A világ a fájdalmat elrejtő mosolyáról ismeri, de Arató Andrásnak, azaz Hide the Pain Haroldnak is vannak emlékei az 1956-os forradalomról. Mindössze 11 éves volt, amikor kitört a felkelés, amelynek eseményeit gyerekszemmel, Budapest utcáin járva követte végig. Történetét a Kőszeg régen és most Facebook-oldalon megjelent videóban idézte fel.
Arató András családja 1956 őszén még nem is sejtette, milyen történelmi napok következnek. Édesanyja szeptemberben útlevelet kapott, így két gyermekével együtt elutazhatott a vajdasági Zentára, ahol az anyai nagyapa élt. Az édesapa Magyarországon maradt, kvázi túsznak, ahogy az akkoriban lenni szokott. A család október 22-én tért haza, valamivel korábban a tervezettnél.
Másnap, október 23-án a 11 éves András még a kipakolással és a pihenéssel foglalkozott. Édesanyja azonban leküldte a boltba tejért és kenyérért, a Bem téren pedig olyan látvány fogadta, amely mellett nem tudott csak úgy elmenni: emberek gyülekeztek, a téren pedig a Magyar Televízió közvetítőkocsija is ott állt.
A kisfiú hazatérve rábeszélte édesanyját, hogy menjenek el megnézni a filmhíradót. A Corvin áruházhoz villamosoztak, ahol egy kirakatban elhelyezett televízión lehetett követni az adást. Hazafelé már nyitott platós teherautókon száguldozó fiatalokat láttak, és érezni lehetett, hogy valami rendkívüli történik. A rádióban azonban az utcai eseményekről ekkor még nem esett szó.
Másnap reggel már géppisztolylövések hangja hallatszott a rádióból. Az iskola kimaradt, de az utcára továbbra is lemehetett, sőt a boltba is elküldték. A Kacsa utcai pékségbe járt, kedvenc játszótere pedig a Széna tér volt, amely hamarosan a harcok egyik központi helyszínévé vált. Közben újságokat és röpcédulákat is gyűjtött.
Az édesapja eközben úgy tudta, hogy felesége és gyermekei még mindig Zentán tartózkodnak. Így a forradalom napjait András, az édesanyja és a testvére hármasban vészelte át. A környékükön nem dúltak komolyabb harcok, egyszer azonban nekik is le kellett menekülniük a ház pincéjébe.
November elején úgy tűnt, lassan rendeződik a helyzet, aztán november 4-én visszatértek a szovjet csapatok. A tankok lánctalpainak hangja és a lövöldözés jelezte a családnak, hogy a forradalom elbukott.
A történetnek az iskolában is volt folytatása. Amikor újraindult a tanítás, először németül kezdtek tanulni, mert az oroszkönyveket korábban elégették azzal, hogy „nem tanulunk ruszkit”. Tankönyvek híján füzetből tanultak, a németoktatás azonban csak fél évig tartott. A második félévben ismét visszatért az orosz nyelv az órarendbe. Arató András visszaemlékezését az alábbi videóban nézhetik meg:
