Szóval miért is mutatunk be sorozatunk jelen felvonásában egy olyan helyszínt, ami mind általános felkapottságában, mind földrajzi koordináták vonatkozásában kívül esik a gócpontokon?
Talán azért, mert a kettő említett ismérv közül az első izmosodását csakazértis megérdemelné - amely viszont szorosan összefügg a másodikkal, nevezetesen hogy a Kalicka Bisztró nem a szűk értelemben vett budapesti belváros szívével együtt dobog, hanem a nagykörúton kívül esik: a Rottenbiller utcáig gyalogosan már senki nem baktat el szívesen mondjuk egy kocsmatúrázós pénteken. Cserébe a 74-es troli szinte előtte rak le, ha pedig a Keleti pályaudvarra érkezünk, onnan még két lábon is alig negyedórára található.
Mintha kirakatban ülnénk...
De hogy választ is adjunk a cikkünk kezdőmondatában feltett kérdésre: több tény miatt is érdemes figyelmünkkel kitüntetni a helyet. Kezdjük az esztétikummal.
Az üvegfelület már messziről jelzi, valami különlegeset rejteget a Rottenbiller utca, skurzban is megvillan a fény játéka a házon, ahogyan feléje sétálunk
- írta az Építészfórum a Magházról. Az épületet az Nagybetűs Életbe betoppanó, ifjabb generációk lakhelyéül szánták, ennek egyik földszinti részét foglalja el a bisztró.Amit pedig egyesek előnynek, mások hátránynak élhetnek meg, az az, hogy kívülről is láttatni engedi magát: első látogatásunkkor fel sem merül bennünk a "vajon milyen lehet belül és kik járnak" kérdés, mert rögtön minden látszik, hála a padlótól mennyezetig húzódó üvegeknek, amiktől - ha már odabent vagyunk - az az érzetünk támadhat, mintha egy kirakatban ülnénk, az utca életétől csak egy biztonságot jelentő hártya választ el. És itt tulajdonképpen eljutottunk a kissé hazabeszélős második előnyhöz: a szombathelyi kávézókultúrában járatosak hamar felfedezhetik benne a Szimfónia Kávézó testvérhúgát.
Húgát, igen, mert a Kalicka belseje meglehetősen lányosra lett szabva - de csak annyira, hogy annak a férfiember még bőven örüljön: a beltér festése Jakócs Dorottya ecsetkezelését dícséri, aki nem volt rest szuggesztív tekintetű, mellben dúskáló női alakokat fellehelni a falakra, melléjük pedig mindenféle furcsa madarak - csészéket egyensúlyozó varjú, dzsigoló flamingó, keménykalapos bagoly - és pajkos vizuális nüanszok formájában egy összefüggő, szürreális mikrokozmoszt megteremteni, amit leginkább a zöld és a bíbor színek uralnak.
Egyszerre otthonos, underground és elegáns?
Mielőtt azonban bárki elkönyvelné művészbisztrónak a Kalickát, a programokért felelős egyik üzemeltetőnek, Tóth Annának is akad egy-két szava:
nem vagyunk és nem is akarunk amolyan kultúrsznob hely lenni, ami csak egy bizonyos körnek szól. Mindenkit szívesen látunk, így is sokféle korosztály, nemzetiség, kutya, macska jár hozzánk, és mi ennek nagyon örülünk. Kávézónk egyszerre otthonos, kicsit underground és kicsit elegáns.
Amit pedig extraként javaslunk kipróbálásra, az a házilag készített sajttorta, illetve a dj-zős keddek, amikor is esténként egy-egy tehetséges lemezcsavargató mutatja be kedvenceit - a szombathelyi Tommy Brutkho például már visszajáró vendég.
