Hétvégén Bokros Lajos több ezer embert gyűjtött maga köré a Kossuth téren, hogy figyelmeztesse – teljes joggal - a birkákat, Orbán Viktor a terrorizmusra hivatkozva totális diktatúrára törekszik. A rendszer ennek ellenére továbbra is szilárd, Habony továbbra sem létezik, a panamázások szépen haladnak. Vagyis Orbán és gázszerelőik az elkövetkező kétszáz évet magukénak tudhatják, már csak a hibernálást kell megoldani Széles Gábornak, aki rajta van.
Bokros Lajos a klasszikus jobboldali konzervatív liberális irányzat emblematikus alakja, akit baloldaliként inkább tekintek szövetségesnek, mint ellenségnek. Hogy nem ellenfél, annak oka a fura magyar politikai palettában kereshető, mindenesetre én nem puszilom be a szabad piac jótékony hatásait.
Mindegy is, amiért ezt a cikket írom, az a szokásos idiotizmus, ami vészesen terjed, nemcsak kormány, hanem ellenzéki oldalon is. Litvinyenkó veled vagyunk! – dörgött tiszteletre méltó bajsza mögül Lajos, és nekem majdnem kiesett a szalámi a számból.
Litvinyenkót, tudjuk ma már, Putyin parancsára végezték ki, meglehetősen bizarr módon. Fekete kávéjába a cukor és a tejszín mellé egy csöpp izotópot is dobtak, amitől a szállodai dolgozók azon része is sugárzást kapott, akik az emeleten takarítottak. Hiába, az orosz módszer hatásos, és ritkán szomorkodik az áldozatok magas számán. Az oka, hogy Litvinyenkó énekelni kezdett az MI5-nak, és az orosz kémelhárítás ezt zokon vette. Kémeknél meg szokás, hogy ilyenkor nem várják meg a bíróság elmarasztaló ítéletét, hanem bosszút állnak. Ezt minden valamire való kém tudja, ezért ez nehéz szakma, ahol hiába jó a fizetés, ritka az öregségi nyugdíj.
Sajnálom Litvinyenkót, mert senki nem érdemel ilyen halált. (Bár teológiailag kétséges, hogy van-e jó vagy rossz halál, leginkább visszavonhatatlan tényként kezeljük, mi túlélők.) Sejtem azt is, hogy ezzel Bokros Putyinnak üzent, amitől az orosz cár fogai biztosan összekoccantak. Ennek ellenére azt hiszem, hogy értelmetlen üzenni bárkinek is, hogy egy hullával vagyunk erkölcsileg. Vagy ha igen, az semmiképp nem Litvinyenkó volna.
Nekem szimpatikusabb Szókratész, akit szintén megmérgeztek, bár ő tudta, hogy a bürökpohárban nem jó minőségű házi pálinka gyöngyözik. Szókratészben az a szép, hogy ő soha nem árulta el hazáját, Athént, sőt. Hiba volt megölni a föld legokosabb elméjét, utána Athén demokráciája azonnal romlásnak indult.
A magyar ellenzék hibás úton halad akkor, amikor populizmusban próbálja felvenni a versenyt Viktorral. A felcsúti labdazsonglőr egyszerűen tehetségesebb a hazudozásban, be kéne látni ezt végre. Vagyis, ha valaki néptribun akar lenni, nem szerencsés másolnia ellenfele dakota stílusát. Már csak azért sem, mert ugyanazon birkákra számít, akik most a nemzeti centrális erőtérben bégetnek. Engem ebben az esetben abszolút nem érdekel, hogy az illető sima képű - e vagy bajszos.
Nem a szőrzet számít, még ha a birkákat minden történelmi korban és társadalmi rendszerben nyírni szokták. Hanem a gondolat ereje, ami megvilágosítja a sötét akolt.
