Amikor először szemezgettünk 
Világhírt hoz Szombathelynek a jazz 2014. June 17. 19:48 a 15. Lamantin Jazz Fesztivál műsorából, az első, ami feltűnt, hogy kissé populárisabbra tervezték. Legalábbis a jazzsátor programjait, a Bartók Terem koncertjei továbbra is a külföldi előadókra 
Öt érv, amiért muszáj Szombathelyen lamantinozni 2014. June 25. 13:48 és a jazz hagyományos vonulataira koncentrálnak.
Aki már benne van a sátor leltárában
Jól is van ez így, hiszen a sátorba nem azért megy az ember, hogy jól viselkedő, önmagáról az igazi, műértő képét sugárzó, fegyelmezett hallgatóként borongjon a jazz bonyolult harmóniái mellett. Ide bulihangulat kell, és ennek felismerése látszik a szervezésen is.
Amúgy a jazzsátor ugyanazt a hangulatot közvetíti, mint az elmúlt években. A kezdéskor még szellős, aztán, ahogyan sorra fejeződnek be az órák az improvizációs táborban, csoportokban jönnek a hallgatók. A törzsvendégek is ugyanazok, már önkéntelenül is köszönünk azoknak is, akikkel máshol nem is találkozunk.
De itt vannak a zeneszerető újságíró kollégák, néhány városi képviselő, most éppen Sági Józseffel és Rettegi Attilával találkozunk, és itt van Feiszt György, egykori alpolgármester is, akiről azt tartják, hogy amíg ő nincs a nézőtéren, el sem kezdik a koncerteket.
Tátrai nem jött, mert eltört a nyaka
A büfé sem drága, simán versenyez a környékbeli helyek áraival, és a belépőjegy sem drága, ahogyan előzetesünkben már írtuk, egy hasonló fővárosi koncert árának ötödrészéből itt már megnyílik a kapu.
A csütörtöki nap a hazai csapatoké volt. Eredetileg Tátrai Tibort és együttesét várták, de a gitáros sajnálatos és súlyos balesete miatt változtatni kellett, gyorsan beszervezték hát Gyárfás Istvánt, aki amúgy is állandó vendég itt, régóta oktatója az improvizációs tábornak. Triójával lépett fel, kiegészülve a szaxofonos Szalóki Bélával. Igazi ráhangoló műsor volt, jöttek a némileg átgondolt standardok, és közben gyűlt a közönség.
Charlie-ra várt a nagyérdemű, aki most igazi szuperprodukciót ígért, húsz fős zenekarral. Meg is történt, a klasszikus dob, zongora, basszusgitár, gitár, szaxofon felállás mellett nagy létszámú fúvósszekció kísérte őket, néha szólistaként is kiemelkedve. Néha hollywoodi hangulattal, néha kicsit musicalszerűen, néha valóban jazzbetétekkel operálva.
Szuperprodukció vagy hakni?
Szóval, szuperprodukció vagy hakni? Ezt itt a kérdés. Előbbi azért nem, mert nem volt másról szó, mint Charlie jazzrockos műsorának megszínesítéséről, ahogy agy ismerős mondta, ez most úgy szól, mint annak idején a lemezen. Ezzel a műsorral egyébként is járják az országot, fúvósszekció nélkül is, most kiegészítették néhány standarddal, és kihasználták a fúvósok adta lehetőségeket.
De az is biztos, hogy nem hakni. Profi hangszerelés, az ország legjobb zenészeinek egy része, könnyed, élvezetes előadásmód. Azért egy ilyen koncertet szívesebben néztünk volna meg nagyobb terjedelemben, önálló produkcióként, itt, a jazzfesztiválon kicsit rendszeridegennek tűnt, pedig nem is tartozunk a lila ködbe burkolózó, bővített akkordokat istenítő hallgatóság közé.
Folytatás ma este a Bartók Teremben, aztán szombaton ismét a főtéri sátor, a kedvenc blues-nappal.
