem tősgyökeres szombathelyi, és mint akit a város befogadott, így fejezte be gondolatait:
Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.
A városi ünnepség menetrendszerűen zajlott, a tavalyihoz hasonló váratlan szónoki produkció Városi ünnepség váratlan szónokkal - Augusztus 20. Szombathelyen 2008. August 20. 15:18 elmaradt. A megemlékezést az egyetem Szökős Néptáncegyüttesének fürgelábú tagjai és a szokásos koszorúzás zárta, ami után az egybegyűltek sietve távoztak. Reméljük, a karneválra igyekeztek.