Jelen sorok írója már egészen kicsi gyerekként hallotta otthon István Lajos nevét, méghozzá meglehetősen sűrűn, annak ellenére, hogy 240 kilométer választotta el otthonát a szombathelyi Markusovszky kórháztól.
A magyarázat egyszerű: édesanyja a helyi véradóban dolgozott, és rendszeresen járt továbbképzésre a távoli Szombathelyre, ahol az előadó sokszor István Lajos professzor volt, akiről az édesanya mindig felsőfokon beszélt.
Így aztán jelen sorok írója cseppet sem lepődött meg, amikor jó néhány évtizeddel később (2015-ben) a professzorról körutat neveztek el a vasi megyeszékhelyen, és egyből feltette a kezét most is, amikor a szerkesztőségben felvetődött, hogy szerdán délután el kellene menni az István Lajos-emléktábla avatására, amely annak apropóján került ki az egykori Vérellátó épületének a bejáratához, hogy 100 évvel ezelőtt született Szombathely egyik leghíresebb orvos-tudósa.
A tavaszi napsütésben fürdő, a Markusovszky-kórház és az István Lajos Alapítvány eseményén meglepően (?) sokan vettek részt.
A fehér köpenyből ítélve voltak itt jelenleg is aktív kórházi dolgozók, a beszélgetésekből és az egymásra köszönésékből ítélve egykori munkatársak, de itt volt Puskás Tivadar korábbi szombathelyi polgármester (és mentősfőorvos), és megjelentek között láttuk Czeglédy Csaba városi képviselőt és országgyűlési képviselőjelöltet is.
A beszédet Nagy Lajos kórházigazgató mondta, aki a táblaavató előtt részben szakmai szemmel, részben mint egykori munkatárs emlékezett meg István Lajosról, aki éppen ma lenne 100 éves.
Megtudtuk, hogy István Lajos a Vas megyei Bögötén gyerekeskedett, a háború alatt kalandos módon, külföldön szerezte a diplomáját, amit aztán honosíttatott és a szombathelyi kórházban kezdett el dolgozni. Figyelme azért fordult a plazmaterápia felé, mert a háború alatt látta, hogy hogyan alkalmazzák ezt az amerikai orvosok. Hatalmas tudással rendelkezett, aki abszolút tekintély volt és aki fontosnak tartotta a fiatal orvosok oktatását. Olyan ember volt, aki körül forrongott a levegő, és akinek nagy érzéke volt az új dolgokhoz, emellett hatalmas munkabírással rendelkezett, még nyugdíjas korában is.
Nagy Lajos néhány személyes élményt is elmesélt, onnantól kezdve, amikor fiatal, kezdő orvosként meg kellett vizsgálnia a professzort, azon keresztül, amikor egy egészségügyi miniszter kinevezése előtt egy nappal eljött Szombathelyre, mert számos témában kíváncsi volt a véleményére. Volt olyan is, hogy István Lajos váratlanul meghívta a kórházigazgatót egy bögötei látogatásra, hogy megmutassa a szülői házat, miközben tojást vett és egyéb dolgokat intézett.
„A helyiek úgy néztek rá, mint valami félistenre”
– emlékezett a kirándulásra a kórházigazgató, aki nem sokkal később elhelyezte az első koszorút az új emléktáblánál, amit Farkas György, pontosabban az István Lajos Alapítvány koszorúja követett az egykori Vérellátó falán.
Ezek után az esemény részvevői megkoszorúzták István Lajos szobrát a kórház parkjában, amelyet nem sokkal 2007-es halála után állítottak Szobrot állítanak István Lajos professzor emlékére 2007. October 26. 16:32 .
István Lajos (1922-2007)
Hogy ki volt István Lajos, arról az utcanévadás kapcsán írtunk már Íme, Szombathely új utcája, a Dr. István Lajos körút 2015. June 30. 19:24 röviden, de aki még több részletre kíváncsi, annak mindenképpen ajánljuk az Orvosi Hetilap aktuális (2022/163) számát.
Részlet a dr. Horváth Boldizsár által jegyzett írásból.
"István Lajos, a tudós orvos 1944 óta szolgálta a magyar egészségügyet és a közéletet. Az országos reputációval rendelkező professzor a gyakorlati orvosláson túl igen aktív tudományos és tudományszervező tevékenységet is folytatott. Kandidátusi értekezését „Adatok a haemophilia klinikumához, kezeléséhez, gondozásához” címmel 1969-ben védte meg. Szakmai-tudományos tevékeny sége számos területen, határon túl is meghatározónak tekinthető. A világháborút követően a magyar vérellátást szervezte. Vezetői tevékenységének csúcsa az elnöki teendők ellátása a Transzfuziológiai, Immunológiai és Hematológiai Szakmai Kollégiumban (1990–2000), valamint a Magyar Hematológiai és Transzfuziológiai Társaságban (1970–1998). Az utóbbinak később tiszteletbeli elnöke lett. Miniszteri biztosként is tevékenykedett. Jól ismert kutatási területe volt a nyirokszervi daganatokkal kapcsolatos szervezés-kutatás, a DIC-cel, majd az AIDS-szel kapcsolatos felderítő, kutató- és továbbképző munka. Kelényi Gábor professzorral közösen alapították meg a „Malignus lymphoma” munkabizottságot. Később egy népbetegség, a thromboembolia megelőzése izgatta, először „asztaltársaságot”, majd Trombózis Klubot(amely máig működik), később számos szakmai tekin téllyel együtt az egész országra kiterjedő Trombózis Tanácsadó Szolgálatot szervezett. Hazánkban elsőként alapított önálló hematológiai osztályt, haemophiliás betegen először végzett synovectomiát, és ő ismerte felaz első AIDS-beteget hazánkban. Számos hazai és nemzetközi kitüntetésben részesítették. Kiemelkedők a Batthyány-Strattmann László-díj és a Széchenyi-díj,amelyet a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezett 2007-ben a „Haemoglobin Savaria” felfedezéséért. Közléseinek száma közel 300."
István Lajos tudományos és orvosi tevékenysége mellett jelentős szerepet vállalt a közéletbe is.
Aktívan részt vett a Vöröskereszt, a Népfront, az Alpok-Adria Munkaközösség munkájában, majd ott volt Lakiteleken és az Ellenzéki Kerekasztal megalakulásánál. A Vas Megyéért Egyesület alapítója, megannyi fontos és jó ügy lobbistája volt.
Idős korában négy gondolatot tartott fontosnak:
Hidat kell építeni
Híd kell a falu és a város, a vidék és a főváros, az egyszerű ember és az értelmiség, a politikai szereplők között.
Teremtsünk barátságot
Mert barátok nélkül nem lehet eredményeket elérni.
A kerítéseket le kell bontani
Szimbolikus értelemben használta, beleértve a kórházak kerítéseit is.
Az értelmiségnek harangozni kell
Az értelmiségnek erkölcsi kötelessége határozott véleményt formálnia és hatással lennie a közösségre.
