Nem tudok úgy lemenni a falusi boltba, vagy az óvodába(!), hogy ne botoljak bele egy aláírásgyűjtésbe, ahol épp tiltakozik valaki az akácfa európai uniós korlátozása ellen. De a közösségi portálokon is százezres lájkokkal támogatják az akácfát hazai védelmezői. (Most épp a Fidesz–KDNP indít online aláírásgyűjtést 
A Fidesz megvédi az akácot, a földet és a pálinkát 2014. May 10. 11:52 .) Mondván, az akác esetleges betiltása több tízezer méhész, erdész és faiparban dolgozó szakember megélhetését veszélyeztetné. Valóban be lehet tiltani ezt a mindenhol terjedő, kiirhatatlan fafajtát? És tényleg hungarikummá kell-e minősíteni?
Úgy gondoltuk, érdemes utánakérdezni, ezért első körben Gyöngyössy Péter erdőmérnököt, a Kerekerdő Alapítvány vezetőjét kértük meg arra, hogy segítsen a tájékozódásban: mi baj van ezzel a növénnyel? Második körben pedig egy szombathelyi méhésszel beszélgettünk el arról, miért lenne számukra gazdasági katasztrófa, ha korlátozná az EU az akácosok telepítését.
"Megvédtük a magyar akácot az európai támadásoktól!"
Az egész akácügy pár hónapja robbant ki. Akkor, amikor az EU egy olyan szabályozást készült tárgyalni, amellyel az úgynevezett "özönfajokat" próbálja visszaszorítani a kontinensről. A kezdeményezés eredeti célja az olyan, agresszíven terjedő, nem őshonos növény- és állatfajok visszaszorítása, illetve bekerülésének megakadályozása, amelyek veszélyt jelentenek adott esetben akár az emberi egészségre vagy az Európában őshonos fajokra, a kontinens élővilágának sokszínűségére. Ilyen özönfaj például a parlagfű, a vörös meztelencsiga, de a fehér akác (Robinia pseudoacacia) is.
Az Állandó Képviselők Bizottsága, az úgynevezett COREPER március 12-ei ülésén Magyarország azonban ellenszavazatával megvétózta az erre irányuló javaslat további tárgyalását. Glattfelder Béla fideszes európai parlamenti képviselő kezdeményezésére aztán agrár- és erdészeti szakmai szervezet részvételével megalakult az Akác-koalíció, amely egyrészt hungarikummá kívánja minősíttetni a fehér akácot, és ezzel párhuzamosan a 2009-ben elfogadott erdőtörvény és végrehajtási rendeleteinek felülvizsgálatát is javasolták.
Mi baja van az EU-nak az akáccal?
Gyöngyössy Péter szerint két ügy zajlik párhuzamosan: az egyik maga a fehér akác, mint növény, mint termesztett fafaj megítélése, a hazai erdőgazdálkodásban betöltött szerepe és alkalmazásának ésszerű szabályai, a másik pedig az a hisztériakeltés, amit a tervezett Európai Uniós előírások kapcsán bizonyos gazdasági érdekcsoportok generáltak, s amit a politika éppen aktuális kampánycéljaira felhasznál. Valamennyire érthető és jogos az a riadalom, ami az akácot is érintő tervezett EU-szabályok kiváltottak azokból az emberekből, akik az akácból élnek.
Szerinte súlyos felelősség terheli azokat a témában jártas szakembereket, egyetemi karok vezetőit, a szaktudományok elismert képviselőit, és a témában illetékes kormányzati vezetőket és politikusokat, akik
ahelyett, hogy az érintetteket és a közvéleményt korrekt módon tájékoztatták volna, és az EU illetékes testületeiben és fórumain mindent elkövettek volna a nemzeti érdekek érvényesítéséért, inkább az indulatok felkorbácsolásával virtuális sereget toboroztak az akác védelmére.
