Merthogy nem más miatt örömködünk január első napján minden egyes évben, mint azért, mert a Kisjézust körülmetélték. Ezt a zsidó hagyományoknak megfelelően nyolc nappal a születés után kell megtenni – de azt kötve hiszem, hogy a hagyomány diktálja azt a hosszú, és nos, mondhatni ugyancsak érdekes utat, amit aztán ez a Jézusnak tulajdonított bőrdarabka bejárt.
A Szent Fityma vándorlásai
Miután megtörtént a körbemetélés, a hagyomány szerint a bába a fitymát egy éppen pont kéznél lévő alabástrom dobozba helyezte, ami teljesen véletlenül színültig volt nárdus olajjal. Így aztán nem kellett aggódni, hogy esetleg kiszárad, hiszen az olaj tartósít. Aztán ebből a szelencéből vett olajjal kenegette meg az immár felnőtt Jézus hittérítésben elfáradt lábait Mária Magdolna – hogy addig mit csinált a Szent Előbőrrel, arról nem szól a fáma.
Mária Magdolna aztán a szelencét Szent Jánosnak ajándékozta – legalábbis ezt állította Szent Brigitta, akivel álmában közölte ezt a felettébb fontos információt Mária Magdolna. Hogy később mi is történt vele, arról nincs pontos információ, de a középkorban már számos, Szent Fitymának mondott ereklye forgott közkézen. Mivel a legendák szerint nagyon elősegíti a termékenységet, ugyancsak jó volt a piaci értéke. Volt olyan időszak, mikor a feljegyzések szerint nem kevesebb, mint 18 eredeti Szent Előbőr volt forgalomban.
Bő(r)ség
Egy állítólagos példányt a királlyá koronázásakor Nagy Károly III. Leónak adományozott (hogy hozzá hogyan is került az ominózus bőrdarab, arról többféle pletyka is keringett: azt, hogy az angyaloktól kapta, ő maga terjesztette, azt meg, hogy a bizánci császárnőtől, mindenki más). Az ereklye a lateráni bazilika szentélyében csücsült egészen annak 1527-es kifosztásáig.
Egy másik darabot pedig első Balduin jeruzsálemi király vásárolta meg a palesztin piacon, míg éppen az országban tartózkodott az egyik keresztes hadjárat miatt. Mivel tudta, hogy milyen becses kincsre bukkant két korsó és egy vég selyem között, rögtön Antwerpenbe küldette a Szent Előbőrt. Aztán egy nap Cambrai püspöke a mise alatt három vércseppet vett észre a terítőn – és persze mi mástól is származhattak volna, mint a Szent Fitymából?
Gyorsan templomot is húztak köréje, ami még a mai napig áll. Szerveztek körmenetet az ereklye tiszteletére, sőt, megalakult a Szent Előbőr Testvériség is, aminek célját így utólag is alig merjük találgatni. Az ereklyének 1566-ban nyoma veszett.
Hajmeresztő hagyományok
Más, enyhén szólva is zavaró tények is fűződnek a szentséges bőrdarabhoz: Leo Allatius, 17. századi teológus például egy egész könyvet szentelt neki, Értekezés Jézus Krisztus Urunk fitymájáról címmel, amiben amellett érvel, hogy Krisztus mennybemenetelekor utána szállt a fitymája is, és most az alkotja a Szaturnusz gyűrűjét.
Nem kevésbé hátborzongató Sziénai Szent Katalin egy látomása, amiben a gyermek Jézus ezzel a bőrdarabbal jegyezte el őt. Maga az esemény is több híres művészt megihletett: megfestette a körülmetélést többek közt Bellini és Rubens is.
Az egyháznak az évszázadok folytán egyre kínosabb lett a Szent Fityma témája, még az erről szóló beszédet és értekezést is kiátkozással sújtották 1900-tól. A második vatikáni zsinat pedig eltörölte a Szent Előbőr ünneplését 1960-ban. De a kultusz igazán csak akkor ért véget, mikor eltűnt a sok fitymák legutolsója, amit még egy Rómához közeli falucska barlangjában találtak 1557-ben.
A falusiak egészen 1983-ig gondosan vigyáztak a Szent Előbőrre, de aztán annak egyszer csak nyoma veszett. Hogy vajon az egyház tüntette-e el, hogy végre megszabaduljon az egyik legkínosabb hagyományától, vagy hogy az utolsó bőrdarab is elfoglalta méltó helyét a mennyben, arról már csak találgatni tudunk.
