„A lehetőségeimhez és a produkció lehetőségeihez képest - én úgy gondolom - tán nem lesznek álmatlan éjszakáim gróf Teleki Pál megformálásával kapcsolatban” – mondja Kelemen Zoltán, a szombathelyi Weöres Sándor Színház színművésze, amikor a Carte Rouge című dokumentum-játékfilmről kérdezem, amit még 2020 végén, a koronavírus-járvány második hullámának idején forgatott Budapesten és egy darabig nem lehetett tudni, hogy végül elkészül-e a produkció. Merthogy szűkös volt az anyagi keret.
Ha a tervezett hosszúságú és „mélységű” anyag nem is valósulhatott meg, a leforgatott felvételekből összeállt egy 50 perces film, áprilisban pedig Szombathelyen is láthatjuk majd, de ne rohanjunk ennyire előre az időben.
Zolinak a pandémia miatt éppen volt ideje egy 7-8 napos forgatásra, amikor Szalóczy Pál, az ismert rádiós és televíziós, a film ötletgazdája felkérte a szerepre.
A film pedig több mint 100 évet repít vissza minket az időben. Az első világháborút követő eseményeknek kíván emléket állítani. Ahogy az alkotók nyilatkozták korábban: pátoszmentesen.
A Carte Rouge annyit jelent: „vörös térkép”. Azoknak, akik szeretik a történelmet, biztosan beugrik, hogy ezzel a térképpel próbálták meggyőzni a magyarok a nagyhatalmakat Trianonban arról, hogy etnikai szempontból milyen döntések lennének igazságosak és célravezetőek. A térképet a küldöttség dokumentációs anyagához csatolták. A Magyarország-térképen az 1910-es népszámlálás adatait tüntették fel, a magyar nemzetiségű lakosság arányát vörös színnel jelölték. A térképet gróf Teleki Pál, a küldöttség egyik tagja, későbbi külügyminiszter készítette Kogutowicz Károly vezetésével. Telekit alakítja a szombathelyi színész a filmben.
A film fontos motívuma gróf Apponyi Albert híres trianoni védőbeszéde is, valójában ez, annak retorikai minősége érintette meg annak idején annyira Szalóczyt, hogy úgy érezte valamilyen formában emléket kell állítani a Párizs környéki békeszerződések körül és azok kapcsán lezajlott történéseknek.
A dramatizált jelenetek mellett archív felvételek is láthatók a filmben, Reviczky Gábor pedig narrátorként közreműködött, így próbálják közelebb hozni az emberekhez - nem titkoltan elsősorban a fiatalokhoz - a trianonhoz vezető (és ott zajlott) eseményeket.
„Azon voltam, hogy ne egy történelmi panoptikumból reaktivált figurát formáljak meg, hanem egy - nem heroizált, de nem is démonizált - hús-vér embert, a maga kétségeivel, „űzöttségével”, megkockáztatom, öniróniájával. Az volt a célom, hogy ne egy „fotó”, ne különböző (pozitív, vagy negatív) prekoncepciók alapján beazonosított grófot lássanak a nézők. Megpróbáltam a szűkös kereteken belül egy tartással rendelkező, egy legjobb szellemi és fizikai állapotában lévő negyvenes arisztokrata embert alakítani, aki egy válságos történelmi helyzetben nem sodródni szeretne az eseményekkel, hanem valamilyen módon alakítója kíván lenni azoknak" – magyarázza Zoli, akinek sok színésszel ellentétben nincs gondja azzal, ha vissza kell magát néznie egy felvételen. Sőt, ő ezt fontosnak tartja - tanulságos lehet a későbbi munkákra nézve - főleg filmen, mert a színpadhoz képest annyira más színjátszást igényel. Úgy tartja, teljesen más a kamerának (a kamera előtt) megteremteni a feszültséget, finomabb mozdulatok, rezdülések, megszólalások kellenek.
Ami a film további sorsát illeti – ahogy a bevezetőben már írtuk – április 3-án a szombathelyi Agora-Savaria Filmszínházban lesz egy közönségtalálkozóval egybekötött filmvetítés (elővetítések addig még lesznek más vidéki helyszíneken is), este 6 órától. Szalóczy Pál ötletgazda, forgatókönyvíró és Kelemen Zoltán mellett itt lesz Gerebics Sándor, a film rendezője.
A hivatalos bemutatót pedig a Cinema MOM-ban tartják Budapesten, április 10-én.
