Egy réges-régi fotómasina, egy sokat sejtetőn alákunkorodó sötétítőkendő – Molnár Mercédesz, a Művészeti Szakközépiskola diákja ilyennek álmodta meg az 1864-ben született és 1924-ben elhunyt Boldogházi Kiss Zoltán emléktáblájának figurális részét. Mellé a szokásos emlékező felirat került, aminek segítségével most garantáltan exponenciálisan nőni fog a szakíró fotográfus-bankárt
ismerők száma
. Merthogy eddig garantáltan nem sokan voltak...
Kevesen tudták azt is, amit dr. Feiszt György kulturális tanácsnok elmondott róla megnyitó beszédében. Hogy nem volt ugyan született szombathelyi, de banktisztviselőként itt dolgozott, és szabadidejében a fotózásnak élt: dokumentálta a régi világot, újságot szerkesztett és könyveket írt a fényképezésről.
A Magyar Tudomány Napjának alkalmából ebben az évben Boldogházi Kiss Zoltán egykori otthonának, a Rákóczi Ferenc utca 14-nek a homlokzatára került emléktábla. Ennél többel is adóztak azonban a különleges tehetségnek: élete és munkássága egy az avatás utáni
mini-konferencia
témája lett.Boldogházi Kiss Zoltán
Fotográfiai szakíró, fotográfus, könyvkiadó, lapszerkesztő, tanár, banktisztviselő
1867-ben született Hevesen, tanulmányait Egerben, Gyöngyösön és Budapesten végezte.1896-ban a berlini nemzetközi fényképészeti kiállításon képeivel elismerő oklevelet érdemelt ki.
Szépirodalmi és kereskedelmi témájú cikekket írt az Eger és Vidékébe, a Vasmegyei Lapokba, a Dunántúlba.
Irodalmi és művészeti munkatársa volt a Fényképészeti Értesítőnek. 1904 és 1914 között a Szombathelyen megjelenő Fotográfia című folyóirat szerkesztője és kiadója.
Szombathelyen hunyt el 1924-ben, sírja a Szent Márton temető C/2-es parcellájában van.
Munkáiból:
A pénzintézeti kettős könyvvitel - 1890
A fényképezés kézikönyve - 1895 (majd több későbbi kiadás)
A fényképezés gyakorlata - 1897 (majd hét későbbi kiadás)
A guminyomás - 1908
A fényképezés története - 1916
