Ha semmi másra nem lesz jó az országnak, a baloldalnak az a brutális kampány, amely fele sodródunk, minthogy megtisztuljon saját akaratán kívül, hát akkor legyen. Még ha bizonnyal lapulnak csontvázak még a szekrényben, amire a Fidesz jól működő titkosszolgálata révén rá is fognak találni az elkövetkező két hónapban.
De hadd legyek inkább vigasztaló a baloldalnak, mert valóban a remény csuklik össze, amikor kiderül, és nem az adóbevallásból, hogy képviselője saját zsebre dolgozik. Azért tudok vigasztalni, mert római katolikus vagyok, vagyis annak az egyháznak a tagja, amely az elmúlt két évben több száz papot rúgott ki a szószékéből. A pedofilia bűne sokkal súlyosabb a korrupciónál, mert a korrupcióban az egész társadalom vesz részt, a pedofilia viszont Isten teremtményével szemben szörnyű, mert nemcsak megsebzi a testet, hanem megöli annak lelkét is.
Vagyis nem volt könnyű katolikusnak lenni, amikor hála Istennek, kiderült, mi is megy a sötétben. Már Benedek pápa is lecsapott a reverendás bűnözőkre, de kesztyűs kézzel bánt velük. Ferenc pápa már nyomoztatott a sötét lelkűek iránt. Bár rettenetes volt a szégyen, mégis fellélegezhettünk, mert reméltük, hamar vége, és mindegyiket elkapják. Természetesen, rendes katolikusként mindig beírattam hittanra a gyerekeimet, vagyis be voltam szarva, hogy nehogy nálunk is úgy legyen, mint Angliában.
Vagyis minden mélypont, egyben ünnepély, amiből egy erkölcsileg megújult baloldalnak kell megszületnie. Értem én, nehéz a dialektika, amiben az a legfurcsább, hogy Orbán Viktor és gonosz médiagépezete képviseli az erkölcsi megtisztulásban a jót.
Nyilvánvalóan a politikusok azért is szeretnek politikusok lenni, mert az pénzzel és hatalommal jár. Ez a jövőben sem fog jelentős mértékben megváltozni, de nem mindegy az arány, és a szándék. Én egyetlen könnyet sem ejtek Simon után, nem azért, mert nem ismertem, hanem azért, mert ilyen háttérrel nem lehet bemenni a frontvonalba akkor, amikor zárótűz van.
Ha a baloldal nem hiszi el, végre, újra, hogy csak olyanokkal nyerhetnek, akik fedhetetlenek, akik nem maguknak, hanem a közösségnek pörgeti ki a pénzt, addig marad sorsuk a komiszkenyér. Tudom, a Parlamentben finomabb az, esetleg rozsos, vagy Árpád cipó. De a kenyérrel érdemes vigyázni, mert Maria Antoinette kalácsos poénjába belebukott a királyság.
A mai nyomorúságból kiindulva azt hiszem és gondolom, hogy hosszú távon lehetséges legyőzni ezt a képmutató, erőszakos, rendpárti, mohó fiúkat, de csak azoknak sikerül majd, akik nem a pénz miatt fogják csinálni a politikát. Hanem mert elegük van abból, ahogy most élnek. Ez nem elég motiváció? Magyarok, barátaim. Örüljünk annak, hogy nincs köztünk. Reménykedjünk, hogy tisztul a levegő.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
