Birtokvédelmi polgári pert indított hét lakó a Falco-gyár ellen, amelytől közös megoldást remélnek a mostani - állításuk szerint - tarthatatlan állapotokra. A lakók azt szeretnék elérni, hogy zavartalanul használhassák saját ingatlanukat. Elsősorban az a céljuk, hogy a forgácslap-gyártó üzem este 10 és reggel 6 óra között állítsa le a termelést és legalább aludni tudjanak.
Az ügy első tárgyalását hétfőn délután fél háromkor kezdte a Szombathelyi Járásbíróság és este fél nyolckor lett vége. Ez idő alatt csupán a felperes lakókat sikerült meghallgatni.
A tárgyalás nyilvános volt - különben most nem is tudósíthatnánk róla - ám a Falcot képviselő ügyvédnő zárt ülést kért. Kérelmét azzal indokolta, hogy üzleti titkok hangozhatnak el - ingatlan vételárak vagy szabadalmi eljárások - amik nem tartoznak a nyilvánosságra. A bíróság ezt elutasította, így maradhattunk a teremben.
Falco-akták
Lassan nincs olyan hét, hogy valamelyik szombathelyi önkormányzati frakció, parlamenti képviselő ne jönne elő a Falco-gyár ügyével. A gyár korábban kisvárosi lakóövezetben állt, később azonban vegyes besorolásúra változtatták ezt, így szerencsétlen módon az ipari üzem mellett közvetlenül lakóházak helyezkednek el. Ahogy az a meghallgatáson kiderült, a Pick-telep házait 1928-tól kezdték el építeni, a gyár 1959-ben települt ide, azzal a feltétellel, hogy 1965-ig szanálja a Kolozsvár utca lakóépületeit.
A szanálás később elmaradt, ám kétség sem fér hozzá, hogy a tyúk-tojás problematikája ezzel egyből megoldódott, hiszen a lakóházak 31 évvel korábban a területen voltak, mint a gyár. Van olyan felperes lakó, aki még 1974-ben költözött ide, emlékei szerint a gyár akkor még olyan pici volt, hogy a mostani ikonikus nagy kémény sem állt. Sőt, annak helyén állatvásárokat tartottak, a hátulsó fatelep helyén pedig kiskertekben nőtt a Pick-telepi primőr.
Szinte mindenki úgy vette a házát, hogy kertes, családi házas övezetben lakik majd, ahol nyugalomban élhet családjával. Volt, aki őstermelői igazolványt váltotta ki és virág, zöldség termelésbe kezdett, de olyan is volt a felperesek között, aki nagycsaládot akart és ezért vette itt a házát.
A dolgok, a lakók elmondása szerint, 2005 környékén fordultak rosszabbra. Az addig is tapasztalt ipari jelenlét ettől kezdve kezdett elviselhetetlenné válni, és addigi békésnek mondható életük lassacskán rémálommá vált.
Jön a kék füst
Füst, gőz, zaj, por, forgács-eső. Csak pár a teremben elhangzott panaszokból. Volt olyan panaszos, aki a gyártól alig 50 méterre lakik. Náluk szinte elviselhetetlen a szűnni nem akaró zaj.
Mintha egész nap légkalapálánának
- mondta az egyik lakó. Elmondása szerint a férje ettől az állandó zajtól lett nagyothalló. Szinte nem volt olyan lakó, aki ne mesélt volna a kék füstről, amiről egészen eddig a tárgyalásig mi még csak nem is hallottunk.A füstnek valóban kék színe van, és azonnal a házba kell menekülni előle - mondták a felperesek. A kék füst csípi az ember szemét, kaparja a torkát, folyik tőle az orr és nagyon büdös. Széljárástól függően kapnak belőle a környéken lakók többet vagy kevesebbet. Családi házak vannak itt, kerttel, terasszal. A lakók azonban nem tudják ezeket használni, se kertészkedésre, se napozásra, se kerti partyra, de homokozásra se a gyerekekkel. Mindent ellep ugyanis a por és a füst, ami, ha nem száll alá, akkor folyton eltakarja a napot.
A füst és a por miatt szellőztetni lehetetlen, csakúgy, mint nyáron nyitott ablak mellett aludni vagy éppen ruhát kiteregetni a szárítóra. A lakók azt mesélték, többször tettek rá kísérletet, hogy meghívják barátaikat egy bográcsra vagy grillre, ám ezek a bulik hamar véget értek, a vendégek ugyanis nem bírták a bűzt és a csípős füst támadását.
Az egyik felperes arról mesélt, hogy eddig huszonnégyszer nyitották fel és tisztították ki az arcüregéből a finom port, amit a gyár a kéményén keresztül ereget ki. Egy másik, szintén a perben felperesként szereplő lakó arról számolt be, hogy 2005 óta csak fóliasátorban és üvegházban tud virágot termeszteni, mert a gyártól a levegővel érkező nyúlós, ragadós massza rátelepszik a bimbókra és tönkreteszi a növényeket. A 72 hónapos fólia fele időt bír ki náluk a sátrakon, a gyár környezetterhelése miatt.
Lakók arról is beszámoltak, hogy míg másnak a pihenést és a feltöltődést jelenti az otthon, addig ők megpróbálnak minél kevesebb időt a házukban tölteni. A hétvégén rokonokhoz menekülnek, vagy a környéket járják. Ha pedig otthon vannak, akkor a kertes, zöld övezetben a négy fal között becsukott ablaknál és ajtónál gubbasztanak.
