Az elmúlt évek legizgalmasabb szombathelyi közgyűléseként él még mindig a köztudatban az a 2019. február 28-i 
Fideszen kívüli többség, időhúzás, migránsozás a szombathelyi közgyűlésen 2019. February 28. 08:42 , amikor többségbe került a városi képviselő-testületben az akkori ellenzék, miután Puskás Tivadar fideszes polgármester viszonya elmérgesedett Molnár Miklós alpolgármesterrel. Molnár „átállt a másik oldalra”. Az újdonsült ellenzéki többségű képviselő-testület pedig átvette a város irányítását, aztán meg is nyerték 
Nemény András nyert Szombathelyen, Czeglédy Csaba is képviselő lesz 2019. October 13. 20:47 a következő önkormányzati választást.
De ne rohanjunk ennyire előre az időben. Maradjunk 2019 februárjánál, amikor ezen a bizonyos közgyűlésen az ellenzék átvette az irányítást és rögtön leváltották Lovass Tibort, a Szombathelyi Médiaközpont vezetőjét. Mint mondták: nem sikerült objektíven irányítania a helyi televíziót. Azóta már a negyedik vezető van a városi tévé élén. Legutóbb összevonták az Agora Kulturális Központtal. Január 1-től közös cégként működik az Agora és a Médiaközpont 2021. July 05. 07:30
4,5 évvel az ominózus eset után arra kértem Lovass Tibort, hogy üljünk le, és tekintsünk vissza az akkori eseményekre, nézzünk rá az önkormányzati média helyzetére, és egyáltalán, kíváncsi voltam arra, hogy mi van most „Pacival” (a legtöbben így szólítjuk).
Ha most visszagondolsz 2019. február 28-ra, mit éreztél akkor és mi van benned most?
Én keresztény ember vagyok, aki azt vallja, hogy nem lehet haragvás benne a másik ember iránt. Én soha senkin nem akartam bosszút állni, soha senkinek nem akartam rosszat. Ha valaki dönt egy ember fölött, ez már egyébként eleve elég necces, a felelősség az övé. Nem csak most, egész életére. A lelkiismeretével mindenkinek magának kell elszámolnia. Én akkor sem haragudtam senkire. Dac vagy bosszúállási vágy nem volt bennem, és ma sincs. Ez úgy van, hogy az ember megbocsájthat, de felejteni nem tud.
Hogyan értelmezted az akkori döntést?
Ha én nem itt vagyok Szombathelyen, hanem esetleg a Magyar Televíziónál, ott is megszülethetett volna egy ilyen döntés, mert ezek ilyen pozíciók. Egyébként utólag több politikussal beszéltem, akik ott ültek akkor a közgyűlésben, amikor ez napirendi pont volt. Volt, aki odajött hozzám utána és azt mondta, hogy sajnálja, de ezt muszáj volt meglépniük. És akkor én azt mondtam, hogy: hát jó, elfogadom.
Az nálam nem opció, hogy ne fogjak azóta velük kezet, elfordítsam a fejem, amikor meglátom őket. Nemény András polgármesterrel legutóbb a szombathelyi evangélikus gyülekezet egyik eseményén találkoztam, lelkészszentelés volt nálunk (Lovass Tibor a gyülekezet világi vezetője, felügyelője). Egyedül volt, bizonytalannak tűnt abban a közegben. Mondtam neki, hogy üljön mellém, majd én mondom, hogy éppen hol tartunk. Nem mindenki tudja békességgel elfogadni, ha valami nem úgy alakul, ahogy szerinte igazságos lenne. Én azt vallom, hogy minden kiegyenlítődik, de senkinek nem kívánok rosszat.
A menesztésed indoka ugye az volt, hogy szerintük nem tudtad objektíven vezetni a városi tévét, nem kapott elég lehetőséget a baloldal. Hogy látod most? Valóban így volt?
Igen, kaptam olyan indokokat, hogy az ellenzék nem jöhetett be a tévébe. Én ezt elfogadom. Csak halkan jegyzem meg, hogy volt olyan ellenzéki politikus, aki, miután beszélgettem vele a televízióban, azt mondta nekem: „Paci, azt tudod, hogy téged ezért ki fognak rúgni?”! Azt mondtam neki, hogy ez az én dolgom. Ilyen is volt.
Igazgatóként voltak olyan kérések, utasítások, amelyeket már nem akartál teljesíteni? Voltak harcaid?
Előfordult. Szerintem olyan nincs, hogy súrlódásmentes legyen egy média munkája a tulajdonossal való napi csatározások közepette. De nemcsak a városvezetéssel, az ellenzékiekkel is voltak ilyen csörtéim, és én ezt valahogy olyan természetesnek vettem. Itt egy picit szelídebb volt a történet, mint anno Zalában. 12 évig vezettem a Zalaegerszegi Televíziót, ott az elején voltak nagyon durva telefonhívásaim, de valahogy azokon is túlmentem.
Van független média ma Magyarországon?
