Milyen érzés, hogy korábbi szövetségesükkel szemben, most ellenzékiként politizálnak?
Az elmúlt húsz évben mindkét pozícióban voltam már, többször is, önmagában az a tény, hogy most a parlamenti ellenzék tagjaként politizálok, nem szokatlan. Amikor 2006-ban megalakult a koalíció, akkor egy jó programot készítettünk, néhány hónap után azt tapasztaltuk azonban, hogy a végrehajtása sok területen akadozik. Ezért 2007 nyarán nyolcvanvalahány pontban kiegészítve a megállapodást, nagyon konkrétan lefektettük azokat a feladatokat, amelyekről úgy gondoltuk, hogy előttünk állnak. A legtöbb program aztán - különböző okokból - vagy egyáltalán nem indult el, vagy leállt. Alapvetően ezért léptünk ki 2008-ban a koalícióból.
Én azért kicsit másként élem meg az ellenzéki szerepkört, mint mások. Az alkotmányügyi bizottságban, volt államtitkárként annyiban van könnyebb dolgom, hogy a szakmai javaslatok jó részét jó szívvel tudom támogatni. És miután az SZDSZ-frakcióban a jogi, alkotmányossági terület az én felelősségem, általában a frakciómat is meg tudom győzni a javaslatok támogatásának helyességéről, vagy elutasításáról. De az igazságügyi tárca ebből a szempontból speciális helyzetben van, mert viszonylag kevés területen kell politikai konfliktusba keveredni. Néhányban aztán nagyon erősen, ilyenek például a büntetőjogi rendszerre vonatkozó elképzelések, a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos dolgok.
Említette, hogy nem sikerült az SZDSZ javaslatainak többségét megvalósítani. Politikai ellenfeleik viszont éppen az SZDSZ-t, a párt reformelszántságát hibáztatják az ország állapotáért.
Abszolút fordítva látom a dolgot. Ha 2002-ben nagyobb elhatározottsággal, nagyobb bátorsággal kezdtünk volna alapvető jelentőségű reformokba, nekiláttunk volna az adórendszer átalakításához, a közigazgatási rendszer, a nyugdíjrendszer gyökeresen új alapokra helyezéséhez, akkor ma Magyarország ezt a válságot sokkal könnyebben tudná kezelni. Nagyon könnyen tudok bizonyítékot hozni, tessék megnézni Szlovákiát vagy bizonyos területeken Csehországot. Ezek az országok jórészt megvalósítottak reformokat, és ma már olyan közös nyilatkozatokat adnak ki, amelyekből bennünket kihagynak. Szlovákiában már euroval fizetnek. Szomorú, hogy Barack Obama amerikai elnök Ukrajnát és Magyarországot említi olyan országként, amelyet Kelet-Európából talpra kell állítani, és mások esetében erre nincs szükség. Nagy különbségek vannak az országok között abban, hogy kit milyen mélyen érint a válság, és ez attól függ, milyen struktúrákba ütközik a recesszió. A Reformszövetség jelenlegi javaslataiban számos pont visszaköszön az SZDSZ korábban szorgalmazott reformlépései közül.
Mi lehetett az oka, hogy az átfogó reformok nem lettek sikeresek?
Nagyon egyszerű a válasz. Évek óta nem is voltak következetesen végrehajtott komoly reformok. Ilyen reformokat sehol a világon nem lehet úgy végig csinálni, hogy mindenki örömmel vegye, és mindenki azonnal jól járjon vele. A reformoknak mindig ára van, nem csak nálunk, mindenhol. Általában igaz az, hogy az első időszakban hátrányosan érinthet nagyon sok mindenkit, a társadalomnak mondjuk a kétharmadát, háromnegyedét. Mert át kell valami olyasmit alakítani, amihez hozzászoktunk, aminek esetleg élveztük az előnyeit. És ha más dolgok jönnek, nem biztos, hogy mindenki képes könnyen átváltani egy új szemléletre.