Elképesztő ostobaságok jelennek meg
Akik a folyamatot elindították, talán maguk sem gondolták hogy milyen sok embert sikerül a populista nyilatkozatokkal megszólítani. Aki szereti a természetet, tiszteli a fákat, kedveli az akácmézet, akácfával fűt, vagy szívesen énekel akácos nótákat, az mind felsorakozott a zászló mögé. Már rémhírek terjednek arról, hogy bizonyos helyeken az EU kivágatta az akácosokat s majd mindet ki akarja irtatni. Elképesztő ostobaságok jelennek meg a különböző portálokon, s ami a legszomorúbb, hogy alapvető igazságokat tudományos tényeket, kérdőjeleznek meg elismert közszereplők. Sokan azt is elhiszik, hogy az első akácot is Árpád apánk ültette kis hazánkban.
Az Észak-Amerikából származó idegenhonos fehér akác 1601-ben jelent meg Európában, mint parkfa. Magyarországra 1710 és 1720 között került. Első tömeges telepítése 1865 és 1895 között történt a homokos területek talajának megkötésére. A második akácosító hullám 1946 és 1955 között volt. Bár az akác nagy mértékű elterjedése miatt az erdész szakma vezetői az '50-es években az akác térfoglalásának csökkentését irányozták elő, az akácosok területe tovább nőtt. 1963 és 2004 között több mint kétszeresére. A rendszerváltás óta pedig több mint 200 ezer hektárral. Jelenleg a magyarországi erdőterület 24 százalékát, mintegy 463 ezer hektárt foglal el. Akadémiai tudományos felmérések szerint spontán terjedésével ezen kívül mintegy 200 ezer hektárt fertőzött meg és veszélyeztet azokból a területekből, melyek Magyarország természeti örökségéből megmaradtak.
Amiért szeretjük az akácot
Nagyon értékes fafaj, gondoljunk csak az akácmézre, vagy az akác tűzifára, de jelentős gazdasági hasznot hoz ipari faként is. Ráadásul, ha akarjuk ha nem, kiválóan szaporodik, könnyű felújítani egy kitermelt akácost. Gyorsan nő. Aki akácost telepít még saját életében akár kétszer is „arathat”, mert 40 éves akácos már vágásérett, míg aki tölgyerdőt telepít azt az unokáinak ülteti. Az akác gyökere 40-50 méterre is elkúszik, s bárhol új fa sarjad belőle. Egy év alatt akár 3 méteresre is megnő. Két centiméteres akácgyökér darabkából is lesz új fa. Spontán terjedésével azonban felmérhetetlen károkat tud okozni. Szinte mindenhol ott van. Ott is ahova nem tudatosan ültették.
A vasutak menti gondozatlan mezsgyéken, az erdei villanyvezetékek nyiladékaiban, a gondozatlan réteken és legelőkön, az elhagyott gyümölcsösökben, szőlőkben. Ha egy tölgyest letermelnek, és abban volt pár szál akácfa, a tölgyes helyén nagyon gyorsan akácos jön létre. Visszaszorítása óriási költségekbe kerül. Ha termesztése nem megfelelően szabályozott, valóban fenyegetést jelenthet az őshonos növényfajokra.
Erősen veszélyezteti egyes ritka gyeptársulások utolsó maradékait s a valóban hungarikumnak számító ligetes szerkezetű homoki tölgyeseinket, erdősztyepp területeinket.
Jelenleg az akác az ország erdőterületének egynegyedét teszi ki, több akácosunk van, mint tölgyesünk vagy bükkösünk. Az ország keleti részén akadnak térségek, ahol az emberek legfőbb természet élménye, erdőképe az akácos. Például a Nyírségben óriási mennyiségben ültették, ezért is nevezik ezt az igénytelen fafajtát a "Nyírség aranyának".