Nincs. Nem is lesz soha. Ez az én véleményem, és én ezt a végsőkig tartom, viszont meg kell próbálni függetlennek lenni.
Miért nincs független média?
Mert nem célszerű, hogy független legyél. Akkor holnap megszűnsz, vagy egy hét múlva, vagy néhány hónap múlva, de megszűnsz, mert senki nem fog téged támogatni. Ha nincs előfizetésed és nincsenek támogatóid, akik fenntartanak téged, akkor nincs tovább.
A menesztésednél az akkori ellenzék, Nemény Andrással az élen azt mondta, hogy objektív tájokoztatást szeretnének, részrehajlás nélkül, hogy mindenkinek ugyanannyi lehetősége legyen. Szerinted ez működik most? Objektívan tájékoztatja az szombathelyieket a médiaközpont?
Halmágyi Miklós jött utánam, az ő idejére emlékszem. Szerintem Miklós törekedett az egyenlőségre. A maga módján ő is megpróbált helyet adni az új ellenzéknek. Azt nem mondom, hogy egy picit az egyensúly nem tolódott el a másik oldal irányába, de ez valahol számomra érthető. Ezért is mondom ezt, hogy nincs független média. Szerintem jogos, hogy egy városvezetésnek vannak elvárásai azért, amit ad.
Hogyan látod most a Szombathelyi Televízió helyzetét?
Most azt látom, hogy a televízió a mostani városvezetésnél mintha kicsit mostohagyerek lenne. Más városokban a televízió a fő médiuma egy önkormányzatnak, emellett kiválóan működtetnek városi applikációkat, rádiókat, internetes lapokat és még mindig vannak hetilapok is.
Azt gondolod, hogy Szombathelyen a vezetésnek a Savaria Fórum (internetes lap, amely hetente megjelenik nyomtatásban is) fontosabb?
Nem mondom, hogy az a fő, de számomra úgy tűnik, mintha háttérbe szorulna a tévé, és kicsit szét is széledt a nyáj. Azt érzem, hogy nekem úgy, hogy elveszítettem a városi televíziót ezzel nem kell foglalkoznom, hiszen 96 -ot kaptam helyette. a Helyi Televíziók Országos Egyesületében ennyi helyi tévé van. A médiahatósággal, a kábelszolgáltatókkal, a jogdíj-követelőkkel harcolunk nap mint nap. Nekem ez egy édes gyermek, amiért nem kapok családi pótlékot. Harmadik ciklusomat töltöm elnökként, ebből a ciklusból két év még hátra van.
Szóval van rálátásom a helyi televíziókra, és azt látom, hogy az SZTV-nél még nem kezdődött el az a folyamat, ami sok másik helyi televíziónál igen. Mindenhol máshol a médiaközpontok a televíziókra alapozva kezdenek átállni és a közösségi média különböző platformjain jelennek meg, méghozzá nem is rosszul. Hihetetlenül izgalmas szerintem most a televíziót átvinni a modern médiavilágba, aztán majd ezeket a felületeket marketing szempontból eladni.
Ha most csörögne a telefon, és azt mondanák, hogy irányítsd újra a városi médiaközpontot, mit válaszolnál?
Nem vállalnám el. Most ebben a pillanatban nem.
Miért?
Nem tudom, hány tévés kolléga maradt abból a gárdából, akikkel dolgoztam, hogy hány munkaterület veszett el. Ugyanakkor azt látom, hogy a pályázataikkal a médiahatóságnál sikereket érnek el.
A híradós, kulturális műsoroknak van támogatottsága, itt tízmilliókról van szó, érkezik ide pénz, amiből lehet műsort csinálni. Lehetne többet, talán azon dolgoznak most a kollégák. Látok én javulást ahhoz képest, hogy milyen mély gödörben is volt a televízió. Összességében jó úton haladnak. Én egy picit az internetes megjelenéseket gondolnám át.
Attól nem félnék egyébként, hogy éppen most milyen városvezetés van. Hogyha mégis azt mondanák, hogy „ márpedig el kell vállalnod”, nos, lehet, hogy éppen ez lenne a jó.
Onnan indultunk, hogy nem vállalnád, de mintha kezdenél eljátszani a gondolattal.
Azért az ember teljesítményének és képességének is vannak fizikai határai és szellemi határai. És változik annyit a média, hogy nem vagyok abban biztos, hogy a tartalmi munkáért felelősséget tudnék vállalni. De a gazdasági részért lehet, hogy igen.
Annak idején voltak tematikus műsoraink, magazinjaink, melyekért havonta 350 ezer forintot kaptunk a megrendelőktől. Ezek félórás műsorok voltak, és volt olyan hónapunk, hogy hat ilyen tematikus magazinunk volt. Szépen mentünk előre, nyertünk pályázatokat. Mindezt azon kívül, hogy volt egy önkormányzati támogatás, ami egyébként évről évre csökkent. Mindig megkaptam, hogy azért adunk most egy picit kevesebbet, mert te úgyis be tudod hozni majd azt a pénzt, amit elveszünk tőled.
