„A szombathelyi emlékművita közepén Sütő Éva, a Szombathelyi Képtár textilgyűjteményének korábbi vezetője megállított az utcán, és vetette fel azt, hogy az emlékműben ő még Szent Márton köpenyét is látja. Mivel egy szakember véleményéről van szó, elmélyedtem a témában és én is arra a következtetésre jutottam, hogy valóban lehet egy ilyen értelmezése is a műnek.”
Mindezt Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész, az ELTE BDPK főiskolai docense mondta lapunknak, aki korábban már részletesen kifejtette véleményét 
Az emlékmű a város „legmonumentálisabb köztéri alkotása, amelyre joggal lehet büszke minden szombathelyi” 2023. February 02. 07:42 az emlékműről.
A festőművész szerint a Szent Márton-ábrázolások legfontosabb eleme a köpenymegosztás, a köpeny kettévágása, aminek egyik része a szent kezében van, ez legtöbbször egy csúcsívbe felemelkedő drapériadarab, a másikkal pedig a koldus beborítja magát.
„Pont ezt a két, leegyszerűsített formai elemet ábrázolja a szombathelyi emlékmű”
- mondja Tóth Csaba, hozzátéve, hogy Heckenast János építész nyilvánvalóan nem ezzel a szándékkal alkotta a művet, de ettől függetlenül még lehetséges ilyen értelmezése, amivel biztos sokan tudnak azonosulni.
A festőművész szerint a köpenymegosztásos jelenet ismert és népszerű az egész világon, így nehezen érthető, hogy pont Szombathelyen, Szent Márton valószínűsíthető szülőhelyén, még nem örökítették meg ezt a témát köztéren. Szerinte a legfőbb ideje lenne ennek pótlása, a város üresen álló tűzfalai erre a célra például kiválóan megfelelnének. Sasetta, Simone Martini, Dürer, Schongauer, El Greco, Van Dyck, Dürer, Hans von Marées és Gustav Moreau felnagyított alkotásainak másolatai jól szolgálnák a vallási turizmust is.
„Nagyon örülök, hogy felújították a szombathelyi emlékművet és lezárulni látszik annak ideológiai megközelítése. Lassan minden korosztály magáénak érzi a művet, egyre több kulturális és közösségi programnak ad helyszínt ez a város szinte minden pontjából látható magaslati pont” – tette hozzá Tóth Csaba, aki egy szakmai érvelést is eljuttatott lapunkhoz.
Nagy Konsatantin milánói ediktuma (313) után a kereszténység státusza megváltozik Európában, a vértanúk korából a trón és az oltár korába lép. Új típusú szentekre van szüksége és a Karoling kortól az életszentségben megdicsőült Márton válik Európa védőszentjévé, Nagy Károly ezért keresi fel Savariát, ami ezután fel is kerül az Európa térképeire, mint Szent Márton szülővárosa.
Az Amiens-i legenda ikonográfiai alaptípusával a 10. század végén találkozunk a Fuldai miniatúrákon (975). Itt együtt látjuk a magát a köpenymegosztást és Márton álmát, középen a Maiestas Domini jelenettel, amint a mennyben uralkodó Megváltó Márton köpenyét viseli. Ez a képtípus a 12. század első harmadáig végig követhető (Toursi könyvtár kódexe 1110, Hildesheimi Godehard kódex 1123-35), azonban az egyházszakadás következtében Európa nyugati felében eltűnik, és ezentúl elmarad az álomjelenet, és kialakul a köpenymegosztás nyugati képtípusa, Márton legtöbbnyire lovon, (ne feledjük, katonaszent, és a feudális állam területi autonómiája a hadseregre támaszkodik), a koldus pedig többnyire mankóval, ruhátlanul (a középkorban csak a munkaképtelen, pl. harcban sebesült katona koldulhatott).
A keresztes háborúktól kezdve, ha lehet, még népszerűbbé válik Márton, mert személye egyben a lovagi eszme megtestesítője is. Százával-ezrével születnek a Mártonábrázolások immár nemcsak a kódexekben, ima és énekeskönyvekben, hanem a templomfalakon, a gótikában az üvegablakokon, templomi oszlopfőkön, boltozatzáró-köveken, festett és faragott oltárokon, szárnyasoltárokon. A reformáció sajnos egyrészüket elpusztítja, később is már csak a világ katolikus részén virágzik tovább az amiensi-legenda.
A társadalmi szétszakítottság a kapitalizmus századaiban ipari méreteket ölt már, aminek következtében a szociális gondolat előtérbe lép az egyházon belül is, XIII. Leo pápa Rerum Novarum enciklikája (1891) következtében Márton kilovagol a templomokból a közterekre, és már ott osztja meg köpenyét a koldusoknak, a „megalázottoknak és megszomorítottaknak”.
A 20. század során az amiens-i köpenymegosztás jelenete a városok közterein, parkjaiban bárhol felbukkanhat, immár nemcsak Európában. A modern művészet szemlélete hatja át legtöbbnyire ezeket a műveket, központi magjuk maga a köpenymegosztás, nagy, dekoratív és látványos drapériakompozíciókkal.
Ha végignézzük az amiens-i legenda legszebb képzőművészeti ábrázolásait, Márton bal kezével felemeli köpenyének sarkát, hogy a jobb kezében lévő karddal kettéhasítsa azt, a köpeny levágott felével pedig beburkolódzik a koldus. Ezt látjuk épp az Emlékmű kettéhasított zászlaján (Heckenast János, a tervező szándéka szerint), egy magasból leszálló kicsit meghajló drapéria (ez marad Márton kezében), és egy tőle különálló, félkörívet képező drapéria (ezzel takarja be magát a koldus).
Szombathelyen, Szent Márton szülővárosában mindezidáig nem hirdette méltó köztéri alkotás legnagyobb szülöttének világhírűvé vált karitatív gesztusát, az Amiens-i legenda köpenymegosztó jelentét, így az Oladi dombon az Emlékmű pótolja ezt a történelmi mulasztást.
Tóth Csaba
