Czutor Zolinak jó a memóriája. Ezt a koncert alatt is megállapíthattuk, elmesélte az évekkel ezelőtti esetet, amikor még a Nyers együttessel járt itt, a dobosuk leugrott a színpadról, és bordáját törte. Később, a színpad mögött felidézte a részleteket is, persze, most már csak mosolygott a dolgon. Jókedvre egyébként minden oka megvolt, nagyot alakítottak a sátor alá szorított színpadon, és ritka hálás volt a közönség is.
ET helyett az eső jött
De ne szaladjunk ennyire előre. Az biztos, hogy most jól jött az új helyszín, a templom és a színház között felépített sátor. A viszonylag késői kezdés – ennek okait előzetesünkben
Hopplá fesztivál nem vész el, csak átalakul 2012. July 12. 12:20 részleteztük – annyiban jót tett, hogy a közönség nagyobbik része már ekkor a helyszínen volt, senkinek sem kellett panaszkodnia, hogy üres nézőtérnek játszik.
A szervezők folyamatosan az eget kémlelték, a felhők úgy gomolyogtak, mintha valamelyik sci-fiben lennénk, ahol az idegen űrhajók éppen belépnek a légkörbe, és tolják maguk előtt őket. ET nem érkezett meg, de az eső igen. Szemerkéléssel kezdődött, aztán este 11 körül leszakadt az ég. Pillanatok alatt bőrig ázott mindenki, aki nem vonult gyorsan fedezékbe, a sátrat hatalmas tócsák vették körül.
De a hangulaton ez nem sokat változtatott, talán a büfések húzták el a szájukat, nem nagyon látogatták őket, hiszen ehhez ki kellett volna menni a szabadba. Szóval, az új helyszín és a hatalmas sátor mentette meg a XXIII. Hopplá fesztivált. Ha nem csal az emlékezet, eddig csupán kétszer esett az eső a koncerten a 22 év alatt, talán most is le lesz ez tudva jó tíz évre.
A fesztiválok rákfenéje
Mert a Hopplá megint bebizonyította létének jogosságát, és életképességét. Igaz, a közönség többször is cserélődött, a színpad előtt olyanok mozdultak rá a ritmusra, akik még meg sem születtek az induláskor. Már olyan zenész sincs, aki végigkoncertezte volna ezt a bő két évtizedet, újak a szervezők, a támogatók, mégis megy a dolog.
Hét zenekar lépett fel szombat este. Ez szép szám, ahhoz képest, hogy este nyolckor kezdődött az egész, egy csapatra olyan 40 perc jutott, plusz az átszerelés, ami az ilyen fesztiváloknak a rákfenéje. Hiszen percek alatt kell akkora munkát elvégezniük a roadoknak, zenészeknek, ami nyugodtabb körülmények között két-három órát is eltart. Szóval, nagy a stressz, nem lehet lazsálni, hiszen a közönség hangulata gyorsan kihűl, és az időkeretek is feszesek.
Szóval, a hét csapatból (Fehérholló, No Para, Zaporozsec, Belmondó, Save As, Drinking Pigs, 2FM) három csapatot emelnénk ki. A tatai Fehérholló kezdett a műsort, és azonnal magasra tette a lécet. Ötletes, igényes zenéjük meg is fogta a közönség erre fogékonyabb részét, lazán, könnyedén tették a dolgukat, reméljük, találkozunk még velük.
Az egyik legjobb Hopplá
A Zaporozsecből az évek alatt profi koncertzenekar lett, tudják, mikor és mit kell tenni. Feldolgozásokkal nyitottak, és sajátokkal zártak, minden éppen a helyén volt, meg is tette a hatását a dolog.
A Belmondóra nem sütjük el még egyszer a profi jelzőt, náluk ez már elvárás. Szimpatikus csapat, e sorok írója most látta őket először élőben. Czutor Zolinak nem csak jó memóriája, humorérzéke is van, laza, igényes és modern a műsoruk, nem hiába kiáltja ki őket a média az új sztárcsapatnak. Talán a közepén a beatboxer (szájdobolás) betét volt egy kicsit hosszú, hiába lenyűgöző Jammal produkciója, egy ilyen fesztivál közönségének ez nem nagyon jön be. De kétségtelen, a Hopplák egyik legjobb koncertjét láttuk tőlük.
A többi zenekar sikerrel tette a dolgát, róluk most ennyit, nehogy az elfogultság vádja illesse meg a szerzőt, aki maga is játszik az egyik csapatban. Ráadásul az utolsó két koncertről le is maradt, cuccpakolás, aztán hazafelé autózás szövődményeként. Így jár az, aki egy szál pólóban megy fesztiválra, és közben négyszer ázik bőrré. De ez legyen egyéni probléma.
Vasárnap hajnalban az egyik gotthárdi honlapon azt írta valaki, hogy ez volt az eddigi legjobb Hopplá. Ilyen túlzásokba azért nem esnénk, de tény, hogy az egyik legjobb volt. Köszönhetően a fellépőknek, a közönségnek, és bármennyire is furcsa, az esőnek, ami mindenkit beterelt a koncertsátorba, ahol az ázott szolidaritásnak köszönhetően magas hőfokon égő koncerthangulat alakult ki.
Jövőre azért ne legyen eső, ha kérhetem.