A középkorúak emlékezhetnek arra, milyen bizakodó, csodaváró hangulat telepedett az emberekre a 80-as évek utolsó két esztendejében, amikor bebizonyosodott az államszocializmus csődje, erősödtek az ellenzéki hangok, és a küszöbön állt a változás.
Mi is történt Szombathelyen
Sokan, sokféleképpen megírták már ezeknek a hónapoknak, éveknek a történetét, persze, többféle tálalásnak lehettünk szemtanúi, kinek-kinek saját meggyőződése és érdekei szerint. Szombat délelőtt aztán megnézhettük a Városformálók c. közel egyórás dokumentumfilmet, amely az Éhen Gyula Kör alapítását, két évtizedes történetét mutatja be.
Az olyan műveknek, amelyekben régebbi események résztvevői emlékeznek vissza akkori cselekedeteikre, megvan az a veszélyük, hogy a távolság megszépíti a történéseket, felnagyítja jelentőségüket. Szerencsére a Horváth Zoltán, Kozma Gábor, Boros Ferenc nevével fémjelzett filmben csupán nyomokban fedezhető fel ez a tendencia. Az alkotás nem akar más lenni, ami: a 20 éves Éhen Gyula Kör bemutatása.
A mi szempontunkból van egy érdekessége a dolognak, kiderül-e a filmből mi is történt Szombathelyen? A válasz: részben igen. Ami szimpatikus benne, hogy – egy civil szervezetről lévén szó – a civilek szemszögéből mutatja be az eseményeket. Amelyeknek azért komoly politikai súlyuk is volt, az alkotók azonban nem esnek bele abba a csapdába, hogy maguknak tulajdonítsanak minden érdemet. Jól tudjuk, a rendszerváltás előkészítése, lebonyolítása rendkívül bonyolult tényezők mentén történt, az igazi rekonstrukcióra nincs komoly esély.
Akkor még egy volt a platform
A filmben összesen 18 emlékező szólal meg. Többen a Kör alapító tagjai közül, jó néhányan a közélet akkori szereplői közül. A visszaemlékezésekből azért, ha hiányosan is, de kibontakozik a 18-20 évvel ezelőtti történet.
1988-ban értelmiségiek alapították meg az Éhen Gyula Kört, az alapító okiratot 58-an írták alá. Érdekes történetekkel is megismerkedünk, akkor még hétfőnként adásszünet volt az MTV-ben, a TIT-székházban így hétfőnként tartottak előadásokat az értelmiség aktív szerepvállalásával. Itt történt, hogy Ádám Károly bejelentette, alakulófélben van a gondolkodó, tenni akaró emberekre számító kör. Aztán a TIT adott helyet az összejöveteleknek, amelyek az akkori időkre jellemző lázas küldetéstudattal, vitákkal zajlottak.
Ekkor még majdhogynem egy platformon voltak az éppen alakulófélben lévő pártszervezetek, amelyek rövidesen létrehozták a helyi ellenzéki kerekasztalt, amelyben az MDF, az SZDSZ, a FIDESZ és az Éhen Gyula Kör vettek részt. A filmből megtudjuk, hogy informális üléseiket az egykori Keringő presszó bal kettes asztalánál tartották, egy idő után feltűnt, hogy mindig ugyanazok az emberek ülnek a közelükben… Nekik később már barátságosan köszöntek is.
Néhány perc alatt tömegek érkeztek
Valószínűleg kevesen vannak Szombathelyen, akik vitatnák, hogy a helyi rendszerváltást elindító esemény az 1989. március 15-i ünnepség volt, amelyet a hivatalos ünneptől elkülönülve a fentebb említett négy szervezet rendezett meg. A szemtanúk kivétel nélkül megjegyzik, hogy a kezdés előtt néhány perccel üres volt a tér, Gyurácz Ferenc irodalomtörténész, a későbbi szónok azt is elmondja, hogy meg voltak döbbenve a látszólagos érdektelenségen. Aztán megtörtént a csoda, percek alatt több százan jelentek meg, szinte nem maradt üres hely. Gyurácz Ferenc beszéde ma már történelem, de az emlékezők egyetértenek abban, hogy az esemény szelleméhez tökéletesen igazodó szónoklat volt, amelynek elhangzása után már semmi nem lehetett olyan, mint korábban.
A beszéd egy része archív felvételen hallható a filmen, sajnos, abban az időszakban még nem volt elterjedt a videokamera, kamerás mobiltelefonról pedig nem is álmodhattunk. Öröm látni a tömeget, annak egyetértését, a rendező szervezetek egymás mellett lobogó zászlait…
Ugorjunk, egy évvel később történt, hogy a Kör új elnöke, Kozma Gábor újságíró levélben kérte a városi tanácsot, hogy a Lenin szobrot távolítsák el a Március 15. térről. A levélnek nem volt foganatja, így néhányan – köztük Kovács Jenő, a Kör alapító tagja – egy reggel fóliával takarták le a szobrot. Ne kelljen már a bolsevik vezért nézegetniük az ünnepre érkezőknek. A szobor nem sokkal később el is tűnt a térről.
Választásokon is indultak...
Az Éhen Gyula Kör később – Kozma Gábor személyében – országgyűlési képviselőjelöltet is indított, Kozma a 13 induló között a 7. helyen végzett, megelőzve például a Fidesz jelöltjét. A helyhatósági választásokon aztán ős is, és Kovács Jenő is, mint az MDF jelöltje, bejutott a városi közgyűlésbe. Az Éhen Gyula kör alapítói, tagjai közül egyébként többen is az MDF-hez csatlakoztak közben, igaz, voltak olyanok is, akik reformszocialistaként MSZP-s színekben politizáltak. A rendszerváltás után az Éhen Gyula Kör civil maradt. Rengeteg rendezvényt szerveztek, tettek a történelmi emlékhelyek megőrzéséért, ápolták Éhen Gyula emlékét, sőt, a 90-es évek közepén elsőként kezdeményeztek regionális együttműködést győri szervezetekkel, díjat alapítottak.
Tevékenységüket ma is folytatják, egy megszólaló szerint ők Szombathely emblematikus egyesülete. Tény, hogy a rendszerváltás időszakában egyenrangú partnerei voltak a politikai pártoknak, jelenleg pedig a város jelentős szervezetei közé tartoznak. Alapgondolatuk ma sem változott, ahogyan egy hölgy mondja a filmen: Egymás között őszinték merünk lenni, így szeretünk együtt lenni.
Ipkovich György polgármester a filmbemutató előtt annyit mondott, a politikai viták csillapításának, a gyűlölet visszaszorításának lehetőségét nyújtja, ha az Éhen Gyula Körhöz hasonló szervezetek nagyobb súllyal vesznek részt a közéletben. Úgy legyen.
