Még, hogy Szombathelyen soha nem történik semmi. Ki az aki ezt állítja? Akkor, amikor tobzódunk a zenei programokban. A múlt hétvégén az Agora Fesztivál egyből négy zenekart kínált a közönségnek. Most szombaton volt Queen est, meg Irie Maffia koncert és ha Hoboék nem mondják le a műsort, akkor még vasárnapra is kijutott volna a jóból. Mi, a közönség, persze ujjongunk, hogy van miből választani, a koncertszervezők pedig fanyalognak, hogy nincs vendég. Egy buli, több ezer forint, ha a belépőt meg némi szeszt is számolunk. Ezzel együtt a SIC még mindig nagyon jól működik. Hiszen remek érzékkel töltik be azokat az űröket, amire a közönség kíváncsi, és meg is mozgatja őket.
Nem hívja el minden fél évben a 30Y-t, inkább kivár két évet, hogy Sena és Busa Pista tobzódhasson a színpadon, és úgy nyűgözze le a közönséget, hogy még fél nappal a koncert után is dúdoljuk a színpadon előadott dalokat. Hét éves az Irie Maffia, amelynek fórja, hogy hozzájuk hasonló zenét szinte senki nem űz. Sena pedig, olyan underground díva aki ugyan nem kifutómodell, kisugárzásának és éjfekete hangjának okán azonban mégis bolondul érte minden pasi.
De még mielőtt teljesen eláztatnám ömlengésemmel a Maffiát, jöjjön egy újabb észrevétel. Mikor jött az divatba és miért, hogy egy koncertet éjfélkor kell kezdeni? Le merem fogadni, hogy a közönség egy része azért marad távol az élő zenei megnyilvánulástól, mert nem akarja kiböjtölni a fellépésig hátralévő órákat. Elnézve a bő 200 fős közönséget, voltak kitartóak. Érdemes is volt.
Profi hang, profi előadás. Egészen egyszerűen a csontomig hatolt az a típusú zene és szórakoztatás, amit a Irie Maffia képviselt. Egy perc üresjárat sem volt. A legmenőbb cipőkben tapicskoló Sena és Busa, valamint a szürke eminenciásként őket kiszolgáló Columbo olyan szövegcunamit tolnak le, hogy majd’ a hajunk hullik ki.
Érdemes volt erre, két évet és további hosszú órákat várni. Irie Maffia, várunk vissza minél hamarabb.