Az elszalasztott lehetőség
Azért érdemes az ilyen átalakításokat mielőbb végrehajtani, mert azok előbb-utóbb elkerülhetetlenek, a halogatásnak mindig súlyos ára van. Ezek nem népszerű dolgok, és a népszerűtlenség minden kormány rémálma. Ezért is bevett szokás, hogy a ciklus elején komoly változtatásokat hajtanak végre, és ha beigazolódik azok helyessége, akkor a ciklus végére a kormány támogatottsága is javulhat. Fontos különbség az említett országokkal szemben az is, hogy az ottani ellenzék - a mindenki számára szükséges, és az ország érdekeit szolgáló reformokkal szemben - nem támadott ilyen vehemensen, és mindent elutasítóan, mint nálunk a Fidesz.
Szakemberek szerint Gyurcsány Ferenc, amikor 2004-ben miniszterelnök lett, hatalmas esélyt szalasztott el, mivel a 2006-os választásokig csak látszatkormányzás történt. Egyetért abban, hogy már 2004-ben bele kellett volna vágni a reformokba?
Egyetértek, mert például a magyar nyugdíjrendszer egyre inkább csőd közeli helyzetbe kerül. Nem csak azért, mert Európa-szerte elöregszik a társadalom, nő az átlagéletkor, egyre többen vannak nyugdíjban. Ha 2004-ben a frissen megalakult Gyurcsány-kormány határozottan bele mert volna vágni ezekbe a reformokba - megfelelő előkészítettség és megalapozottság mellett - akkor én még a 2006-os választási eredményeket sem féltettem volna tőlük. Mert ha azt látják a választópolgárok, hogy van értelme az áldozatvállalásnak, mert látszik, hogy a végeredmény előnyünkre szolgál, akkor sokkal jobb eséllyel lehet elfogadtatni azt velük.
Nagyon komoly hiba volt, hogy 2006-ban nem voltunk eléggé határozottak, de a kormányoldalon nem mi voltunk többségben. A kormány utóbbi hónapokban tapasztalt tétlensége beláthatatlan következményekkel járhat. Nagyon kevés amit tesz, és folyamatosan megkésetten. Sokkal gyorsabban kellene reagálni a gazdasági válság fejleményeire, elébe kellene menni az eseményeknek, és most már nem csak elodázhatatlanok azok a reformok, amelyeket pár évvel ezelőtt sokkal könnyebb lett volna megvalósítani, hanem nagyon fájdalmasak is lesznek. A Reformszövetség javaslatai sok tekintetben hasonlítanak arra, amit néhány évvel ezelőtt mi már leírtunk, képviseltünk.
Gyurcsány viszont sokkolónak minősítette a Reformszövetség javaslatait.
Nem biztos, hogy ebben nagyon nagyot téved, de az a sokkhatás, amit egy ilyen csomag eredményez, még mindig kisebb, mintha államcsőd következne be. Ha végletesen eladósodik az ország, ha elmaradnak a reformok, akkor csak elodázzuk a problémát, és semmit nem nyerünk vele. Ha húzzuk az időt, az látszólag kedvezőbbnek tűnik, mert elmaradnak a kellemetlen intézkedések, de az árát később sokszorosan fizeti meg mindenki.
1990-ben rendszerváltás volt. Azokban az években az Állami Számvevőszék létrehozásától az ombudsmani intézményig a gazdasági törvények egész sorától a modern piacgazdaság megteremtésének alapvető feltételéig olyan dolgokat sikerült Magyarországon meghonosítani, korszerűsíteni, amelyek az európai élvonalba lendítettek minket. Azóta nagyon sok mindennel leálltunk. Az adórendszer egy nagyon jó példa erre. Elképzelhetetlen számomra, miért nem alakítjuk át. Nem is az adókulcsokra gondolok csak, nagyon nagy problémát jelent az is, hogy 55 adónem van Magyarországon, 51 állami és néhány önkormányzati adó. Ilyen adminisztráció, eljárási kötöttségek és hivatali packázás mellett nem csodálom, hogy nem jönnek, vagy ha igen, könnyen elmennek a nyugati befektetők. Norvégiában csupán négyféle adó van. Hogy melyik ország a versenyképesebb, azt nem kell mondanom.
Pedig az északi, jóléti államokban nagyon kemény adóterhek sújtják az embereket.
