Zavarta, hogy gyorsan halad előre újságírói karrierjében
Az érettségi után négy évvel költözött a fővárosba Szombathelyről. Mivel foglalkozott ebben a négy évben?
A középiskola után a szombathelyi tanárképzőre mentem tanulni, történelem–könyvtár szakra, viszont a könyvtár szakot egy év után leadtam. Azonban az álmom egészen fiatal korom óta az volt, hogy újságíró legyek. 18 évesen egy pályázat útján kerültem a megyei napilaphoz.
Először egy próbacikket kellett írni, aztán volt egy írásbeli felvételi, végül kiválasztottak. Szóval 22 éves koromig a lap sportrovatánál dolgoztam újságíróként. Eleinte azt gondoltam, maradok ennél a szakmánál, viszont az évek során sok mindent megtapasztaltam arról, hogyan működik az újságírás.
A legnagyobb gondom az volt, hogy nem láttam azt, hogy az előrejutás bizonyos szakmai feltételek teljesüléséhez lenne kötve. Szerintem túl gyorsan lehetett előre haladni. Még csak 22 éves voltam, amikor már felmerült a lehetősége annak, hogy rovatvezető lehetnék. Akkor úgy éreztem, sokkal jobban szeretnék valami olyasmit csinálni, ahol több a megmászandó hegy.
Ezek szerint nem vonzotta Önt a gyorsan jött siker.
Inkább zavart. Azt gondoltam, tennem kell még bizonyos dolgokat ahhoz, hogy sikeresnek érezzem magam. Közben bekerültem egy pesti laphoz, a Sport Pluszhoz, ahol készítettem néhány interjút ismert Vas megyei sportolókkal, köztük egy szombathelyi, afroamerikai kosarassal, Harry Bellel.
A beszélgetés, a szerkesztő kérésére, nem kerülte meg azt a kérdést, ami akkoriban pletykaként járt, hogy a kosaras fogyasztja a Vas megyei lányokat. Az interjú során Bell ezekre meglehetősen őszintén válaszolt. Emlékszem, nem cáfolta azt sem, hogy a lakása ajtaja előtt sorban állnak a rá vágyakozó lányok.
Viszont azután, hogy ez nyomtatásban is megjelent, rengeteg mocskolódó levelet és telefonhívást kaptam, hogy én ezeket le mertem írni egy viszonylag nagy példányszámú lapban. Ez is elborzasztott, hogy így is működhet a szakma. Nem éreztem magam erre felkészültnek, és tanulni akartam mindenképpen. Ezért egy gyors döntéssel otthagytam az egész újságírást, és eljöttem Pestre.
Életfilozófiája: nem kell görcsösen akarni a dolgokat
Ahol az ELTE történelem szakára iratkozott be először…
Igen, de egyébként akkor még nem is indult politológia szak. Még a főiskolán volt egy tanárom, Vígh Kálmán, aki nagy hatást gyakorolt rám, teljesen elbűvölt azzal, hogy megmutatta, mit jelent a valódi tudás. Engem akkor a 19. és a 20. századi történelem érdekelt igazán, amiben persze benne van a jelenkor is. Később az egyetemen alakult ki, hogy az utóbbival kezdtem el foglalkozni. Most is főként a politika történeti része érdekel.
Végül miért választotta a politológiát?
Annak köszönhetően, hogy akkor ez még egy kialakulatlan szakma volt Magyarországon, így sokkal könnyebb volt elindulni a pályán. Amikor az ELTE-n utolsó éves voltam, az akkori tanszékvezető említette, hogy itt a közgázon van egy üres hely. Érdekelt az állás, ő pedig segített, hogy bekerüljek.
Ahogyan alakult az életem, abban semmi tudatosság nem volt. Én máig azt gondolom, hogy ezek a dolgok csak úgy megtörténtek velem anélkül, hogy tervbe vettem volna őket. Úgyhogy meg is erősödött bennem az, a leghelyesebb életfilozófia, hogy nem kell annyira akarni a dolgokat, és akkor sikerülnek. Mert én így tekintek vissza a saját pályámra.
