Második epizódjánál tart a Magyar Televízión egy hete indult új sorozat, az informatikai bűnözőkről, kiberterroristákról szóló Hacktion. A sorozat neve és túlkomolykodott leírása már jó előre elültette bennem a gyanakvás vénuszcsapdáját, nem titkolom, kajánul rákészültem, hogy csontig rágjam a húst róla, gondolván, hogy a hazai sorozatok mindmáig ki nem nőtt gyerekbetegségei és a témaválasztás együtt annyi toronymagas labdát fog fellőni az égbe, hogy válogatni kell majd közülük, melyiket csapjam le.
A végeredmény azonban alulmúlta az előzetesen becsült ziccerek számát: jóval kevesebb tényezőbe lehetett belekötni, mint azt vártam.
Ebben alighanem kiemelkedő szerepe van Fonyódi Tibor forgatókönyvírónak, aki a Tűzvonalban című szériával már bizonyított (az elmúlt évek talán egyetlen nézhető magyar sorozata volt), és képes megtalálni az arányokat egy olyan sztorira is, amit amúgy elég nehéz belegyömködni a provinciális magyar kisvalóság keretei közé.
Mert míg egy 24 vagy egy NCIS kiválóan működik a bitangnagy amerikai terepeken, amik fölött el tudjuk képzelni a jelzés nélküli helikopterek ropogását, alatta meg a titkos támaszpontokat, addig Magyarországra, ahol még járőr sincs elég, és aki van, az is minimálbérközelben tengődik, és úgy egyáltalán minden kisebb az átlagosnál, kicsit nehéz egyszerre akciódús és hiteles történetet is írni.
Informatikus-rendőrből hackerkirálykisasszony
Egyelőre azonban úgy tűnik, a Hacktion egészen jól elkorcsolyázgat ezen a vékony jégen. A kiindulás: adott a hírszerzésnek dolgozó Infrastruktúra Védelmi Osztag, ami veszélyes hackerek kiiktatásával foglalkozik, akit meg nem iktat ki, annak munkát ajánl - így jár Zsolnay Betti (Oroszlán Szonja), a szabadidejében rendszerfeltöréseket elsajátító rendőr-informatikus is, akit elszakítanak a tányérsapkás hatóság kötelékéből, és bedobnak a mélyvízbe, hogy hétszámjegyű összegért kutakodjon a hazát behálózó adatdzsumbujban.
Jó, hogy a sztori ennek ellenére mégsem annyira hihetetlen, hogy a falat kaparjuk tőle, hiszen tényleg lehet a magyar titkosszolgálatnak ilyen részlege, legfeljebb ők nem egy luxusszerű irodában dolgoznak úgy, mint egy komplett Apple-reklám bábjai. Kicsit egyébként soknak érezzük az almás cég szponzori túltengését (még olyan jelenet is akad, amikor az egyik pofátlanul fiatal kiberbűnöző-elhárító éppen egy iPadet csomagol ki), de legalább a monitorokon zajló történetek nem olyan vészesek, mint amit megszoktunk a hackeres filmekben - bár a villódzó Access Denied felirat azért még tartja magát, és a Neoként való bejelentkezés is erős.
Kisfloppyék hadban állnak
A dialógusok szerencsére nagyjából életszerűek, de helyenként azért meginogtunk. Főleg a macsó kisfőnököt játszó András (Hujber Ferenc) szövegein, aki ráadásul a jól megszokott affektálással rájuk is játszott. Ennek köszönhetően ő kapta a legcikibb pillanatokat az olyan dumákkal, mint a "nem most kértem valamit, kisfloppy?", vagy a túllihegett "az ország hadban áll, és mi vagyunk az első vonal" sorral.
De legalább a titokzatos Szabó ezredes (Dunai Tamás) visszabillenti az egyensúlyokat, ő jól hozza a tapasztalt, pozícióját talán még a jó öreg szocializmusból átmentett, jó öreg róka karakterét. És szerencsére a többiekre sem osztottak Barátok Közt-típusú, irtó lazának tűnni akaró párbeszédeket - vagy inkább mondjuk úgy, azt a színvonalat magasan verik.
Kicsit meg lehetne még lökdösni az események tempóját, visszavenni a tilt-shift effektből - ami itt inkább csak a kép széleinek öncélú elmosásában jelentkezik -, és még jobban legyalulni az erőlködést a szövegekből, és akkor helyben is leszünk. Bónusz pont: az egyik jelenetben D. Tóth Kriszta lép ki egy kapun, az operatív tiszt, Alfa (a szombathelyi színház tagja, Czapkó Antal) pedig megjegyzi, hogy ez nem az a tévés csaj-e.
Jól van, Hacktion, ha marad a szint, vagy sikerül ennél is feljebb tolulni, akkor ez akár hosszú távon is nézhetővé válik. Hétfő esténként keressük egyébként az M1 műsorán.