Mikor végre sikerült betömörülnünk a Sportház ajtaján, egy kissé zaklatott kinézetű jegyszedő hölgy a kezembe nyom egy cetlit, amin az áll, hogy Cserhalmi György sajnos nem tudott eljönni, kérik szíves elnézésünket. Az aulában erősen mennek a találgatások, hogy akkor most mi lesz: van, aki szerint valaki beugrik, mások pedig arra hajlanak, hogy majd a többi színész valahogy megoldja.
Nem lesz teltház, pedig a nézőtér még le is van szűkítve – úgy 700-800-an voltak kíváncsiak a férfiak és nők kapcsolatát boncolgató dalokra. Ezek nagy részét Dés és Bereményi még a nyolcvanas években írta, de a turné előtt újak is születtek. Az előadás egyébként már hat éve járja az országot, nagy sikerrel. Kicsit késik a kezdés, aztán tíz perccel hét után mindenféle felvezetés nélkül bejönnek a zenészek, Dés lehuppan a zongora elé, és már kezdünk is.
Azt az elképesztő lazaságot, amivel Kulka rendelkezik, tanítani kéne – és a stílusérzékét is: a farmernadrággal párosított lezser zakó, és a piros tornacsukához tökéletesen passzoló piros díszzsebkendő egyszerre vagány és elegáns.
Básti Juli ellen az egyetlen panasz a szoknyája: úgy villódzik, mint egy diszkógömb, épp, hogy ki nem süti az ember szemét. Egyébként nem lehet nem észrevenni, hogy színészekkel van dolgunk – gyakran inkább játszanak, semmint énekelnek, de a dalok stílusához ez kifejezetten jól passzol. A Básti énekelte Anyakomplexus vs. apakomplexust pedig meg kéne választani a női nem himnuszának.
Néhány dal után Dés
szolgálati közleményt
jelent be: sajnos Cserhalmi nem jön, de igyekeznek mindent nélküle is megoldani. Amúgy Szombathelyhez szép emlékek kötik, hiszen itt volt az előadás premierje Szerelemről és más démonokról – Udvaros, Básti, Cserhalmi és Kulka az MSH-ban 2008. May 23. 14:49 annak idején, és amúgy is nemrég járt nálunk: a múlt héten bemutatott Dzsungel könyvéterős, jól sikerült előadásnak
tartja. De miveljobb, ha zenélek, mint ha beszélek
, rögtön folytatódik is a koncert.
Udvaros Dorottya eszméletlen formában van, az este folyamán többször is átöltözik, lendületes, nőies. Szeretnék én ilyen vádlikat annyi idősen, mint ő (de tényleg, nem fair, hogy ekkora tehetséghez még ilyen jó lábai is vannak)!
Nem tudom, Dés általában ennyit énekel-e, ha minden színész jelen van, de ebből a produkcióból erősen kivette a részét. Dalolt, zenélt – nem is akárhogyan, időnként mintha egy mesterkurzuson ültem volna, olyan jól bánik a hangszereivel. És énekelni is tud – sajnálom, hogy nem hallhatjuk gyakrabban.
Abban a koncert végén mind megegyeztünk, hogy kicsit sem hiányoltuk Cserhalmit, és hogy szerencsére egyáltalán nem volt hakniíze a dolgonak – és abban is, hogy ha kihal ez az énekes-zeneszerző generáció (Dés, Presser, Somló és társaik) akkor lehet, hogy inkább otthon maradunk.
