Habana Social Club koncerten jártunk. Bár ne tettük volna. Nagy kár volt ezt a Habana Socialt a Buena Vistával egy lapon említeni: „A legendás Buena Vista utódai egyenesen Kubából” – így hirdette ugyanis az Agora Savaria őszi programfüzete a zenekart. Ha a Buena Vistáról lemaradtunk, akkor most bepótoljuk, és végre nemcsak a salsaórán hallgatunk karibi zenét, hanem egy autentikusat, egyenesen Havannából – gondoltuk. Az Agora mentségére szóljon, hogy nem ők találták ki a pr-dumát, mindenhol ezzel harangozzák be a turnét.
Meg azzal, hogy „minden daluk egy élet igaz története, olyan egyedülálló előadásmódban, amely minden nézőt magával ragad és elrepít a Karibi szigetre” – jó, ha már repjegyre nincs pénzem, hadd szóljon, és repültem a pénztárhoz. Hatezer-kilencszázért sose lenne máskor a kubai életérzésem. Sajnos most se volt. Gyanítom ugyanis, hogy az unalom nem éppen kubai fíling, márpedig ezt éreztem. De csak a harmadik szám után. Mikor sikerült túltennem magamat azon, hogy a férfi énekes hangja mintha egy csövön jött volna ki. Akárcsak a női énekesé, de annak legalább nem volt a fején sapka, így nem csak egy foltot láttam az arca helyén. A nevüket nem tudom, a zenekarra rákeresve egy dallasi mulató szájtja jött csak le.
Ha a pasi elhallgatott, valamelyest izgalmasabb volt a produkció, amely azonban nyomokban sem tartalmazott karibi életérzést. Pedig minden megvolt benne, Che Guevara meg Guantanamera, meg Chan Chan, csak épp muzikalitás nem. Enyhítő körülmény lett volna, ha legalább Besame Muchót nem adják elő, de előadták. Sírtam.
Talán nem véletlen, hogy olyan nagyon nem sikerült lázba hozni a közönséget, ez a színpadról letapsoló táncosoknak sem igazán ment. Jó, őket már tényleg nem húzom le, mutatványuk valójában majdnem megközelítette bármelyik szombathelyi középhaladó salsásét. Más kérdés, hogy szerintem ilyen hülye szoknyát egy valamire való kubai csaj se venne fel, pláne nem szivarfüstös kocsmába.
Az egész körülbelül egy lapos falusi presszóban tartott élőzenés falusi bucsui bál dáridós zenekarának fellépésére emlékeztetett. Amit fokozott az utolsónak benyomott Ricky Martin szám. Rickynek annyi köze van az autentikus karibi zenéhez, hogy ott született.
Úgyhogy Go go go ale ale ale… a ruhatárba.
