A Kittenberger-blog szerint 2010 szeptemberében már a kezünkben tarthattuk volna azt a képregényt, ami Kittenberger Kálmán kalandját meséli el. Ám erre mégis az idei évig kellett várnunk. A füzet rajzolója a szombathelyi Tebeli Szabolcs „Brazil”. Vele beszélgettünk arról, hogy hogyan is született meg a képregényes körökben óriási sikert aratott magyar mű.
2010 szeptemberére ígértétek, hogy kijön a Kittenberger, ehhez képest most, 2016-ban a Tavaszi Képregénybörzére sikerült kiadni.
Hát igen, elég sok időt vett igénybe a képregény kiszínezése és a kiadáshoz szükséges anyagi forrás fellelése. A rajzok viszonylag gyorsan megvoltak, de ahhoz, hogy olyan színeket kapjanak, amit mi megálmodtunk, hát nem kevés idő kellett.
Akkor úgy nézett ki a dolog, hogy volt egy kész képregényetek a fiókban, csak évekig vártatok a kiadásra?
Nagyjából igen. Talán három év is volt, amíg az album várt a kiadóra. Addig meg kalapozgattunk.
Érdemes volt várni, mert, ahogy olvasgattam a képregényes fórumokat, mindenki oda meg vissza van a Kittenbergertől.
Ez nekünk is nagy öröm, hogy így fogadták a képregényt. Eddig csak pozitív kritikákat kapott. Persze én ismerem már ezt a kötetet, előröl, hátulról, hiszen én rajzoltam, szóval nekem sok újdonság már nincsen benne. Az, hogy az olvasók, a közönség így fogadja, baromi jó érzés. Az meg már csak hab a tortán, hogy a kis easter eggeket is kapásból észrevették és leestek az apró kis utalások.
Hogy történik a képregényvarázslat?
Az író megírja a történetet, ez az első lépés. Aztán ezeket oldalakra bontva megkapom a forgatókönyvet, ezt pedig én dolgozom már át kockákra. Utána konzultálunk, hogy mindenkinek megfelel-e az alakuló mű.
Az író olyannyira belefolyik a munkába, hogy azt is megírja, hogy egy kockában ez a figura feltartja a karját és hevesen hadonászik a másiknak egy késsel, például?
Igen, ez teljesen így van! Van egy konkrét forgatókönyv, amit az író megalkot nekem és azt kell követnem. Azért a történet itt is alakítja magát, hiszen tettünk át kockákat másik oldalra, hagytunk ki jeleneteket, arra törekedtünk, hogy feszes, élvezhető történet legyen, ami ráadásul jól is néz ki.
Hogy készül el egy oldal? Kockánként vagy egy az egyben rajzolod?
Egy az egyben. Minden oldalnak van egy eredeti nagyméretű változata. A3 vagy B5-ös méretben rajzolom meg az eredetit, attól függ, hogy mennyire részletgazdag a kép. Ez persze egy méretarányos nagyítás, amit aztán a füzetben A4-es oldalban nyomtunk ki. Azért arra is volt példa, hogy nagyon sok figura mozgolódott egy képen, azt például külön oldalon rajzoltam meg, majd később számítógéppel illesztettem be a végső helyére.
Maga a rajzolás pedig úgy működik, hogy először felvázolom az egész oldalt, kis pálcika emberekkel. Aztán kidolgozom teljesen, majd pedig ki is húzom tollal. Az is előfordul, hogy ezen az oldalon kezdem el a színezést, de legtöbbször ez már egy másolt példányon történik meg.
Megvan az eredeti, beszkennelitek és újra kinyomtatjátok, aztán azt színezitek ki?
Ebben már volt segítségem, a szintén szombathelyi Bárány Áron személyében. Ezt úgy csináltuk, hogy kinyomtuk az eredeti oldalt, halványabb feketével, tehát egy 10 százalékos sötéttel. Majd nekiláttunk kifesteni, teljesen analóg módon, akvarellel meg filctollal. Aztán ezt is beszkenneltük és a két réteget egymásra húztuk. Így volt egy színes és egy fekete tónusú oldalunk, amik együtt kiadtak egy olyan elegyet, amivel digitálisan még tovább tudtunk dolgozni. Rengeteg utómunka kellett még hozzá.
A számítógép már rengeteg segítséget nyújt nektek is, gondolom a hőskorban ez máshogy volt.
Ez egy nagyon érdekes kérdés. Mert a korábbi képregényekben rendes színpaletta volt és nem volt több mint 32 vagy 24 szín. Mi pedig már a színek millióit tudjuk előállítani.
Nem is gondolkodtatok a fekete-fehérben? Gyorsabb is, gazdaságosabb is.
Csakis színes albumban gondolkodtunk. Már amikor rajzoltam a képeket tudtam, hogy melyik kép, melyik figura milyen színekben kap végeleges formát. Ha az lett volna a terv, hogy fekete-fehérben dolgozzunk, akkor sokkal több tónust használok. Van egy pár olyan olasz művész, aki fekete fehérben dolgozik. Rengeteg feketével, sötét tónussal. Én ezt a sztorit színesben láttam magam előtt.
Na, tisztázzuk, hogy hogyan választottátok ki Kittenbergert és mi ez a steampunk vonal?
2009-ben láttunk neki a munkának, de akkor nekem még fogalmam sem volt róla, hogy kicsoda Kittenberger. Azt tudtam, hogy Afrika-kutatóról van szó és, hogy Veszprémben az állatkert az ő nevét viseli, de aztán mást nem tudtam. Így aztán belevetettem magam a Kittenberger könyvekbe és vadászkalandokba. Fekete István nagy barátja volt neki, sok mindenben inspirálta is.
Egy magyar Indiana Jones-szerű figura.
Talán, de Indiana Jones már egy sokkal két dimenziósabb figura, akit meg lehet vásárolni és még akár egy-két koponyát is bezúz, ha úgy van. Kittenberger pedig a végletekig kiáll az elveiért. Egy patyolat tiszta, hős karakter.
Steampunk?
Különösebb jelentősége nincs a dolognak. Egész egyszerűen eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha olyan korszak lett volna, ahol a gépeket a gőz ereje hajtja. Így találtuk ki például a gőztelefont is. Ami ugye soha nem létezett, de mégis milyen jól néz ki az oldalon.
Fel van dobva ezzel a vizualitás.
Igen, de a mi világunk azért színesebb, mint amilyen egy ilyen gőzerővel hajtott világ valójában lenne.