Miután lediplomázott az ELTE-n, hogyan kezdte el építeni a karrierjét? Mert ma egyetemi oktató, politológus, emellett politikai elemzéssel is foglalkozik.
Ha már fogalmakról beszélünk, akkor a politológus szakmát érdemes egy végzettségnek tekinteni, és nem tevékenységnek. Én azt gondolom, két különböző dologról van szó: a politológia tudósról, aki egyetemen tanít, kutat, könyveket ír, meg a politikai elemzőről, ami ennek azért egy piac- és nyilvánosságorientáltabb vállfaja. Valószínűleg ezek egyébként idővel teljesen külön fognak válni.
Édes-bús kompromisszum
Úgy érzem, mozgásban vagyok a politikatudóstól a politikai elemző felé, mert egyre kevésbé izgat a politikatudománynak az akadémiai világa. Amikor 1998-ban a közgázra kerültem, azt gondoltam, hogy egyetemi karrierem lesz. De közben beszippantott a média valamennyire, ami részemről szintén nem volt tudatos. Egy idő után már oda kellett figyelnem rá, hogy a szerepléseket jelentősen csökkentsem, hogy ne menjen más munkák rovására.
A politikai elemzés és a politikai tanácsadás úgy jött, hogy egyszerűen ez egy kialakulatlan világ volt, ami engem érdekelt. Aztán azt is tapasztaltam, hogy a két lábon állás lehetőséget ad, hogy az egyébként alulfizetett egyetemi világ mellett az ember képes legyen ebből megélni.
Már nem is csak két lábon áll…
Igen, valóban sok lábon állok. Azt szoktam mondani, hogy ez egy édes-bús kompromisszum. Bús, mert ha csak egy dolgot csinálnék, akkor bizonyára sokkal sikeresebb lennék abban az egyben, mivel több időm lenne rá. Viszont mégiscsak édes, mert sokkal izgalmasabb úgy az élet, hogy az ember egyik nap tanít, a második nap olvas, a harmadik nap ír.
Persze azért ezek nem különböző dolgok, vagyis mindig ugyanazzal foglalkozom, csak más dimenziókban. A magyar politikai rendszerrel lehet tudományosabb alapon foglalkozni, lehet elemzői szinten is, és lehet kommentálni. De azért látom, és ez más szakmákban is így van, hogy a tudományos közösség tagjai ferde szemmel néznek arra, aki a nyilvánosságban is megjelenik, népszerűsítő módon is fellép.
Érdekes, amit mondott, hogy nem tudatosan vált médiaszereplővé. Ehhez képest mégis sokat szerepel: tévében, rádióban, a lapokban.
Még 1998-ban, amikor elkezdtem tanítani, a TV3 volt az első televízió, ahol elmondhattam egy mondatot, de a komolyabb szerepléseim is ehhez kötődnek. Az akkori választásokkor a TV3 úgy döntött, hogy nem a nagy öreg politológusokat hívja meg a választási műsorba, hanem valakit, akit a koránál fogva ártatlannak meg pártatlannak gondolt.
Szükségem volt egy térre, ahol nem az újságírók kérdéseire válaszolok...
Ez a műsor indított el a szereplési spirálon. Ha visszagondolok, az első időkben túl sokat szerepeltem. Viszont a szereplésekkel kapcsolatban gyakran az volt az érzésem, hogy kevés a valódi értelmük, mert nincsen igazán idő és hely az értelmes beszédre.
Nemrég úgy döntöttem, új műfajt próbálok ki, és tavaly novemberben elindítottam a politikai elemzői blogomat. Úgy éreztem, szükségem van egy térre, ami az enyém, ahol nem az újságírók kérdéseire válaszolok, hanem arról beszélek, ami engem foglalkoztat. Ez valószínűleg az újságírói múltból fakad.
Ezzel mennyire sikerült lerázni az újságírókat?
