Kalandtúrának is beillik vállalásunk, miszerint a nyári rekkenőben felmászunk Szombathely legmagasabb pontjára, a hajdani Emlékműhöz, hogy aztán vörös pántos ruhában masírozzunk egyet a város felett, a jobb sorsra érdemes felszabadulási placcon. Meglepődtünk, de a kánikula ellenére zajlik itt az élet: lent a szénakazlakban romantikázni lehet, a téli szánkópálya füvén tinédzserek melltartóban sütkéreznek, kismamák versenyben tolják felfelé a babakocsikat. Magányos férfi sörözik, srácok árnyas padon szívják a még nem nemzeti dohányt.
A kopottas lámpaoszlopokon, szánkózókat védendő, gumikerekek halomban, a felfelé vezető ösvényen rugdosni lehet az egykor térkőként lerakott fakockákat. A kanyarokban egy-egy pad, körülötte eldobált palackok, elszívott és elrágott örömök csikkjei és zacskói, nagy halomban, szemét, szemét hátán.
Ki tudja, mit jelent a „vamzerlista”?
Fent az emlékmű tövében, a csupasz betonon energiaitaloktól szárnyaló fiatalok hűsölnek, „Don't Give Up” hallgatják egy telefonból csoportosan. Üzenetnek nem rossz – biztatni kell ezt a sokat látott, erősen leharcolt emlékművet. Hátha nem csak múltja, egyszer még jövője is lesz.
A szárnyaló betonkolosszus szürkén, évszámoktól megfosztottan is impozáns látvány. Embermagasságig teletagelve is. Ezt azért lehetett volna szebben is – jól állna neki az igényes és kreatív graffiti. Vajon mire utal a legnagyobb felirat: „vamzerlista”? Az egykori felszabadulási tér mellett a bozótosban eperfára bukkanunk, félig érett vöröslő gyümölccsel. A térkövek közt kamilla sárgállik.
De mi legyen vele?
A monumentális szocreál emlékmű távolról, mint egy angyal, vagy szürke köpenyes Batman magasodik a város felett. Fotósunk szerint zátonyra futott vitorlás, két zászló, vagy fityisz képét mutatja. Innen ugrik be az első ötlet: némi átalakítással újabb - korszerűbb, aktuálisabb köztéri szobormonstrum lenne faragható belőle. Például mit szólnának a dunai árvíz elleni küzdelem, avagy a nemzeti összefogás emlékművéhez (vörös csillag helyett egy mosolygó Áder portréval)?
Tényleg, mi legyen vele? Rakétaként repítsék az űrbe, és a helyére tervezzenek egy kilátót szórakozóhellyel, kávázóval? Kalandparkot, esetleg sípályát akarnak, felvonóval? Vagy fessék ki a szürke betonmonstrumot kreatív fiatalok, ahogy korábban a diákönkormányzat is felvetette? Hasznosítsák mászófalként? Szavazzanak!
Azt tudták, hogy az emlékműnek létezik egy kicsinyített mása?
Mi megtaláltuk Zanat mellett a Felszabadulás MGTSZ régi telepén.
A régi Felszabadulási emlékmű - Kisokos
A régi Felszabadulási emlékmű Szombathelyen a Csónakázó tó és az uszoda közelében, az Ezredévi parkkal szemközt a domb tetején magasodik. 1968-69 között épült, majd 1970. április 4-én, a felszabadulás 25. évfordulóján avatták fel. A monumentális építményre a város annak idején olyannyira büszke volt, hogy 1989-ig Szombathely címerének felső részében is látható volt. De itt tartotta a rendszerváltás után emlékezetes 10 éves jubileumi koncertjén az Anima Sound System is Csillagos éjjelen az Animával 2003. September 29. 06:40
A rendszerváltás után először a vörös csillag, majd pár éve az évszám is eltűnt (utóbbit, az 1945-ös évszám fém darabjait egyszerűen ellopták). Az emlékmű tervezője Heckenast János Ybl-díjas építészmérnök, akinek a nevéhez köthető még a városban a Szent István-szobor, a II. világháborús emlékmű, a Gagarin úti kórház, az APEH-székház, az ÁNTSZ-épülete, a vérellátó, a Patyolat, a Derkovits-városrész, a Styl-ruhagyár és a Markusovszky kórház épülettömbjei.
