Tavaly nyáron élő, lüktető koncerthelyszínnek bizonyult a szombathelyi MMIK (újabb nevén mimik) terasza. Volt itten jazz, rock, jazzrock, és mindenféle. Az idén aztán szintén meghirdettetett a sorozat, aztán sorra jöttek a lemondások. Merthogy nincsen pénz, meg különben is, milyen szemét dolog, hogy sem a
népnyúzó kormány
, sem atöketlen önkormányzat
nem ad hozzá pénzt.Pénz nélkül nehéz….
Mielőtt felháborodna a T. Olvasó, azért szögezzük le, nem az MMIK vezetőinek szájából hangzottak el a fenti jelzők, a Zeneterasz koncertjei szigorúan piaci alapon történtek meg, amíg megtörténtek. Tény, pénz nélkül még a mobil színpadot sem lehet felállítani, egy ilyen bulinak a költsége olyan 300 ezer forint körül van. Ezt bizony ki kell gazdálkodni, belépőjegyek hiányában ez nem is olyan egyszerű.
Szóval, az idei nyáron három koncert maradt el itt, igaz, az egyikbe az eső is belejátszott, Pedig már kezdtük megkedvelni a dolgot, és a jelek szerint a koncertlátogató tizenévesek is ráharaptak a dologra. Tegnap este aztán a szombathelyi Halor búcsúztatta a nyarat, mégpedig szép sikerrel.
Este hét óra körül indultunk gyalogosan a plaza környékéről, már ott is lehetett hallani a súlyos ütemképleteket, a – szívünkbe soha be nem férkőző – hörgős éneket. Mire a helyszínre értünk, éppen csomagolt a Bloomkingsdom, vagyis a Vérkirályság. Sajnáljuk, hogy nem hallottunk tőlük többet, majd talán legközelebb.
Nehéz a keverősök élete
Némi átszerelés után aztán a Leaf Storm jön, úgy ahogyan kell egy kezdő zenekarnak. Értve ezalatt a túlzsúfolt hangszerelést. Két szólógitár, basszus, billentyű, két ének. Láttuk már őket Oladon Halálhörgések Oladon – Esélykiegyenlítő koncert 2009. January 25. 14:02 , ott jobbak voltak. De ennek a cikknek nem a kritika a célja, azért jegyezzük meg, nazális, erőtlen énekhanggal nehéz ezt a stílust prezentálni. A keverős tart is nekünk – sokadszor – egy kis gyorstalpalót, mutatván, annyira fel van húzva az énekesnő mikrofonja, hogy összeszedi a dobcucc hangját. Demonstratíve le is húzza a dobmikrofonok potiját, ugyanúgy szól, mint előtte. Nehéz így hangképet összerakni.
Be is menekülünk a büfébe, ahol Norbi barátunkkal próbálunk zöldség és gyümölcsnapot tartani, a maláta még megy is, de a körte közben elfogyott. Pontosabban van fűszeres körtepálinka, de sima már nincs, a fűszeres körtének meg olyan az íze, mint az almabornak. De semmi baj, gyümölcs – gyümölcs. Norbi – két nyakizomfejlesztő korty között – megjegyzi, azért metallal búcsúztatják a nyarat, mert itt mindenki feketében van, ami hajaz a mai állapotokra, Miszerint a pokolban vagyunk. Bólogatunk, mást nem nagyon tehetünk, tele a szánk fűszeres körtével, de belül azért jót röhögünk, ügyes, ahogyan az aktuálpolitikát keveri a pálinkával.
Közben odakint szépen megnőtt a közönség létszáma, ennyien talán még soha nem voltak a Zeneterasz koncerteken. Persze, hiszen a szombathelyi Halor következik, jó néhány zenekaros pólót is látunk a nagyérdemű között.
Csak hangszervirtuózoknak…
Kicsit el is gondolkodunk azon, miért is nem lett igazi befutó banda a Halor. Tíz éve működnek, lemezeiket még Japánban is terjesztették, koncerteztek az Ossiánnal, sok időt töltöttek stúdióban. Emlékezünk, néhány évvel ezelőtt közösen jártuk meg Ausztriát, ahol motorostalálkozón szórták (szórtuk) a magyar rock morzsáit. De soha nem kerültek a mainstream közelébe, ami tulajdonképpen nem is igazán baj.
Hiszen, bármilyen nehezünkre is esik leírni, a heavy metal rétegzene lett. Lassan olyan népszerűséggel büszkélkedhet, mint a megszűnés alatt álló SZDSZ. Pedig rohadt nagy kár érte – mármint a metalért – mert ebben a stílusban csak igazi hangszervirtuózok, hangszerelő mesterek tudnak érvényesülni. Nem egy könnyű műfaj, na.
A Halor koncertben sem volt semmi hiba, tették a dolgukat, ahogyan kell. Kicsit talán a teatralitás, a nagyarc húzta el a szánk szélét, de egy tízéves csapatnak ennyi megbocsátható. Azért közben elgondolkodunk, egy szakíró szerint az a zenekar lesz népszerű, amelyikkel azonosulni tud a közönsége. Angol szövegekkel pedig nehéz, hiszen a nagyérdemű kórusa nehezen áll rá erre.
De mindent egybevetve jó kis koncertélmény volt ez, egy dolgot sajnálhatunk. Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, a gitárvirtuózok pedig beköltöznek a fedett helyekre. Ahol már nem úgy szól az egész, mint a langyos nyáresti szabadtereken. De azért onnan is jelentkezünk majd…