A jelenlegi helyzet: telepítik és irtják is
Bármilyen meglepő, az Unió támogatja az akácosok telepítését, így az akácosok nagysága hazánkban folyamatosan nő, és Magyarországon van Európa akácerdeinek fele. Másrészről viszont, bizonyos helyeken az EU támogatja az akácfa irtását is, százmilliókat költenek arra, hogy a nemzeti parkokban és a Natura 2000-es területekről ezt a fafajt kiszorítsák.
A magyar jogszabályok régóta szabályozzák a különböző fafajok alkalmazását az erdőgazdálkodásban. Az erdész szakma egyik lényege pontosan ezeknek szabályoknak, sajátos szempontoknak, módszereknek a rendszerszerű alkalmazása. Ezekhez a nagy múltú erdőtörvényekhez képest fiatal jogszabály, a természetvédelmi törvény, mely szerint védett területen 1996 óta nem engedélyezhető idegenhonos fafajok telepítése, és az erdőfelújításokban ezen fafajok alkalmazása.
Ugyanakkor az erdők védelméről szóló törvény valamennyi erdőt így az akácosokat is védi. A 2009-től érvényben lévő erdőtörvény ma biztosítja a természetszerű erdők megőrzését, és szabályozza az idegenhonos fafajok alkalmazhatóságát. Ez híven szolgálja nemzeti érdekeinket, melyet meg kell védeni az értelmetlen EU-s szabályoktól, de azoktól a kapzsi honfitársainktól is, akik mindenhova akácot szeretnének ültetni, lehetőleg EU-s támogatással, s ennek érdekében teljesen liberalizálnák a jelenlegi törvényeket.
Miért lenne katasztrófa, ha hungarikummá minősítenék az akácot?
A baj azonban ezzel az egész Akác-koalícióval az, - teszi hozzá az erdész-környezetvédő - hogy félretájékoztatják a közvéleményt. A hungarikummá nyilvánítás oldalvizén ugyanis (nem is titkoltan) azt is szeretnék elérni, hogy a 2009-es erdészeti törvényből az akác korlátozására vonatkozó passzusok kikerüljenek, sőt az akác intenzíven terjedő idegenhonos fafajként való megnevezése is törölve legyen. A céljuk az, hogy az akác, mint "hungarikum" bárhová ültethető legyen. Ez azonban beláthatatlan és katasztrofális következményekkel járna.
A természetvédő szerint az akác telepítésének korlátozása elemi nemzeti érdekünk, ha óvni akarjuk természetvédelmi kincseinket, őshonos állat- és növényvilágunkat. Az akác olyannyira agresszíven terjed, hogy tényleg tönkreteszi az őshonos életközösségeinket. „Özönfajként”, „inváziós fajként” , úgy viselkedik, mint egy gyarmatosító.
Az eredeti hazájából nem kerültek ide azok a társélőlények, melyek természetes módon kordában tartották, ezért sportszerűtlen versenyt folytat a hazai növényvilággal, kiszorítja az őshonos fajokat és elfoglalja helyüket. Mint pillangós virágú növény nitrogénmegkötő képessége miatt átalakítja az eredeti termőhelyét. Egy szemléletes adat, egy természetközeli tölgyesben közel kétszázféle lágyszárú növény képes együtt élni, a helyére ültetett akácosban alig ötvenféle. Nagyon sok olyan helyre is ültettek akácot, amely nem alkalmas a termesztésére. Ezeket hívja ma az erdész szakma „akáctemetőknek”. Már az 1950 években tekintélyes vezető erdész szakemberek szorgalmazták az akácosok területének csökkentését. Ennek ellenére 50 év alatt megsokszorozódott a területe.
Az nagy baj lenne, ha ezután a természetvédelmi területek gazdái nem kapnának pénzt a nem kívánatos akác irtására, az akácosok átalakítására. Kinek lenne jó, ha eltűnnének az őshonos magyar, nem hungarikum fafajok?