Igen, de az adószabályok évekre előre kiszámíthatók, és még ha magasnak tűnik is a mértéke, méltánytalanságok nincsenek benne. Nálunk a vállalkozásokat terhelő adók teljesíthetetlenek, és egyértelmű, hogy valamilyen mértékben mindenki eltitkolja a jövedelmét. Ebből az is következik, hogy az adóhatóság szinte mindenkinél talál hiányosságot, és büntet. Már csak az a kérdés, hol tartanak ellenőrzést, és az eljárás így máris csak önkényes lehet. Erre az ombudsman januári jelentése is rávilágított. Egy példa: tavaly előírta egy törvényi rendelkezés, hogy 250 ezer forintnál nagyobb összeget vállalkozások esetében készpénzben tilos kifizetni. De ma már szinte sehol sem fogadják el az utalásos teljesítést, mert az üzleti életben a felek közötti bizalom egyre jobban csökken. Szinte minden területen készpénzben, és azonnal kell fizetni. Egyszerűen esztelenség volt ennek a bevezetése, sérti a szerződési szabadság elvét is, egyébként éppen most töröltük el, a kormány is belátta a hibáját.
A parlamentben is elhangzott, az Ön szakterületén is több minden változtatásra szorul. Elavultak a szabályok?
Vannak korszerű, és jócskán elavult törvényeink, mindkettőre számos példát lehet felhozni. Büszke vagyok rá, mert az én államtitkárságom idején indítottuk el azt a folyamatot, amelynek eredményeként Magyarországon a cégeljárás olyan ügyintézési forma, ahol ma már nincs lemaradásunk Európához képest. Ma egy óra alatt elektronikus úton céget lehet alapítani, legalábbis a cégbíróságnál. Mert a többi hatóság előtti bejelentések, engedélyek elképesztő adminisztrációval járnak. Az igazságügyi területen - a jogalkotás terén - nem rossz a helyzet, bár igaz hogy, kellene például új büntetőtörvénykönyv, polgári törvénykönyv, ez utóbbi kettő közel áll a megvalósításhoz, a polgári törvénykönyvet most vitatja a parlament, és az igazságszolgáltatás szervezeti rendszerének bizonyos mértékű átalakítása is napirendre került. Ott határozottan egyre több bajt látok.
Úgy tűnik, a közigazgatás újraszabályozásában is van elmaradása az országgyűlésnek.
Tavaly decemberben fejezte be a parlament a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény átfogó módosítását. Sikerült elérnünk, Kóka Jánossal közösen, hogy mind a kormány, mind a parlament nagy többséggel támogatta „a hallgatás beleegyezés” elvének bevezetését. Ha például egy kérelemmel fordul valaki a hivatalhoz, és az ügyintézési határidő végéig a hatóság nem válaszol, ennek a módosításnak köszönhetően a kérelem a törvény erejénél fogva elintézettnek lesz tekintendő. Eddig az állampolgár kuncsorgott, hogy ugyan már, letelt a határidő, kérem szépen, hozzanak egy határozatot. Eddig a hivatal érdemi következmények nélkül tehette meg, hogy nem tartotta be a határidőket. Ezután nem az állampolgár érdekei szenvednek csorbát. Októberben fog hatályba lépni a módosítás.
Egyszerűsíteni, egyszerűsíteni
Volt egy másik fontos, és a parlament által elfogadott módosításom is. Például egy komolyabb épület felépítéséhez egy sor szakhatósági engedélyt kell beszerezni, elképesztően hosszú ideig húzódnak az ügyek. Ezek után a hatósági eljárásokat ki lehet majd szervezni egy minőség- és felelősségbiztosítással rendelkező cégnek. Az ügyfélnek nem a hatósághoz kell fordulnia, hanem ehhez a céghez, ahol pontosan tudják, hány szakértői nyilatkozat, vélemény szükséges a jogszabályok szerint. Ezt a tanúsító cég a szakértői hátterével eljárási kötöttségek nélkül, gyorsan lebonyolíthatja, és kiad róla egy igazolást. Ezzel az igazolással kell a kérelmet az önkormányzathoz benyújtani, ahol két napon belül kötelező lesz majd kiadni az engedélyt. Kétségtelen, hogy az illeték mellett díjat is kell fizetni, de megkíméli az ügyfelet nagyon sok felesleges problémától. Ez két olyan módosítás, amelyet, ha sikerül átvinnünk minden egyes hatósági eljárásokat szabályozó törvényen, akkor forradalmi változást jelent majd a mindennapjainkban.
