Nem történt semmi különös: két rossz közül az USA-ban a republikánus győzött.
A világ persze aggódik. Legalábbis „az értelmes fele”, ahogyan azt hallhatjuk a médiában, olvashatjuk a sajtóban. Az „értelmes felében” mármint. Győzött a „sötét oldal”, sőt, maga a sötétség ül tort, amely Donaldban testesül meg. Ugyan már. Kacsa az egész.
Az győzött, akinek ezt lehetővé tette a liberális demokráciának nevezett, több sebből vérző rendszer.Most aztán nagy a sirám bizonyos körökben. Lehet, hogy jogosan, de ezt csak az idő mutatja meg. Ronald Reagan vagy George Bush sem borította lángba, Bill Clinton és Barack Obama sem váltotta meg a világot. Az, hogy a demokraták vagy a republikánusok szavazóinak magasabb e az intelligencia-kvóciense, lehet akár ténykérdés is. Ám az, hogy az általuk megválasztott vezető vajon hányadán áll egy ország (és részben az egész világ) vezetésével, csak a gyakorlatban derül majd ki.
Persze nem kizárt, hogy Trump olyan dolgokat művel majd, ami miatt Obamát visszasírják, visszasírjuk. De ezt nem tudhatjuk most még. Ahhoz mindenesetre kevésnek bizonyult az „elmúttnyócév” az Egyesült Államokban, hogy Obamát Kennedyként emlegesse a világ, de ha mégis úgy alakul Donald bácsi ténykedése, hogy nosztalgia alanya legyen, akárcsak szaxofonos párt-társa, hát neki is van felesége, ráadásul, ha jók eddigi értesüléseink, ő nem tette félre az irodában egy másik, előkelő munkahelyi asztala alá rejtett hangszerért.
Most komolyan, Obama tényleg olyan nagy ász volt? Emlékszem, hiperliberális barátaim milyen lelkesek voltak megválasztásakor: már-már egy új Megváltót ünnepeltek személyében. Hogy Ő majd mindent megvált(oztat). Hogy Ő majd jó útra tereli a világot. Hogy Ő majd megmutatja, mi is az igazi jóság, tolerancia, békesség, hogy mit is jelent világőrző amerikainak, demokratának, liberálisnak, elfogadónak lenni. Ugyan már. Egy volt a kevésbé rosszak közül, ennyi.
Tényleg azt hitte minden liberális demokrata, hogy az Egyesült Államokban elegen vannak saját híveik, akik majd szépen felléptetik az országot a liberális demokrácia (amúgy romokban álló) templomának következő lépcsőfokára? Azt hitték, hogy egy színesbőrű után logikus és kézenfekvő folytatás lesz egy női jelölt? Tán csak nem akarjuk azt állítani, hogy a bőr színe vagy az ember nemi hovatartozása határozza meg a minőséget? Ugyan már. Merthogy ez azért nem lenne túl liberális gondolat, és akkor még nem beszéltem Hillary asszony kvalitásairól. Na ugye.
Az amerikaiak most megkapták azt, amihez mi, magyarok, már hozzá vagyunk szokva egy ideje. Hogy két rossz közül kell kiválasztani a kevésbét. És úgy tűnik, ilyenkor előnyben van az a jelölt, akit a nietzschei „tömeg” támogat. Hogy ebben az esetben alacsonyabb az IQ, mind a választók, mind pedig a jelölt esetében? Ugyan már, milyen érv ez?
Okés, Orbán Viktor sem az értelmiség kedvence. Na de voltak idők, amikor az volt? Na ugye.Az, hogy nekünk, magyaroknak nincsenek jó tapasztalataink, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy Donald egyenlő Viktorral, bárhogyan is nyalja most a kis hátsó a nagyot, hátha neki is pottyan valami a tengeren túlról… Ugyan már.
Szerintem nem azért kellene aggódnunk, hogy ismét sebet kapott az amúgy is válságban lévő liberális demokrácia. Megváltó bármely oldalról érkezhet (leginkább egyikről sem fog), nem ezen múlik a minőség. Engem inkább az alternatívák, pontosabban a hiányuk aggaszt.
Trump nyilván nem lesz a világ által szeretett politikus. De arra azért van esély, hogy nagyjából annyit hagy maga után, mint elődje. És akkor nem lesz nagyobb baj. Sajnos, ez nehezen mondható el arról az emberről, aki az elsők között gratulált győzelméhez.
Legyen csak egy kicsit nagyobb híve a demokráciának, mint Orbán Viktor, és akkor elég lesz Magyarország sorsáért aggódnunk a világ jövője helyett.