Más kérdés a környezetvédő szerint, hogy az akácmézet szeretnék hungarikummá nyilvánítani: annak látná az értelmét. De hogy az akácfát? Mit tettünk hozzá - mi magyarok - ehhez az özönfajhoz? Boldog boldogtalan ültette szerteszét. Jelentős a gazdasági haszna, de óriási gazdasági és természetvédelmi károkat is okoz. Miért pont egy ilyen külföldről behozott fafajt kell először hungarikummá nyilvánítani. Érdemes azt is felvetni, hogy kinek állhat érdekében, hogy az akácfát korlátlanul, bárhová lehessen telepíteni? - kérdezi Gyöngyössy Péter, aki szerint ezeket a kérdéseket is érdemes lenne társadalmi szinten végiggondolni.
Ugyanakkor Gyöngyössy Péter szerint az akácosok teljes kiirtása, jelentős területaránya és gazdasági haszna miatt, nem kívánatos, és a gyakorlatban nem is lehetséges. A spontán terjedésének, kártételének viszont gátat kell vetni
Gazdaságilag fontos az akácméz - rengetegen élnek belőle
A fehér akác kiváló mézelő, a hazai méztermelés bevételeinek legnagyobb részét ez a növény adja. A 19. század óta fokozatosan a fehér akáchoz igazodott a hazai méztermelés java - meséli egy szombathelyi méhész. Szerinte ezért is csak idő kérdése, hogy az akác és az akácméz mikor kapja meg a hazai jogalkotótól a kiemelt törvényi védelmet. Hiszen éves szinten az országban mintegy 15 ezer tonna akácméz termelődik. Ennek a 4/5 része exportra megy, és éves szinten 10-17 milliárd forint bevételt hoz. Kiváló méz, magas gyümölcscukor-tartalommal.
Hazánkban a rendszerváltás óta 40 százalékkal nőtt a méhcsaládok száma, gondozásukkal mintegy 18 ezer méhész foglalkozik. A gazdasági válság óta még többen belevágtak ebbe a szép mesterségbe, sokan uniós támogatásból vásárolták az első méhcsaládokat. Az Unióban nálunk a legnagyobb a méhsűrűség, több mint egymillió méhcsalád van az országban. Ez pedig nem jelent mást, sok család megélhetését a méz, és ezen belül is az akácméz biztosítja.
Már virágzik - most kell mézeltetni
Az akác, a kora tavaszi meleg időjárás miatt már Vas megyében is csúcsvirágzáshoz közelít. A vándorméhészek három szakaszban viszik az akácra a méhcsaládokat. Az ország délebbi részén idén már április végén elkezdődött a virágzás, ott kezdik a mézeltetést. A második szakaszban az ország középső, síkvidéki területein nyílik az akác, akkor oda utaznak, a harmadik szakaszban pedig késői akácra, például az Északi-középhegységbe vándorolnak családjaikkal. Vas megyében egyébként összefüggő nagy akácosok Szeleste, Hosszúpereszteg, Vásárosmiske és Gór környékén vannak.
Az akácméz legyen hungarikum!
A szombathelyi méhész szerint a magyar akácméz igenis hungarikum, mert ilyen mennyiségben és minőségben csak Magyarországon termelhető. A mézhez pedig akácfa kell, és ebből a fából Magyarországon viszonylag sok van. Ha az EU jelentősen korlátozná az akácfa telepítését, és pénzt adna a tömeges kivágására, annak beláthatatlan következményei lennének, a hazai méhésztársadalmat lehetetlenítenék el vele.
Viszont a szombathelyi méhész azzal sem ért egyet, hogy bárhol lehessen akácfát ültetni, hiszen a méztermelők is tisztában vannak ennek az özönfajnak a természetével. Szerinte is hiba lenne például, ha a természetvédelmi területeken engedélyeznék az akácfa ültetését. Így is a magyar erdőterületek 1/4-e akácos, mi lenne akkor, ha nem korlátoznák? A megoldás: hagyni kéne békében az akácot, és vele együtt a mostani magyar szabályozást!
