Olvasóink között is biztos sokan vannak olyanok, akik emlékeznek a Pécsi Vidámpark fénykorára. A Mecsek oldalán megbúvó létesítményt helyi lakosok építették társadalmi munkában, hogy 1961-től kezdve fél évszázadon keresztül megannyi emlékezetes pillanat forrása legyen a városlakók és az idelátogató turisták számára.
Soha nem volt egy Disneyland, sőt még egy budapesti vidámpark sem, afféle emberközeli hely volt, ahol a nagy fák alatt el lehetett tölteni néhány kellemes órát családi vagy baráti társaságban, nem is beszélve a randevúkról, amelyhez kiváló körítést adtak a céllövöldék vagy a – nem túl magastermetű – óriáskerék.
A legismertebb és legnépszerűbb elem egy Li-2-es repülőgép volt, amely a MALÉV-től érkezett a parkba. Akkoriban a repülés nagyon kevesek kívánsága volt, és egy – akár álló – repülőbe való betekintés hatalmas élményszámba ment.
De sokan dodzsemeztek is, és az elvarázsolt kastély a maga házi gányolású egyszerűségében valóban félelmetes tudott lenni, ha valaki mondjuk egyedül bóklászott benne.
Az egykori vidámpark ma igencsak szomorú képet mutat, de akár élményparkként is működik, ha valakihez közel áll a katasztrófaturizmus.
Kétségkívül gondolatébresztő egy mai séta az amúgy szabadon látogatható területen.
A bejáratnál még nem is sejtjük, hogy ezek a romok az egykori Pécsi Vidámpark leginkább megmaradt építményei.
A 2011-ben bezárt létesítmény hihetetlenül gyorsan az enyészeté lett.
Először a vandálok, fosztogatók, hajléktalanok és színesfém-tolvajok találták meg az őrzés nélkül magára maradt helyszínt.
Néhány év múlva elbontották a még megmaradt, de balesetveszélyes épületek falait, hogy aztán a természet tegye a dolgát.
Az egykori vidámpark ma már gyakorlatilag csak néhány sétaút, és az utak melletti alapok, kövek és falmaradványok csak azoknak jelentenek valamit, akik emlékeznek az egykori boldogabb időkre.
A park történetével foglalkozó írások szerint a látogatottság a kétezres évekre csökkent le radikálisan, de a valóság az, legalábbis emlékeim szerint, hogy már a nyolcvanas években is igencsak megcsappant a népszerűsége, a kilencvenes években pedig már afféle időutazás volt a park látogatása.
Más városok példája is azt mutatja, hogy egyszerűen lejárt a klasszikus vidámparkok ideje, de megfelelő elszántsággal és kreativitással bizonyára lehetett volna kezdeni valamit a területtel és még a fák között meglapuló szellemiséggel.
A Flóra-pihenő
Ha már valaki eljött ide, és látni szeretne valamit a bokrok között meglapuló betontörmelékeken kívül, ajánlani tudom például a szomszédban található Flóra-pihenőt.
Néhány perces séta után elérjük retrokilátót, ahonnan kiváló rálátásunk van a Pécstől keletre elnyúló tájra, beleértve egy igazi, még aktív külfejtést is, annak sürgő-forgó gépeivel.
A 400 méteres magasságban lévő pihenőhöz egy ikonikus hinta, padok, nyársalóhelyek és kellemes sétányok tartoznak, amelyek szöges ellentétben állnak a szomszédos egykori vidámpark kissé nyomasztó helyszínével.
