Idén májusban jelentkezett a világ legnagyobb webes innovátora, a Google vadonatúj fejlesztésével, ami szándékaik szerint nemsokára gyökeresen átformálja egymással folytatott kommunikációnkat az interneten. A kiindulópontjuk egy egyszerű kérdés volt: muszáj külön választanunk az e-mailt a chateléstől, a beszélgetéseket az online dokumentumoktól? Megvalósítható-e egy olyan modell, ami mindezeket képes összeforrasztani?
Az ausztrál különítmény - akiknek a Mapset is köszönhetjük - egy olyan, első hallásra lehetetlennek tűnő küldetésbe vágta fejszéjét, ami egyesíti az internet eddig ismert összes kommunikációs megoldását, de támogatja egyben a multimédiát is, miközben okos funkciókkal látják el. Minden egyetlen helyre összefésülve - ez volna az elv. A megvalósítás pedig egészen pofás.
Nincsen újabb felesleges levélmásolat az újabb címzettnek
A Google Wave azonban nem csak ennyivel akar az élre törni. Legnagyobb újítása, hogy a szokásos oda-vissza típusú üzenetküldés helyett a "hullámba" visszamenőlegesen is bele lehet szerkeszteni, a diskurzusba pedig akármikor bevonható egy újabb szereplő, aki szintén látni fogja, hogy addig miről szólt a téma.
A válasz- és továbbított üzenetek átláthatatlan őserdője, a szokásos céges dzsumbujlevelezés helyett így egyetlen kommunikációs folyamként jelenik meg a téma - nincsen huszadik levélmásolat, csak egy nyomon követhető és letisztult diskurzus. Egyszerűségében nagyszerű. Sőt, az újonnan belépő ember egy görgetősáv segítségével visszanézheti, hogyan épült fel kronológiailag az adott wave, vagyis hogy ki-mikor-mit adott hozzá, vagy éppen vett el belőle.
Minden azonnal történik
A másik nagy dobás a "real time" történés: ha valaki valamit ír az adott hullámba, amiben mi is bóklászunk, betűről-betűre látjuk, amikor bepötyög valamit, de azt is, ha épp feltölti a nyaralásos képeit. Ha töröl, vagy beleszerkeszt a korábbiakba, azt is. Nem kell tehát frissítgetnünk a böngészőnket többé, mert minden élőben, a szemünk előtt zajlik (rögtön észleljük tehát, ha valaki hezitál egy-egy megfogalmazással, de bizonyosan mókás perceket fognak szerezni a hajnalban hazaeső részegek billentyűmutatványai is - már ha lesz olyan respektje a Wave-nek, mint amilyen a Facebooknak van).
A Google Wave leglényegét egy majd' másfél órás videóban itt végigzongorázták a büszke és vidám agytrösztök, mi most egy azóta elkészült rövidebb (de így is nyolc percre rúgó) verziót mutatunk meg.
Egyelőre még meghívó kell a hozzáféréshez
A Google Wave-et azonban még mindig nem nyitották meg teljesen a nagyközönség számára. Kipróbálására a hivatalos oldalon lehetett - és lehet még mindig - jelentkezni, és első körben szerte a világon mindössze 100 ezer ember kapott hozzáférést. Ők később már meghívhattak másokat is, így folyamatosan egyre többen kapcsolódnak be a platformba - a Google pedig egyelőre ügyesen fenntartja a figyelmet ezzel az elitista meghívásos rendszerrel, ami korábban már a Gmail-nél is bevált (eleinte oda is csak úgy lehetett regisztrálni, ha meghívták az embert).
A legfőbb probléma viszont éppen ezzel van: aki végre bebocsáttatást nyer a webkettes világ legfrissebb elitklubjába, annak hamar lelohadhat a lelkesedése, mert emberek híján egyelőre döcögősen megy a kipróbálás, gyakorlatilag légüres térbe lép az illető. A publikus (vagyis mindenki számára megnyitott) wave-ek viszont egy rettentő zajos információáradatként jelennek meg, ahol boldog-boldogtalan szórja tele tartalmaival az új játékszert, moderáció nélkül, ráadásul egy tíznél több szereplős hullám már csigalassúsággal töltődik be. Helyre kell még rázódnia a dolgoknak mind a fejekben, mind a Google szerverein.
Tény, hogy a Google Wave mellett az összes eddigi chatszolgáltatás és weblevelező majdhogynem idejétmúltnak tűnik - de az is, hogy az embereknek meg kell még tanulniuk hatékonyan használni. Ha idáig eljutunk, akkor egy olyan aranytojást tojó tyúk lesz a kezünkben, amivel egy nagyívű vállalati projekt, egy kollektív iskolai feladat, de csak egy szimpla brainstorming is könnyen levezényelhető lesz.