Van azért más probléma is. A legutóbbi szombathelyi közgyűlésen elhangzott, hogy például a szürke parkolóbérletek kiváltásához először a hivatalba kell menni a súlyadó igazolásához, aztán a SZOVÁ-hoz…
És a parkolási társasághoz csak egy helyre lehet menni, és csak személyesen, és a sort a hónap első munkanapján lehetetlen kivárni. És ha mondjuk valaki június 17-én költözik Szombathelyre, akkor nem tud olyan bérletet venni, ami június 17-étől december végéig szól. Vagy ha két hétig külföldön van valaki, nem tud a hónap további részére bérletet venni. Ma, a számítógépek világában ez elképesztően ügyfélellenes eljárás. Bárhová megyünk a világon, szinte sehol nem tapasztaljuk, hogy ilyen bonyolultan lehetne csak ügyeket intézni.
A közgyűlésen az is szóba került, hogy az internetes ügyintézés lehet a megoldás.
Biztos, hogy ez a megoldás, mert az e-közigazgatás a hivatal munkáját is nagymértékben megkönnyítheti, így könnyű lesz őket érdekeltté tenni. Sokkal több ügyet tud ugyanannyi alkalmazott elintézni, töredék annyi idő alatt. Elfogadta a parlament azt a módosító javaslatomat is, amely alapján például egy szokványos területfoglalási engedély kérésénél legyen elég egy e-mailt küldeni a hivatalnak, amely persze ellenőrizheti a szabályok betartását, de nem kellene róla határozatot hoznia, csak dokumentálni kell a bejelentés beérkezését. Rengeteg költség és munka megspórolható lesz majd vele. A részleteket persze pontosan tisztázni kell.
Térjünk át egy másik témára. Foglalkozott a felsőoktatási törvénnyel is.
A magyar felsőoktatással kapcsolatban az igazi baj az, hogy sok helyen, nagyon magas állami költségen képeznek olyan hallgatókat, akik aztán - a gyakran értéktelen diplomájukkal - később egyáltalán nem tudnak elhelyezkedni, és munkanélkülivé válnak. Az egyetemek fele a minimális követelményszintet sem éri el. Egy törvénymódosítás kapcsán sikerült a Házzal olyan módosítást elfogadtatnom, amelynek lényege, hogy ha az OECD tagállamokban akkreditált egyetemi programot valaki Magyarországon honosíttatni szeretné, akkor ahhoz nem kell a magyar Akkreditációs Bizottság engedélye, a két egyetem megállapodásával újabb akkreditáció nélkül lehet a programot indítani. Ma a magyar felsőoktatási intézmények közül összesen kettő van a világ első 600 egyeteme között. A legjobb 400 között egy sincs! Elképesztő lemaradásban vagyunk. Ahhoz, hogy a magyar felsőoktatás képes legyen felzárkózni a világhoz, honosítani kell a legfejlettebb országokban alkalmazott programokat. Angliában, Amerikában - ahol a világ legjobb egyetemei találhatók - rengeteg új típusú képzést indítanak. Ha valamelyik egyetem ilyen képzést szeretne és meg tud állapodni a partner egyetemmel, akkor most már nagyon könnyen elindíthatja majd itt, nálunk is.
Van ilyen érdeklődés?
Természetesen! A külföldi alapítású hazai egyetemeken, mint az Andrássy Egyetem, vagy a Közép-Európai Egyetem. De máshol is régóta igény ez, mi pedig egyszerűen ragaszkodunk azokhoz a merev hagyományokhoz, amelyeken a világ már régen túllépett. Ha nem tudunk változtatni ezen, a magyar diploma elértéktelenedik a világban. Szombathelyi példát is felhozhatok. Amikor jó néhány évvel ezelőtt Magyar Bálint akkori oktatási miniszterrel arról próbáltuk a BDF vezetését és hallgatóit meggyőzni, hogy az intézménynek egyesülnie kellene valamelyik egyetemmel, mert egyébként a léte forog veszélyben, szervezett hallgatói kifütyülésnek lettünk a részesei. Az idő egyértelműen igazolta a javaslatunk helyességét.
