Bár az utolsó nap délutánján már púposodtak a Szigetre emlékeztető műanyaghalmok, az első benyomás az idei Balaton Soundról a következő volt: európaibb. Mint tavaly, és mint a többi magyar fesztivál. Nem hallottunk például botrányos sztorikat az eseményre kirendelt security alkalmazottairól - az egyik legtestesebb még széles mosollyal kellemes szórakozást is kívánt a bejáraton áthaladóknak -, nem lépdeltünk át hányásnyomokat, és nem jutott fülünkbe sátortábort feldúló tolvajhordák híre sem.
Ürülő pénztárcák, kígyózó sorok a bankautomatáknál
Ám sajnos az európaiság másban is jelentkezett, ugyanis vérlázítóan magas árak vártak áldozataikra: egy doboz sör a bolti ár háromszorosa, ezresért csak gyermekadagot adtak a legtöbb kajából, az amúgy apró méretű Zamárdi külterületére ötezerért szállító taxis - a financiális szopatás szinte mindenhol lesben állt.
S nehéz szemet hunyni olyanok felett is, amik már nem nevezhetők gyermekbetegségnek a magyar fesztiválok krónikájában. Nem könnyű zöldágra vergődni például a Red Lounge helyszín tehénkarám jellegű beléptetése felett - az ember értelemszerűen nem rajong érte, ha kerek fél órán át kell egy tülekedő sorban ácsorognia a kedvencéért -, de az is nehezen dekódolható, amikor délután a finom, csilingelős ambientet játszó DJ-k műsora közben valaki úgy gondolja, hogy a közeli nagyszínpad hangrendszerét 50 Centtel kell beizzítani, full hangerőn. Vannak még üresjáratok a szevezésben, na.
A fesztiválozók mindazonáltal példamutatóan igyekeztek jól érezni magukat, akkor is, ha éppen nem a kipróbálható habbirkózást vagy a thai masszázst választották. Személyre szabott fortélyokat állítottak csatasorba: a nyertes a profi bringásoknak kifejlesztett apró hátizsák, amiből szívószállal nyerhető (azaz nyelhető, haha!) ki a cucc, de sportital helyett nyolcvan százalékos rum kerül bele.
A hangulatkeltés követelményét az előadók hellyel-közzel, félgőzön vagy teljes odaadással teljesítették, volt itt minden: mély pillanatok a legendás Massive Attack alatt, egy meglepően jól fogadott Nicola Conte jazzkoncert, újrakomponált számok az Animától, ünnepélyesség a Zagar alatt, jogosan hullámzó padló LTJ Bukem és MC Conrad műsorán. És sajnos egy felszállni nem hajlandó repülőgép miatt elmaradt Richie Hawtin, akit elég sokan vártak.
Jamaika németországi nagykövete leénekelte a talajrészeg zenebohócot
Fatboy Slim műsorára bizonyosan a legtöbben voltak kíváncsiak, s körülbelül ugyanennyien helyezkedtek utána két ellentétes álláspontra, vagy rémrossznak, vagy überfrankónak minősítve azt. Hozzáállás kérdése: ha szimpla fetrengős buliról van szó, akkor persze működhetett a Born Slippy és a Jump Around; a vájt fülűek viszont nem egy ittasságában asztal alá mászós, önmagát tapsoltató nagyra nőtt óvodást akartak hallani, aki olyan zenéket rak fel a mixelésre nagy ívben kakilva, amiket egy egyetemi diáknapon ugyanebben a sorrendben bármikor hallhatunk.
A Zamárdiban zajlott zajos weekend topkoncertjét ezzel szemben - alig meglepő - a még mindig szerfelett szimpatikus Gentleman hozta öngyújtózással, énekeltetéssel, közönséggel kokettálással, meg persze sok-sok utalással arra, hogy anyatermészet adta növényt mindenki akkor pöfékelhessen, amikor csak akar.
És majdnem közbeszólt a viharzóna
Nem várt esemény is borzolta a kedélyeket vasárnap délután, amikor hangosbemondón közölték: jégesős viharzóna éri el Zamárdit két órán belül, ezért a legtöbb sátras bulihelyszínt jegelik, mindenki menjen távol ezektől, mert villám sújthat le rájuk, a sátrazók pedig nézzék meg sátraikat. A vihar végül elkerült a túlpart irányában, illetve másnap reggel jelentkezett egy kis utómunkával: a fesztiválhangulatot hangyányit lelombozó, őszies eső zárta rövidre, és sokakat érzékenyen érintett a hétfőn beköszönő vasutassztrájk is (a híradások szerint végül senki nem maradt hoppon).
Üthetett volna nagyobbat is - ez pedig a legtöbbször hallott vélemény a 2008-as Balaton Soundról, amiben potenciálisan valóban több van, mint amennyit most beleraktak. Reméljük, hogy jövőre már aktuálisabb fellépőkre is vigadhatunk, és ne feledje senki: időben gondoskodni szállásról és jegyről, mert a frei zimmerek idén már áprilisban elfogytak, tuskó jegyüzérek pedig képesek voltak még 50 ezret is kérni egy egyébként hétezer forintos napijegyért akkor, amikor hivatalosan már kikerült a megtelt tábla.
Te ott voltál az idein?
Írd meg az élményeidet, és mi közzétesszük!
