Milyen egy jó kirándulás?
A válasz függ attól, hogy kitől kérdezzük. De az biztos, hogy szinte mindenki rögtön rávágja: legyen izgalmas, érdekes, akár még kalandos is! A helyszín legyen gyönyörű, vadregényes, természeti szépségekben gazdag. Lehessen pihenni, de ne unatkozzunk. Azokkal lehessünk, akikkel jól érezzük magunkat, szívesen töltjük együtt az időt. Finom ételeket együnk, kóstoljunk új ízeket, de ne kelljen lemondanunk a megszokottakról sem. Nem árt, ha új ismereteket szerzünk, és saját magunk tapasztalunk meg eddig tanultakat. Mindeközben persze legyen meg az otthoni kényelem az utazás alatt és a szálláson is.
Nem könnyű ennyi igénynek megfelelni!
Ám mi, a 7.b osztály tagjai és kísérő tanárai bizonyíthatjuk, hogy létezik a tökéletes kirándulás, ugyanis nekünk részünk volt benne! Május 14-től 17-ig a Határtalanul pályázat keretében ellátogattunk Erdélybe, ahol történelmi, irodalmi emlékhelyeket jártunk be, és gyönyörködtünk a vidék természeti csodáiban. Úti programunkban többek között szerepelt a tordai és parajdi sóbánya, a Gyilkos-tó és a Békás-szoros, a Székelyföld megannyi látnivalója. Tisztelegtünk történelmünk és irodalmunk nagyjai előtt Farkaslakán, Székelyudvarhelyen, Segesváron és Fehéregyházán.
Kanyarogtunk busszal hegyi szerpentineken, sétáltunk történelmi városok macskakövein és árnyas tóparti ösvényeken, megcsodáltunk műemlékeket, szobrokat, székelykapukat és korondi kerámiákat. A Hargita felhők közé bújó magas csúcsai és a sóvidék bányáinak mélye egyaránt lenyűgözött mindannyiunkat. A friss hegyvidéki levegő jótékony hatását éreztük magunkon, s bár az időjárás változékony arcát mutatta, az eső sem állíthatott meg bennünket a szépségek felfedezésében. Medvét sajnos – szerencsére? – nem láttunk, de gyakori volt a hegyoldalakon legelő nyájak és a közutakon ballagó tehéncsordák látványa.
A nevezetességekhez kapcsolódó történetek felidézték és elmélyítették a történelem és irodalom órákon tanultakat, a táj szemlélése közben pedig a biológiából és földrajzból szerzett ismereteink gyarapodtak. Felkészült és tájékozott idegenvezetőnk, Pető Andrea avatott be minket a helyiek életébe, mindenről lelkesen és érdekesen mesélt, ízes székely beszédére és bájos személyiségére biztos sokáig emlékezni fogunk.
A kedves székelyszentléleki panzió kényelmes szállást biztosított, barátságos házigazdánk, Marika néni pedig minden kívánságunkat leste. Már a kapuban az általa sütött házi süteményekkel várt, és a töltött káposztája is feledhetetlen a számunkra. A panzió szomszédságában található helyi iskola nyolcadikosainak nagy örömet szereztünk, hiszen látogatásunkkal némileg megrövidítettük a matematika órát. A szünetben egy rövidke barátságos focimeccsre is jutott idő, ezzel is bizonyítva, hogy a gyerekek mindenhol szeretnek játszani.
Ez a négy nap nemcsak kulturális és ismeretterjesztő programokat tartogatott. Legalább ennyire fontos az is, hogy valamennyi élményét együtt élhettük át, növekedhetett bennünk az összetartozás érzése, még inkább közösséggé kovácsolódtunk.
A hosszú utazással együtt a program minden percét élveztük, gazdagodtunk élményekben, tapasztalatokban; sokat tanultunk, bár észrevétlenül. Mindenkinek köszönettel tartozunk, akik lehetővé tették számunkra ezt az utat. Sokunkban megfogalmazódott a gondolat, hogy jó volna ide újra visszatérni. Erdély és ez a kirándulás örök emlék marad mindannyiunk számára!
