A nyári uborkaszezonban Bud Spencer és Terence Hill ismétlései mellett ritkán találni nézhető filmet a tévében. Mikor esténként munka után egy pohár hideg valamivel lerohadunk a televízió elé, és elkezdünk kapcsolgatni, valószínűbb, hogy végül jobb híján leragadunk a Kincs ami nincs kétszázötvenhatodik ismétlésénél, semmint hogy olyasmire bukkanunk, ami valóban nézhető. Ehhez nyújtunk most segítséget, heti filmajánlónk segítségével.
Hétfő
Közelebb, FEM3 22.00.
Párkapcsolati dráma, ahol a párok az évek folyamán keverednek, cserélődnek, de csupán egymás között. Négy ember portréja, egy kamaradráma filmre vitelében. Nem is gondolnánk, hogy ilyen erős színészi játékot kapunk olyan színészektől és színésznőktől, akiket inkább a könnyedebb műfajú filmekből ismerünk. A négy főszereplő Natalie Portman, Julia Roberts, Clive Owen és Jude Law.
Kedd
A vágy villamosa, MGM 23.50.
Tudom, hogy későn van, de ha valamiért megéri másnap kissé kótyagosan munkába menni, akkor az ez a film. Tennessee Williams Pulitzer díjas drámájából Vivien Leigh és Marlon Brando főszereplésével készült mozi, és talán nem is baj a kései vetítés: ez a dráma bizonyosan nem való a fiatalabb generációnak. Blanche és Stanley története olyasmi, amit legalább egyszer mindenkinek látnia kell.
Szerda
Beethoven 2, STORY4 20.00.
A családi szórakozást erősíti ez a klasszikus, a szó eredeti értelmében vett családi film. Még éppen annyira édeskés, hogy a felnőttek számára is nézhető, és senki sem akarja majd a fejét a falba verni miatta, nem úgy mint a túlegyszerűsített, cukormázas förmedvények miatt, amiket manapság a gyerekek torkán akar lenyomkodni a filmgyártás. Szóval a cuki bernáthegyi visszatér, és hoz magával egy barátnőt is. A srácok élete is bonyolódik, a kamaszkori problémák felütik fejüket. Csak arra vigyázzon mindenki, hogy a gyerkőc tuti akar majd egy kutyát, ha eddig még nem volt neki.
Csütörtök
Good bye, Lenin, M1 20.15.
1989-ben a berlini fal lebontása előtt röviddel Kernerné szívinfarktust kap, és kómába esik. Mire 1990 nyarán magához tér, Kelet-Berlinre rá sem lehet ismerni. Fia, Alex attól fél, hogy mamája túlságosan felizgatja magát a változások láttán, és egy újabb rohamot már nem élne túl. Úgy dönt, hogy az ágyhoz kötött asszonynak a hálószobában visszaállítja az egykori NDK-t. Édes-bús film, nagyszerű mindenkinek, akinek valaha volt Trabantja, vagy csak szeretne egy jó filmet látni arról, hogyan változik meg körülöttünk a világ egyik napról a másikra.
Péntek
Sose halunk meg, M1 20.15.
Amikor Koltai Róbert még tudott jó filmeket csinálni, amihez Dés szerezte a zenét, akkor még ilyen alkotások kerültek ki a kezei közül. Egy magyar klasszikus a felnőtté válásról, no meg a loviról. Ha már mindenki látta, akkor is érdemes néhány évente újranézni, mindig fel lehet fedezni benne valami újat.
Szombat
Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag, TV2 19.30.
A trilógia legjobb darabja, akárhányszor garantáltan megnézhető, mellékhatások nélkül. Sean Connery és Harrison Ford kettőse abszolút klasszikusnak számít. Nem hiszem, hogy bárkinek is be kéne mutatni, de ha tényleg van még olyan ember (vagy alien) a Földön, aki nem ismeri, íme: Indy most a Szent Grál nyomába ered, és csapatát erősíti ezúttal az idősebb Jones professzor is. Jönnek a kötelező nácik, autós és tankos üldözések, szép nők, megoldandó rejtélyek, és a megszokott humor. Ha először nézi valaki kötelező, ha nem, akkor is.
Vasárnap
Erőszakik, RTL Klub 22. 00.
Senki ne ijedjen meg az idióta magyar címtől, az eredetileg In Bruges (azaz Bruges-ben) címre hallgató fekete komédia nem egy Arnold Scwartzenegger féle lövöldözős akció filmet takar. A két bérgyilkos, Ray (Colin Farrell) és Ken (Brendan Gleeson) őgyelgése Bruges-ben, ebben az idilli kis városkában egyszerre vicces és szinte szürreális. Mivel legutóbbi munkájuk ugyancsak félresikerült, a dolgok lenyugvásáig turistát kell játszaniuk. Ken élvezi a nyugalmat, Rayt azonban kísértik a véres események.
Miközben a főnök hívását várják, fura figurák egész sorával ismerkednek meg. Köztük van az Európában forgató amerikai törpe színész, néhány holland prostituált, valamint a titokzatos Chloe. Egyáltalán nem hagyományos vígjáték, nagyon fog tetszeni azoknak, akik szeretik a sötétebb hangvételű komédiákat, és nem bánják az európai művészfilmeken való csipkelődést.
Szóval, mint látjuk, habár tombol az uborkaszezon, azért még sikerült néhány értelmes, és nézhető filmet összeszedni, de ha van olyan, akinek egyik sem nyerte el a tetszését, az sem baj. Ha nem kapcsoljuk be a tévét, legalább spórolunk az árammal és az agysejtekkel.