Amikor megígértem a kollégáknak, hogy lesz tizenharmadik havi fizetés, be is tudtam tartani, sőt volt még 60 ezer forintos Erzsébet-utalvány is karácsonyra. Bedolgoztunk a Magyar Televíziónak, ez a kapcsolat aztán megszakadt, mert volt olyan kérés, amit nem voltam hajlandó teljesíteni. Röviden: ha nincsenek viharkárok, akkor nem fogunk viharkárokat produkálni. Volt akkor egy kis összezörrenés az MTVA-val, de én mai napig jóban vagyok a központtal. Sok tervem volt még, ki akartam nevelni az utódom is.
Hogy látod, egy önkormányzati médiának manapság mi a feladata?
Az első és legfontosabb a lakosság tájékoztatása a napi eseményekről. Ha egy mód van rá, csak a tényhírek közlése, forrásmegjelöléssel.
A másik, ami rettenetesen fontos, az, hogy ha van egy társadalmi probléma, akkor annak a hátterét ki kell beszélni néhány szakértővel, ha lehet akkor interaktívvá tenni a nézők számára.
Van még egy nagyon nagy feladata a helyi tévéknek: a dokumentálás. A televízió dokumentálja a város életét. Emlékszem, hogy még az én időmben besétált néhány 30 év körüli hölgy, hogy gimnazistaként voltak egy bulin a Sportházban, kérdezték, vannak-e arról felvételeink. Sugár Jutka kolléganőm, akinek a fejében minden ott van a Szombathelyi Televízió elmúlt évtizedeiből, előkereste nekik, összeraktak abból egy rövidfilmet, levetítették egy nosztalgiabulin. Ott őrjöngés volt, a szó jó értelmében, hogy látták magukat gimnazistaként. Jutka egyébként, úgy tudom, hogy most is dolgozik az archívum digitalizációján. Óriási kincs van a régi helyi televízióknál, a VHS-kazettákon. Meg kell menteni ezeket a kincseket és élni kell a lehetőséggel.
Itt említetted a Helyi Televíziók Országos Egyesületének a vezetését, az egyházi tisztséget, még milyen feladataid vannak? Nem volt könnyű időpontot egyeztetni veled.
Maradt nekem még feladat: a Savaria Filmakadémia, az éves filmszemlénk, a Savaria Filmszemle és az akadémia egyéb programjai, amelyeket itt-ott végzünk. Úgy kezdtem, hogy keresztény ember vagyok, és igen, a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség világi vezetője, felügyelője vagyok, az Országos Sajtóbizottság elnöke is vagyok, az egyházon belül. Ezt a pozíciót úgy örököltem Novotny Zoltán országos hírű, nagyszerű sportriportertől. Az egyháznak is meg kell jelennie még sokkal hangsúlyosabban a közösségi médiumokban. Oktatok az egyik budapesti egyetemen, elsősorban marketingkommunikációt. Sok civil szervezet kér fel kommunikációval, médiával kapcsolatos előadásokat tartani. A Nemzeti Filmintézetnél vannak kisebb feladataim.
Mondtad, hogy civil egyesületek felkérnek, hogy tarts előadásokat, moderálj beszélgetéseket. Simicskó Istvánnal, Navracsics Tiborral és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel is beszélgettél a Keresztény Demokrata Néppárt vasi szervezetének a rendezvényén. Közéletről, aktuálpolitikai kérdésekről is szó volt a beszámolók szerint. Miért vállaltad el ezt a felkérést?
Ez egyfajta szakmai elismerés is. Valójában nem nagyon hangzott ott el politikai jellegű téma, csak minimálisan. De én mindig egy picit távol tudom tartani magam ezektől a dolgoktól, így szívesen vállalom el ezeket a feladatokat. Nagyon alaposan felkészülök a beszélgetésekre, levezetem a műsort. Az a lényeg, hogy úgy álljak fel utána a székből, hogy a lelkiismeretem tiszta, és ne úgy, hogy „jaj, megkönnyebbültem”. Ha mások kérnének fel, mondjuk a másik oldal, azt is elvállalnám.
Nem tartasz attól, hogy ott lesz a bélyeg a homlokodon, hogy melyik oldalhoz tartozol?
Független nem maradhatsz, a bélyeg mindig ott van mindenki homlokán, függetlenül attól, hogy nem tudják, hogy neked milyen gondolataid vannak. De ez nem baj.
És most úgy érzed, hogy a helyeden vagy? Így jó minden, ahogy van?
Egy olyan ajtót nyitott nekem meg valaki, a Jóisten, ahol szabadnak érzem magam. Nincsenek kellemetlen telefonhívások vagy nem kell nekiállnom védeni egy kollégát. Merthogy ilyen is gyakran előfordult. Sokáig nem akartam az evangélikus egyháznál tisztséget vállalni, menekültem a feladat elől, de egy idő után rájöttem, hogy ez nekem van címezve. Mehetek én egy másik irányba, ha nekem mégis Ninivébe kell mennem.
