Tavaly már bejártuk a legfrissebb lakberendezési trendek akkori seregszemléjét, így hát idén sem akartunk kimaradni abból, hogy a legmenőbb dizájnerek dörgöljék az orrunk alá, milyen környezetben kéne laknunk. A feltételes mód nem véletlen, hiszen a Lakástrenden látható felhozatal nem az a fajta, aminek egyik-másik darabját könnyed impulzusvásárlóként (pláne könnyed pénztárcával) pikpakk magunkévá tudnánk tenni. Arra azonban mindenképpen jó egy ilyen rendezvény, hogy eltűnődjünk azon, merre halad a lakberendezési kultúra. Tűnödjünk közösen a következő képekkel - a saját kommentárjaink után kommentben várjuk az Önökét is!
A Millenáris nagy lélegzetvételű "B" csarnokába való belépéskor rögtön a Poalgi termékeinek ütköztünk. Ez a cég a konyhai mosogatók spanyol piacának vezetőjének vallja magát, és ebben nincs is okunk kételkedni, ránézve ezekre a színes, legújabb generációs anyaghasználattal operáló darabokra.
Azt persze nem mondjuk, hogy ez megkönnyítené a mosogatást, de biztosan sokkal kevésbé fanyalog az ember, ha mondjuk egy banánszínű mélyedésben kell vakargatnia a zsiradékot. Vagy nem?
A Miele háztartási gépei köré a Modimo egy fehér-rózsaszín kombinációban villódzó ún. "üvegkonyhát" rántott fel - ami azt jelenti, hogy az egyes bútorok frontjai kecses alumínium keretbe helyezett, hátoldalukról törésbiztos fóliával bevont, edzett üveglapok.
...amelynek ha valamelyik sarkához véletlenül túl közel merészkedtünk, akkor hirtelen egy steril babaházzá fejlődött körülöttünk. Azazhogy így éreztük. Ezt a kávéfőzőt viszont akár második ujjperccel is elkapnánk, ha éppen valaki hozzánk akarná vágni (mert egyébként ennyibe kerül).
A Defo Laborosok egy olyan installációt építettek fel, ami egy munkahelyi (iskolai? óvodai?) brainstorming folyamatát idézte meg, amikor emberek firkálnak, ötletelnek egy nagy papíron, meg közösen, együttes erővel, majd kidolgozzák az ötletet megvalósítő folyamatokat. Kisebbfajta játszóháznak tűnt az ő sarkuk:
Szavak a földön: multifunkcionalitás, dinamika, választás, rendetlen rendezettség.
Egyben bútor manufaktúra, kreatív stúdió és showroom - definiálja magát a Manufakt a weboldalán, de ennél is beszédesebbnek bizonyultak színes, látványos, mégis visszafogott dizájnbútoraik.
A trapéz alakú mosogatópult külön megérdemel egy hurrát.
És itt van közelebbről a többi is: a kockafejűeket megcélzó tévékeret, meg a kanapé Tetris-rajongóknak, amire ilyen kitűnően lehet bundát teregetni.
Már tavaly is érdeklődéssel szemléltük a Flux különleges, egyetlen darab műanyag lapból összehajtogatható, majd szétbontható székeit, de idén már végigülhettünk egy ilyenen a Lakástrend sajtótájékoztatóját is. Azt kell, hogy mondjuk: tényleg masszív, és még kényelmes is, még ha elsőre hitetlen pillantásokkal is közelítünk feléje.
Na, ez meg az asztal volt, ami mögül tartották a sajtótájékoztatót. Moree a márkája, funkciója szerint pedig fénybútor, bizony!
Lámpatestek, nagyon természetközeli anyaghasználattal.
Nagyon közel a természetközeliséghez.
Lang Viktóriát 2011 lakberendezőjének választották. Láttuk őt nagy fordulatszámon pörögni már a sajtóbejárás alatt is, ezen az általa berendezett kis terepen.
"Új ÖKO bútorcsalád" a tömör cseresznye- és dióbútorokkal házaló olasz Arte Brotto cégtől, aminek termékeit a magyar Pannonfa Kft. árusítja. Vajon nem engedték nekik, hogy valami eredetibb elnevezést találjanak ki ezekre az egyébként nagyon finom fabútorokra? Na nem mintha a név tenné a minőséget, de akkor is.
És akkor elérkeztünk személyes kedvencünkhöz, a kreatív fa "tákolmányaival" már komoly elismeréseket szerzett Szőke Gábor Miklós saját kis univerzumához, aminek megihletője Dante, ötéves dobermannja volt. Amit itt láttunk, az már egy külön művészeti tárlat része is lehetne, ki is lóg a sok funckionális bútor közül a maga erősen önkifejező jellegével, de pont ezért is időztünk itt el több időt, mint bármelyik másik kiállítónál.
És Dante mindenhonnan visszaköszönt: itt például késekből álló fogazattal, diktátorpózban és öltözetben, súlyos trónján, a megveszett Khadafit idézve.
Asztal, eblábakon, mindjárt megindul.
Szék, ebtámlával, ráülnél?
A bejáratnál álló, szögekkel kivert, szétnyilazott, vérrel folyó "lovasszobor" teljesen egyértelműen az egész kiállítás sötét fénypontja, még ha ki is lóg a sorból.
Aztán visszasöppedtünk a békés léhaságba, és megnéztük a békés léhaságot kiszolgáló kertibútorokat:
Gyerekkorunk balatoni nyaralásainak egyik közkedvelt tereptárgya, a hintaágy felbukkant új verzióban - ez nem mozog, de legalább őrjítően kényelmes.
A Lotus Home szintetikus szálakból fonott bútorokkal irányította magára a figyelmet, mi nagyon karomoltuk ezeket a kellemes íveket:
De szerephez jutott a klasszikusabb vonalvezetés is.
Az a kavics meg szépen csillog, de biztos, hogy nem csikarja a gerincet?!
Aranyozottan mérsékelt barokkos körítés - nem csak vizuális, de hangos értelemben is, a háttérben ugyanis valami szonátaféleség duruzsolt -, meg egy luxuságy a Vi-Springtől. Beethoven alighanem meghempergőzne benne.
Kevesebb a tucatból, több az egyediből - szól a Leff Amsterdam mottója, ők sikkes órákkal érkeztek, elvégre ez a profiljuk. Külön kiemelik, hogy csak és kizárólag japán és német hangtalan óra szerkezetekkel dolgoznak, közel hajoltunk, tényleg nem hallottunk pisszenést se az időmérőikből, mondjuk ez azért is lehetett, mert nem voltak beüzemelve. Mindenesetre azt a felni alakút blokkolnánk.
Végül egy ténylegesen ötletes darabbal búcsúzunk a Mensa Heating jóvoltából, hiszen visszatérő probléma minden ősszel, hogy a kávézók teraszai mellé batár gázmelegítőket állítanak ki, de rendre fejmagasságba, hogy az ember lábai tovább gémberedjenek. Ez egy jó megoldás, annyira, hogy még a büntetnivaló rímszlogent - "az asztal, ami marasztal" - is elnézzük érte.