A múlt héten Gusztos Péterrel közös törvényjavaslatot terjesztettek a parlament elé, ami két részből áll.
Hosszú évek huzavonája után 1997-ben korszerű összeférhetetlenségi szabályokat hoztunk létre az országgyűlési képviselőkre vonatkozóan. Az a fő szabály, hogy az országgyűlési képviselő – a tiszteletdíján kívül – közpénzekből nem kaphat juttatást, a privát szféra pedig általánosságban minden képviselő számára szabad. Ez alapvetően jól működik és megfelel az európai gyakorlatnak. Ha megnézzük, az országgyűlési képviselőkkel kapcsolatban visszaélés, korrupció nagyon kis számban merült fel azóta. Az ismert ügyek jelentős részét pedig nem azért tudta elkövetni az illető, mert képviselőként módja nyílt rá, hanem azért, mert valamilyen más pozícióját használhatta fel erre. Egyetlen egy kivétel van, ahol hibát követtünk el, és ennek évek óta látjuk a negatív következményeit, hogy polgármester, megyei közgyűlés elnöke, tagja, önkormányzati képviselő is lehet országgyűlési képviselő. Én akkor is benyújtottam ennek tilalmára javaslatot, de az MSZP nem fogadta el azt.
A honatyák fele otthon is politizál
Az országgyűlésnek alapvetően két feladata van, a törvényhozás és a végrehajtó hatalom ellenőrzése. Az önkormányzati tevékenység teljesen más. De praktikus szempontot is tudok hozni: kedden és szerdán alig van képviselő az országgyűlésben. A polgári törvénykönyv vitáján, kedden este tízen voltunk a teremben. Az első parlamenti ciklusban, amikor a két tevékenység még összeférhetetlen volt, akkor még csütörtökönként bizottsági ülést tartottunk, komoly, tartalmas vitákkal. Ma már, ha nem hétfőn délben, a plenáris ülés előtti pár percben tartunk bizottsági ülést, akkor művészet határozatképesen összeszedni egy bizottságot. Így nem lehet tisztességes képviselői munkát végezni. A képviselőség nagyon komoly leterheltséget jelent annak, aki komolyan veszi azt.
Már a rendszerváltás lázában, 1989-ben követelményként hangzott el, hogy az országgyűlési képviselők legyenek főállásúak, mert ez a munka egész embert kíván.
Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy a képviselő közvetlenül szembesüljön azzal, hogyan hatályosulnak a törvények. Az idő hiányában korlátozott mértékben végzett ügyvédi tevékenységem révén nagyon pontos visszajelzéseket kaphatok az állampolgároktól, hogy a törvények a hétköznapi életben mennyire alkalmasak vagy alkalmatlanok, és arról, hogy milyen konkrét problémái vannak az embereknek.
A törvényjavaslat másik fele az önkormányzati képviselők gazdasági összeférhetetlenségéről szól. Tíz évvel ezelőtt az volt a kiindulópont, hogy az akkori Magyarországon számos olyan közhivatal, állami, önkormányzati funkció létezik, ahol összeférhetetlenségi szabályokat kellett alkotni, és azt mondtuk, hogy az országgyűlési képviselők először önmagukra nézve tegyék ezt meg. Mi megtettük ezt, a tíz évvel ezelőtt elfogadott összeférhetetlenségi szabályaink nem adnak lehetőséget a képviselőnek arra, hogy állami vagy önkormányzati gazdasági pozícióba kerüljön. Az összeférhetetlenségi szabályok a testületet, mint döntéshozó szervet védik. Törvényi alapját képezik a független, nemkívánatos befolyástól, érdek-összefonódástól mentes döntéshozói tevékenységnek.