Egyébként pontosan ez volt vele a célom. Amióta működik a blog, azóta azt mondom az újságíróknak, akik megkeresnek rövid politikai kommentárral, hogy nézzék meg a interneten az írásaimat, és ha ez érdekli őket, onnan vegyenek ki részeket, vagy hivatkozzanak rá.
Ennyiféle tevékenység mellett marad egyáltalán szabadideje? Például este hétkor be tudja csukni az ajtót, és a szobában hagyni a munkát?
Nekem abban az értelemben soha nem volt normál munkám, ami mondjuk nyolctól négyig tartott volna. De ez így nagyon jó. Úgy érzem, viszonylag sok szabadidőm van. Ez a típusú munkavégzés pedig lehetőséget teremt arra, hogy az ember otthonról dolgozzon, vagyis én a legtöbb munkámat otthon végzem. Ha tehetném, akkor tartósan, hosszú távon is így csinálnám, még inkább távmunkában foglalkoznék azzal, ami érdekel.
Nemrég született meg a kisfia
Mivel tölti el a szabadidejét, mi a hobbija?
Nagyjából három dolog érdekel. Egyrészt a sport, persze inkább nézni, mint csinálni. Ezen belül is leginkább a tenisz, különösen Roger Federer feltűnése óta. Háttérként mindig a sporttévéket nézem, és időnként felkapom a fejem arra is, ha a Barcelona rúgott egy gólt. Szeretek filmeket nézni, amire már viszonylag kevesebb időm van.
Nemrég született meg a kisfiam, aki most öt hónapos, tehát az elmúlt időszak eléggé megváltoztatta az életemet. A hobbi a vele való foglalkozást jelenti. Illetve miután én most kétlaki életet élek, részben Pesten, részben a Balatonon, így leginkább a szabad levegőről, a kertről és hasonló dolgokról szól az élet.
Mi köti még Szombathelyhez?
A család, aminek a nagy része szombathelyi vagy Vas megyei. Ebből persze nem következik, hogy olyan túl sokat lennék Szombathelyen, inkább ők jönnek látogatóba hozzánk. Viszont rendszeresen olvasom a helyi lapokat az interneten.
A helyi politika is érdekli?
Ebben kevésbé vagyok otthon, de azért figyelem, hogy mi történik.
A szabadidő kapcsán szóba került a foci. Figyelemmel kíséri a Haladás teljesítményét is?
Akit érdekelt régen a foci, márpedig engem igen, az egyrészt elképedve látja azt a minőségromlást, ami a magyar labdarúgásban végbement. Másrészt javíthatatlanul nem tud leszokni erről a sportról. Szóval én azt szoktam mondani, hogy rutinból szurkolok a Haladásnak, és rutinból nézem a magyar bajnoki mérkőzéseket. Vagy megszokásból, talán ez a legjobb szó rá. De a régi önfeledt lelkesedés sajnos már kevésbé jellemez.
A Corvinuson az év oktatójának választották
Török Gábor történész-politológus, politikai elemző Szombathelyen született 1971-ben. Itt végezte el a középiskolát is, a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen történelem és politikaelmélet szakon kitüntetétes diplomát kapott. Az Országos Tudományos Diákköri Konferencián 1997-ben első helyen végzett.
A társadalomtudomány terén elért kimagasló eredményei és tanulmányi előmenetele alapján 1998-ban Pro Scientia aranyérmet vehetett át. 2005-ben az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán summa cum laude minősítéssel szerezte meg a doktori címet. 1997 óta a Budapesti Corvinus Egyetemen tanít, ahol a Politikatudományi Intézetben a Politikai Elemzés Központ vezetője.
Munkáját az egyetem rektora 2005-ben kitüntető oklevéllel, 2008-ban pedig Az év oktatója cím adományozásával ismerte el. Nyolc éve a politikai elemzéssel foglalkozó Vision Politics igazgatója. Gyakori vendége a politikai témájú televíziós és rádiós műsoroknak.