A gyár képviselője egyébként az mondta, hogy jelenleg is egy környezetvédelmi beruházáson dolgoznak, az UTVS programon. Ami nagyban hozzájárulna a környezetterhelés mértékének csökkentéséhez. A másik oldal azonban azzal reagált, hogy a Falco csak azért sürgeti ezt most, mert vészesen közeledik az EU által megszabott határidő vége, egyébként pedig, véleményük szerint, ez nem oldaná meg a lakók által panaszolt problémákat. Sőt, mivel a tervekben kapacitásbővítés is szerepel, talán még tovább fokozná azokat.
Tudja a gyár, hogy mikor ellenőriznek?
Érdekes feltételezéssel álltak elő a lakók. A folyamatos szenvedésük miatt ugyanis már nem először fordulnak hatóságokhoz. Ahogy elmondták a gyár szinte tudja, hogy mikor nem tudják értesíteni a hatóságokat, így hétvégén és ünnepnapon szinte duplázott erővel folyik a termelés. Hogy mindez nyomon követhető legyen, van, aki kézzel írott naplót vezet, mikor jön a kék füst, mikor melyik kémény füstöl, mikor indul be a daráló és így tovább. Volt olyan lakó, aki szintén dokumentációs céllal Facebook-oldalt hozott létre, hogy ott fotóval és bejegyzéssel jegyezze, mikor mi történt a környéken.
A feljegyzések szerint az elmúlt két évben 280 alkalommal terjengett a környéken a már említett, minden érzékszervet irritáló kék füst.
Ám volt olyan felperes, aki arról számolt be, hogy egy általa kért zajmérés kimutatta, hogy a megengedett 45 decibeles zajterhelés helyett 52 decibelt mértek nála. Azt állította, hogy a Falco-gyár ezt egy cinikus megjegyzéssel söpörte le az asztalról mondván, hogy még a tücsök ciripelést is hozzámérették. A lakó azt mondta, hogy a megengedett érték túllépésének mérését még egy viszonylag csendes napon ejtette meg a hatóság.
Minden környékbeli háztulajdonos azt mondta, vannak rossz és kevésbé rossz napok. Amikor pedig egy környezetvédelmi hivatal mérést kezdeményez az üzem területén, akkor hallhatóan és láthatóan egy kicsit leáll az élet a gyárban.
Ez egyébként tényleg egy különös jelenség, hiszen a gyárat képviselő ügyvédnő is azt mondta, hogy a gyár 90 százalékos kapacitása is üzemszerű, akár csak a 100 százalékos. Többször hozzátette, hogy a nagy kéményben, melynek most már a nevét is tudjuk, P127-ben egy 0-24 órás adatrögzítést végző mérőegység van, ami biztosítja, hogy az értékek nem mennek a megengedett fölé. A lakók azonban azt is elmondták, hogy megfigyelésük szerint a nagy kéményen kívül sokszor még további 2-3 másik is ontja magából a füstöt vagy gőzt.
Vételi ajánlat a házakra
2015 márciusában már mi is cikkeztünk róla, hogy a Falco-gyár kész megvenni a környék házait. Tavaly júliusban pedig egy 56 családot érintő felmérést végeztek maguk a lakók, akik most mint felperes vettek részt a tárgyaláson. A kérdés az volt, hogy ha a gyár megvenné az ingatlanjukat akkor eladnák-e azt és elköltöznének e egy másik városrészbe. 52 család azt mondta, hogy igen. De ha a Falco abbahagyná a tevékenységét, akkor maradnának ott, ahol vannak.
Közben a cég el is kezdte a felvásárlást, egy pár házat már meg is vett. Bár ezzel is vannak most gondok, hiszen az ott lakók azt mesélték, hogy a megvett házak most üresen állnak és sokszor gyanús alakok mozognak arra. Másrészt a környéket lassan ellepik a patkányok, így ha ez ellen nem tesznek valamit, akkor a rágcsálók komoly inváziót fognak indítani.
Itt egyébként megint felmerült a zárt ülés lehetősége, mivel a Falco nem szeretett volna jogi képviselőjén keresztül kiadni olyan adatokat, hogy melyik ingatlanért milyen vételi árat kínáltak. Bár a lakók szerint nevetségeset. Volt olyan lakó, aki azt mondta, hogy az általa vélt piaci értékhez képest 15 millióval kevesebbet kínált neki az üzem.
Megint más pedig azt mesélte, hogy a cég nem tisztességes úton próbál meg velük tárgyalni. A Falco ugyanis megbízott egy ingatlankereskedőt, hogy értékelje fel az ingatlanokat, a felbecsült értéket azonban magának a tulajdonosnak nem mondják meg, azt csak a gyárral közlik, aki így aztán kedvére sáfárkodhat a vételárral.
A felpereseket önkéntes jogi segítségnyújtásban részesítő Dr. Czeglédy és Társai Ügyvédi Iroda munkatársai itt leszögezték, hogy a per tárgya nem az ingatlanok adás-vétele, hanem a birtokvédelmi eljárás lefolytatása.
Az első tárgyalás így ezzel a hét felperes meghallgatásával véget ért. A bírónő március 27-re tűzte ki a következő tárgyalási napot, amikor is az alperes, vagyis a Falco-gyár meghallgatásával folytatódik az ügy.