Burkolt jövedelemforrás a képviselőknek
Ugyanakkor az önkormányzati képviselőkre vonatkozó ilyen szabályozás csak nagyon nehezen született meg 2000-ben, és meglehetősen foghíjasan. Egy konkrét szombathelyi példa: tavaly megváltozott a közgyűlés összetétele egy képviselő átülése miatt. Miről is szólt ősszel a következő két-három közgyűlés? Hogy kit, milyen bizottságból, felügyelő-bizottságból, igazgatótanácsból tesz ki az új többség, és ezt hogyan sérelmezi a korábbi többség, milyen pozíciók cserélnek gazdát. Nem lehet ezt csinálni. Ha a javaslatunkat elfogadja a parlament, akkor a felügyelő-bizottsági tagság éppúgy tilalmazott lesz az önkormányzati képviselőknek az önkormányzati tulajdonú cégekben, mint ahogy az országgyűlési képviselőknek is az. Ez így ma nem más, mint burkolt jövedelemforrás az önkormányzati képviselőknek, és ezt mindenki tudja. Egy önkormányzati cég felügyelő-bizottságában nem kell személyesen bent ülnie a képviselőnek ahhoz, hogy az önkormányzatnak rálátása legyen a cég törvényes működésére.
Nem gondolják, hogy ezekkel a javaslatokkal darázsfészekbe nyúlnak?
De! A szabályozatlanság a korrupció melegágya. Van olyan budapesti kerület, ahol lassan határozatképtelen lesz a közgyűlés az előzetes letartóztatásban lévő képviselők miatt. Ez a következménye. Mindenki tudja, hogy rendkívül magas Magyarországon a korrupció, és a helyzet folyamatosan romlik. Korrupció mindig ott van, ahol közpénzek vannak. Óriási kárt okoz, csökkenti az ország versenyképességét, és egy mértéken túl egyszerűen működésképtelenné teheti a gazdaságot. Az elburjánzó korrupció önmagában is elég lehet ahhoz, hogy Magyarország versenyképessége ne tudjon jelentősen javulni.
Nincsenek a törvényjavaslat sorsával kapcsolatban illúzióim, mert ma már lassan meghaladja az országgyűlési képviselők ötven százalékát azoknak az aránya, akik polgármesteri vagy egyéb önkormányzati funkciót is betöltenek. Ezért aztán kicsi az esélye, hogy változtassunk ezen a helyzeten, pedig két évvel ezelőtt maga Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a kormány nevében is benyújtott egy hasonló javaslatot, én pedig már tíz éve következetesen mondom ugyanezt.
1998-ban Bihari Mihállyal közösen vittük ezt a javaslatot a koalíció nevében. A szigorú szabályok bevezetését minden létező módon próbálták támadni a képviselők, de az Alkotmánybíróság is megállapította, hogy a törvény alkotmányos. A mi javaslatunk azt is tartalmazza egyébként, hogy ebben a ciklusban már senkinek nem kellene lemondania ezekről a pozíciókról. Nagyon bízom benne, hogy a józan többség fog felülkerekedni. Ha pedig valóban csökkentjük a parlamenti képviselők számát, akkor elengedhetetlenül szükséges lesz ez a szabály.
Szombathelyen és Vas megyében is több embert érint ez a dolog.
Nem ebből indultunk ki a javaslat benyújtásakor. Én az elvi politizálás híve vagyok, és ha az elveinkhez nem ragaszkodunk következetesen, akkor nem érdemes a képviselőséget sem csinálni. Nagyon fontosnak tartom, hogy egyéni képviselője vagyok a városnak, Szombathely érdekeit képviselem. Ez vezérelt akkor is, amikor javaslatomra a kormány úgy döntött, hogy egy 15 milliárdos beruházással regionális börtönt létesít a városban, munkahelyeket teremtettünk, és évtizedekre biztos bevételt a városnak és számos helyi vállalkozásnak.
A Fidesz el is nevezte Önt börtönépítő államtitkárnak.
Jogában áll, vállalom. Számtalan példát láthatunk arra, hogy egy kiürített laktanya mivé válik rövid időn belül, ha nem hasznosítják értelmes célra.
Mi a véleménye a Fidesz
három csapás
javaslatáról?Katasztrofálisnak gondolom. Egy Amerikában sem feltétlenül jól működő dolog átvételéről van szó, egy olyan jogrendszerben alkalmazott megoldásról, amely teljesen idegen a mienktől. Vállalom, hogy amit mondok, az népszerűtlen, mert a közvélemény jelentős hányada ezt a szabályt valószínűleg szívesen venné. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy a büntetőjogban - mint minden területen - vannak alapvető szakmai követelmények, amelyeket nem lehet megszegni. Az amerikai büntetési rendszer megtorló jellegű, ott több, mint két millió ember van börtönben.
