Ki ne vágyna egy jó hamburgerre? Szombathelyen azonban egy ideje hadilábon állunk az amrikai konyha remekével. A névvel ugyan árulnak különféle készítményeket, de vagy a halálraunt mekis száraz fájdalom, vagy a Pólós pipi majonézes-kukoricás rémálma jut nekünk. Esetleg választhatjuk még a szocialista büféipar ezen néven árult csalamádés, békeidős szendvicseit. Szóval igazán megérdemeltük már a jó burger eljövetelét.
Örültünk hát, hogy a - leánykori nevén - Sombrero helyén végre egy profinak tűnő, valódi burgerező nyitotta ki kapuit. A profi arculat mellé azonban mérsékelten amatőr, vagy mondjuk úgy, kezdő hangulat társult. A vendégtér raktárként használása egy kicsit mindig lelomboz, végülis enni jöttünk. 1380-at kell leszurkolni egy menüért, amiben placc burger, héjas burgonya és fél liter üdítő van. Az üccsi palackból mért, de legalább hideg, a héjas burgonya a mindenhol kapható steak mirelit, de legalább finom.
Nem szabad kihagyni belőle a marhát
Essünk túl a körítésen és beszéljünk a burgerről! Semmi csalamádé, semmi pipi ropogós, finom, omlós hús, marhából. A húspogácsának egy titka van: nem szabad sajnálni belőle a marhát. Azonban, hogy ne száradjon ki a boci, egy kis zsíros szalonnát kíván még meg a pogi. Darálva, természetesen. Ha nincs dúsítva, az éppen olyan károkat tud okozni, mint ha a pogácsa csak nyomokban tartalmazna marhahúst. A legjobb szándékkal is szétesik a húspogácsa a kis adalék nélkül, épp ez a kis zsír kell ahhoz, hogy szépen olvadósan maradjon egyben a marha legjava. Megnyugtatok mindenkit, erre itt panasz nem lehet.
Túl sok olaj, túl kevés idő?
A zsömle finom és édeskés ízével pont hozzájárul a tökéletes összhanghoz. Viszont van olyan, ami mellett nem tudunk elmenni mosolyogva. Ami a legnagyobb bosszúságot okozta, az az, hogy alig tíz perc után szétázott a burgerünk a rettentő sok BBQ-szósztól, a hagyma félnyers volt, a végeredmény pedig sajtot csak nyomokban tartalmazott. Amin segíteni lehetne, az a hagyma állaga. Ez a zöldség pont az, ami vagy nyersen vagy grillezve jó, köztes állapot nincs. Ha pedig a hambit nem akarjuk eláztatni, akkor minimális olajjal kell dolgoznunk, cukorral karamellizáni a finom vöröset. Sok volt az olaj és kevés az idő, hogy ez valóra váljon. Az összhang egyébként egy kellemes 7/10-es értékelési pontot érdemel.
Ha valakinek a gyomra kevésbé bírja az olajban tocsogó zsemlét, az valószínűleg szintén sokat fogja emlegetni a Placcot. És nem mosolyogva.
