Az idő vasfoga néha elfelejt megmarni egy-két koordinátát, így az azok metszéspontjában álló helyek úgy maradnak, ahogy voltak tíz-húsz-negyven éve. Ebbe a kasztba tartoznak a vasútállomások savanyú sörös szájízt hagyó restijei, a vaságyas őskövület-kórházak, némely balatoni vízibicikli-kölcsönző és a budapesti Jégbüfé.
Weboldalának kinézete pontosan tükrözi azokat az állapotokat, amikben ezt a több mint fél évszázados cukrászdát meghagyták, és amúgy a következőket írják rajta:
Mivel az üzlet fagylaltot, jégkrémet, parfét és hideg termékeket értékesített, ezért kapta a Jégbüfé nevet. (...) A gasztronómiának hatalmas fejlődést hozott az 1958-as Brüsszeli világkiállítás, hiszen 1945 óta először léphettek a magyar szakemberek nyugatra és mutathatták be szakmai tudásukat. Erre az alkalomra született meg a Somlói galuska és ekkor készítették el a Brüsszelben nagy sikert aratott és nálunk a mai napig is kapható Budapest tortát. A Jégbüfé Budapest legfrekventáltabb helyén található, fél évszázaddal ezelőtt még leginkább ifjúsági találkozóhely volt.
Az utolsó mondat speciális jelentőséggel bír arra nézvést, hogy kikből áll a Jégbüfé törzsközönsége 2011 tavaszán.
Édesszájúék ugyanis itt nem a legfiatalabb nemzedékből kerülnek ki, hanem éppenséggel azokból, akik fiatalságuk fontos délutánjait töltötték itt: a középkorúak térnek vissza valaha volt pironkodós randevúik helyszínére, a gyomrukon túl negédes nosztalgiát táplálni, és jó, persze, másodéves főiskolások is befutnak egy kávéra a közeli buszmegállóból, de feltűnő volt ottjártunkkor a pult mögött habzsolgató negyven-ötven-hatvanasok elsöprő fölénye, amint aktuális nyalánkságuk mögül pislognak ki a nagy üvegtáblákon át a rohanó népre.
Az interneten fellelhető beszámolók többségéből egy komplett sóhajok hídját lehetne emelni, úgy áthatja őket a romantika, de sokan sietnek azt is megjegyezni, hogy ez már nem az a Jégbüfé, amit ők szerettek: ronda hodály, posztkommunista pusztulat, olyan nénikkel a pult mögött, akik akár rá is förmednek az emberre, ha két tortaszeletet kér, majd a harmadikat úgy teszi rá a papírtálcára, hogy kettétörik (egy ismerős beszámolójából). Ma már legfeljebb mazochista jellemek viszik ide a gyermeküket vasárnap délutáni élményért, de tény az is, hogy a Jégbüfé neve ezreknél fogja még jó ideig kongatni a szív harangját.
Kipróbáltam természetesen a termést, ha már ott voltam, de előtte még rögvest elhessegettem magamtól a Jégbüfé mai kínálatáról szóló, nem túl kecsegtető beszámolókat, és inkább arra koncentráltam, hogy engem rigójancsival szinte bármire rá lehet venni.
Sütiterror darabonként 300 forintért
Hát amit itt kaptunk, az nem az a fajta volt, sőt, egyenesen a legrosszabb, amit ebből a történelmi süteményből valaha letoltam. Nem volt meg benne az a finoman porhanyós-kesernyés krém, ami a lényegét adja, helyette egy majdnem ízetlen, habos szörnyűséggel kell szembenéznem. A rákóczi túrós sem nagyon lógott ki mellőle, ennek krémjét olyan, mint amilyen a Trapper volt az originál amerikai farmerhez képest, egyedül a túró volt benne a mentőöv. És sajnos a sarokház is rímelt az eddigiekre, a lehető legrosszabb összetevőt is ő tartalmazta, a száraz piskótára rákent csokikrémet, ami azt a típusú fejfájdítóan édes, vajas terrort foglalta magába, hogy már csak a fog alatt roppanó kristálycukor hiányzott belőle a teljes kudarchoz.
Egyedül a cappuccino hozott ki a mélyrepülésből, de akkor már mindegy volt - lehet, hogy hallgatni kellett volna egy ismerősre, aki közölte, hogy
véletlenül sem szabad a tortás pultból választani, ellenben a flódni, a rétes, de legfőképpen a mákos briós nagyon adja.
Vagy csak a mi szájízünk túl burzsuj ehhez, mert amikor elhagytuk a terepet, hogy újra magunkba szívjuk a hetes busz izmos benzingőzét, visszafordulva már láttuk, hogy egy kissé szakadtabb úr micsoda elánnal cápázott rá a mi otthagyott maradékunkra.A Jégbüfé bérleti szerződése idén jár le, és nem tudni, mi lesz a sorsa. Rogán Antal ötödik kerülete már régóta százmilliós nagyságrendű összegeket akar kisajtolni belőlük visszamenőleg, miután még mindig körülbelül 1990-es áron bérlik a helyiséget.
Aki tehát rászánná magát egy tesztre, az siessen, mert hamarosan talán már nem tudhatja meg, milyen az az elátkozott retró, amiért hajdanán odavoltak a pestiek. Ki tudja, hajdanán talán jobb is volt.