Milyen következményei lennének?
A nyugat-európai átlag szerint százezer lakosonként nagyjából százan vannak börtönben, ez az arány Magyarországon 149, az Egyesült Államokban pedig 756. Elképesztő költségeket jelent, de a legrosszabb az, hogy az ottani büntetési rendszerben nem az a cél, hogy akit elítélnek, a börtönben lehetőség szerint megjavuljon, hanem az, hogy egyszerűen csak elszigeteljék a társadalomtól, töltse le büntetését, és kész. Ebből az is következik, hogy amikor kiszabadul, sokkal nehezebben tud visszailleszkedni a társadalomba, így valószínűleg nagyobb eséllyel követ el újra bűncselekményt. A visszaeső elkövetés nálunk is komoly probléma, de a mi büntetési rendszerünk törekszik arra, hogy az elkövető vissza tudjon illeszkedni a társadalomba, a családjába, munkahelyi környezetébe.
Bolti lopásért élefogytiglan
A három csapás lényeges eleme, hogy a harmadik esetben – bizonyos bűncselekménytípusoknál – kötelező életfogytiglani büntetést alkalmazni. Ebből adódóan történt például Kaliforniában, hogy egy bolti lopás harmadik csapásnak minősült és életfogytiglanra ítélték az illetőt. Ez nem lehet célja a magyar társadalomnak, sérti a bírói függetlenséget, és a tettarányos büntetési rendszert is. Egy börtönférőhely több, mint tíz millió forint, egy elítélt egy napi ellátása 8-9 ezer forint, és ez nagyon komoly költséget jelent. Ma egyébként Magyarországon kettőszáznál több elítélt tölti életfogytig tartó megérdemelt büntetését, és ez a szám nem csekély.
A Fidesz viszont azzal érvel, hogy visszatartó ereje lehet a szigorításnak.
Nincs igazi visszatartó ereje. Amikor 1994-ben bevezették Kaliforniában, először csökkent a bűncselekmények száma, de a javaslat támogatói nem vették figyelembe, hogy akkoriban az összes többi amerikai államban is csökkent a bűnözés mértéke, sőt, Kanadában is, azért, mert a javuló gazdasági és egyéb feltételek miatt az egész kontinensen csökkent a bűnözés. Az igaz, hogy egy rövid időre van egy sokkoló, visszatartó hatása, de később ez bizonyosan elenyészik. Ezért felelőtlennek tartom a kezdeményezést. Többszörösen igazolt tény, hogy csak a gyors és elkerülhetetlen büntetésnek van igazi visszatartó ereje. A bűncselekmények felderítési arányán kellene jelentősen javítani, és az eljárásokat felgyorsítani.
Beszéljünk Szombathelyről, a közgyűlési új többség indoklás nélkül váltotta le a sportbizottság SZDSZ-s bizottsági elnökét, és a városi tévé igazgatóját.
Ezekről az ügyekről én is csak annyi információval rendelkezem, mint bárki más, mert alapvetően a közgyűlés zárt részében dőlnek el. Ez a döntés az önkormányzati képviselők felelőssége. Mérhetetlenül káros lehet azonban, ha valódi, a közvélemény előtt is jól megindokolható ok nélkül mozdítanak el bárkit. Ugyanakkor azt is látom, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció korábbi pozícióit átveszi az új többséget alkotó jobboldal.
Csakhogy a kettő között annyiban mindenképpen különbséget tennék, hogy ha most egy új közgyűlés alakult volna meg, a többség - természetesen - megpróbálná magához ragadni az alapvető döntési pozíciókat. Jelenleg ezt nem tudják megtenni, mert nem a jobb oldal kezében van a város vezetése. Ez az ő oldalukról is érthető, hiszen úgy gondolják, ha többségben vannak, akkor övék a felelősség is, és az ő akaratuknak kell érvényesülnie. Ha azonban a leváltás elfogadható indokolás nélkül történik, az káros, és elfogadhatatlan.
