Na, ez az előadás, ami biztosan ajánlható mindazoknak, akik a felhőtlen könnyedséget kedvelik, ha színházról van szó nevetni akarnak, és a bevált paneleket szeretik viszontlátni. Legyen benne elegáns férfi és nő, bonyodalomnak egy-két szerető, szép szoknyás, jól kozmetikázott dámák és ficsúrok, akiknek az életben egyedüli nyavalyájuk, hogy az ebédhez milyen zakót húzzanak. Lehessen kikapcsolni, röhögni mások csetlő-botló (félre)lépésein. Mert az élet már csak ilyen, miközben keressük az igazit, kicsúszik a kezünkből még az is, aki voltaképpen igazán hozzánk való…
Georges Feydeau Kézről kézre című előadása garantáltan mentes mindenféle töprengéstől, bár a kamarateremben állították színre, nem kell félni, ez nem az a stúdióelőadás, ami mélyen karcol, és utána álmatlanul forgolódsz. Egyszeri, gyorsan lebomló szórakoztatás. Jó pont a darab üde nyelvezete és szövege, Hamvai Kornél fordítása zene a fülnek.
Férjek, feleségek vakvágányon
Aki szereti a századfordulós köntösbe burkolt, csűrcsavaros polgári bolondozást, az a szívébe zárja Feydeau-t és darabját. Van benne minden, ami egy akciódús komédiázáshoz kell. Kínos helyzetek, nagy hazugságok és leleplezések, szerelmi csavarok, csetlő-botló figurák, spicces szomszéd, idióta nyomozó és korántsem tökéletes férjek, urak és szeretők, akik egymás karjából egymás karjába menekülnek, hogy egyre nagyobb és nagyobb bajba kerüljenek.
És persze indításnak mindjárt itt van ez is – lehet-e ennél jobban bemelegíteni egy komédiát? - a párizsi házaspár makulátlan nappalijában a gramofon fölveszi azt is, amit nem kéne, egy csókokkal megszakított szerelmi vallomást. Ettől az apró gikszertől aztán szétesik a világ.
Hamvai Kornél ezúttal nem csak a fordítást, a rendezést is jegyzi. Ami feltűnik, hogy nem tűnik fel semmi, ez az előadás mentes minden bűvészmutatványtól, felesleges rátéttől. Úgy látjuk – gondolom én - ahogy Feydeau annak idén polgári komédiáját láttatni akarta.
A díszletek és jelmezek hozzák a korabeli enteriőrt, a kort és az elvárást. A szalonok kimért világával, makulátlan kanapékkal és gondosan kicentizett csipketerítőkkel ellentétben azonban ott a vöröses színben izzó szerelmi kéjlak. Az ellentét és vele a párhuzam adott, a makulátlan felszín csak máz, ha megkapargatjuk, jóval izgalmasabb, gubancosabb világ tárul elénk - ebbe enged bepillantást Feydeau. A darab (témájában) a XX. század elején még pikánsnak, egyenesen pimasznak és polgárpukkasztónak hathatott.
Czukor Balázs szombathelyi visszatérésének kifejezetten örülhetünk. Bonyolultabb színész ő annál, hogy a csapodár férj figuráját egyszerűen, rutinból megoldja. Mint hősszerelmes, alakítása (nálam) kevésbé működik, de a második felvonásra, ahogy gabalyodnak a szálak, rátalál a figurára.
Bajomi Nagy György a Jolly Joker-, bármikor beesik a színpadra, felvidulunk, a legkellemesebb perceket az ő csetlései-botlásai okozzák. Nagy Cili és Csonka Szilvi hozzák az önérzetes, ám ide-oda csapódó feleségek-szeretők figuráját. Orosz Robi nem bonyolítja túl, finom iróniával, ügyesen megoldja a megcsalt, ám önérzetes, furfangos férjet.
Kézről kézre
fordította: Hamvai Kornél
A párizsi házaspár makulátlan nappalijában a gramofon fölveszi azt is, amit nem kéne. Apró gikszer -- szétesik tőle a világ. Férjek, feleségek, szeretők és udvarlók menekülnek egymás karjába és egymás karjából, hogy minden reményteli fordulattal egyre nagyobb bajba kerüljenek. A spicces szomszédot ez nem izgatja: ő csak a ruháját keresi pisztollyal a kézben. Madame Chanalnak fölrémlik a tanulság: "Ha néha be lehetne iktatni egy szeretőt, mindjárt több lenne a hűséges feleség."
Ady Endre megnézte a darabot Párizsban, és azt írta:
"E bolondos, könnyű darab felett a hangulatok tarka illatfelhői lengenek. Nevessenek, de egy helyütt a darabban szinte megható, nemes poézis strófái csöngenek. Merészen kacérkodik néha a legszivárványosabb filozófiával, sőt magával az irodalommal..."
Egy évvel később Ady megnézte a darabot Budapesten is:
"Feydeau úr, ez az elmés ember annyi intelligenciával még nem volt elmés, mint e darabjában. És micsoda őrületesen bolondos helyzetek és figurák. Szikrázott úgy, hogy a szikrák rózsacsokrokat rajzoltak. De azért nem volt ez egészen léha este. Feydeau könnyek között tréfált. "
És hozzátette, megfeddve a Vígszínházat:
"Hölgyek, urak, még Feydeau-t sem lehet mindig egyformán játszani."
SZEREPLŐK:
ALCIDE CHANAL Orosz Róbert
FRANCINE, a felesége Nagy Cili
ÉMILE RENAUX Czukor Balázs
SOPHIE, a felesége Csonka Szilvia
HUBERTIN Bajomi Nagy György
COUSTOUILLU, politikus Horváth Ákos
BELGENCE Vass Szilárd
PLANTELOUP, nyomozó Mertz Tibor
GERMAL, rendőr Kovács Gergely
LAPIGE, kőműves Kovács Gergely
ÉTIENNE Kovács Gergely
AUGUSTE Balogh János
Súgó: Papp-Ionescu Dóra
Kellék: Nagy Kornél
Ügyelő: Győrváry Eszter
Díszlet: Bátonyi György
Jelmez: Sántha Borcsa
Játékmester: Mertz Tibor
A rendező munkatársa: Kapornaki Rita
Rendező: Hamvai Kornél
Bemutató: 2012. december 7., 19 óra, Márkus Emília terem