Emberi elfogadásból jeles dolgozatot, azaz blogbejegyzést közölt Adam Phillips keresztény pap a Huffington Post nevű amerikai hírportálon. Borzasztóan tanulságos, amit írt, és nem csak hívők számára az.
Phillips azt írja, már rég megerősítette magát abban, hogy csak a befogadáspárti hozzáállás lehet üdvözítő, vagyis hogy a templomokba be kell engedni a meleg, leszbikus, biszexuális, transzgender és queer embereket is. Ugyanis
minden kétséget kizáró meggyőződésem, hogy Isten minden egyes porcikánkat úgy szereti, ahogy az meg lett teremtve, és ebbe a szexuális identitásunk is beletartozik.
Amikor aztán eljött a portlandi Pride napja, az egyik egyházbéli munkatársától az alábbi táblát kapta a kezébe:
A rajta olvasható felirat így szól:
"Keresztényként kérek bocsánatot azoknak a beszűkült, ítélkező, megtévesztő és manipulatív tetteiért, akik Isten nevében tagadják meg sokaktól az egyenlőséget"
Phillips látta már a transzparenst a kolléganő irodájában, egyet is értett vele mélyen, de nem gondolta volna, hogy egyszer ezzel fog menetelni egy meleg büszkeségmeneten. Korábban ugyanis az anyaegyház, amelyhez felekezetük tartozott, szépen kirúgta őket, amiért kiálltak az LMBTQ-közösség tagjaiért. A félelem, hogy ezeket a dolgokat nem szabad kimondani, átszőtte az életét éppúgy, mint sok társáét.
És most is félt. Hogy mit fog kapni azért, amiért piros lelkipásztori stólájában és ezzel a táblával a teste előtt menetel. De aztán alig hitt a szemének.
Lenyűgöztek a reakciók. Az emberek ujjongtak. Többen megkértek, lassítsak, hogy készíthessenek egy fotót. Volt, aki letörölt egy könnycseppet az arcáról, és halkan azt mondta, köszönöm, vagy hogy elfogadom a bocsánatkérésed. A következő mérföldeken vidám emberek és kamerák kísértek, és örülök, hogy napszemüveget viseltem, mert
"voltak pillanatok, amikor könnyek gyűltek a szemembe, és már nem tudtam mit kezdeni velük."
A teljes írás itt olvasható. És a tanulság? Egy pap is gondolhatja azt, hogy szerelem és szerelem között nincs különbség. Sőt, igazából a papoknak kéne a leginkább ezt gondolniuk és tanítaniuk.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
