A hétközi meccsek diszkrét bájával megpecsételt hangulattól övezve várták a szurkolók, hogy elkezdődjön a Körmend és az ASE összecsapása a körmendi sportcsarnokban. A lelátók elég foghíjasak voltak, a pályán pedig a kupa-hétvégétől kissé megfáradt paksi együttes és a több, mint egy hete tétmeccsre váró hazaiak melegítettek. A két gárda nem is olyan régen találkozott egymással. Az alapszakasz utolsó meccsén, épp az ASE ellen aratott győzelemmel – és persze a többi eredmény alakulásának is köszönhetően – harcolta ki a biztos play-off részvételt a vasi piros-fekete együttes.
A találkozó mindössze az első negyed derekáig volt egál. Már itt is kitűnt, hogy Shaw-n kívül ma nem sokan lesznek a körmendi csapatból veszélyesek a palánkra. Nem úgy a Paksnál, ahol aki labdát kapott, szinte mindenki betalált. Ráadásul a 6. perctől a vendégek egy ritmusváltással a külső dobásokra hozták rendre a támadásokat, amiben pedig nem tudtak hibázni. Az első 10 perc után 17 pontos fórral várta a folytatást az ASE.
Mindössze egy-két pillanatig hitte el a hazai együttes a folytatásban, hogy tud faragni a különbségen. A publikum is rázendített, ám a csak percekkel korábban játékba kapcsolódó Körtélyesi lelohasztotta a körmendi arcokról a mosolyt. Egymás utáni két triplája kijózanító volt. A Paks 28 pontos előnyt szorgoskodott össze a nagyszünetig.
Mintha nem is lett volna hátrányban a körmendi együttes, a hazai szurkolók úgy köszöntötték őket a nagyszünet után. És bár ők látszólag nem foglalkoztak a különbséggel, a jegyzőkönyvvezetők csak beírták Tóth Ádám újabb kosarát, amivel már 30 pontra hízott az ASE előnye. Azok, akik eddig még hittek a csodában és a Körmend feltámadásában, itt már beletörődtek az elkerülhetetlenbe, a vasiak sorsa megpecsételődött.
Az utolsó 10 perc aztán inkább sikerült komikusra, mint sportpályán megszokottra. A publikum előbb füttyszóval jelezte az egyes szituációkban, hogy a játékvezetői síp bizony néma maradt, majd pedig a játékvezetők egyes jó ítéleténél a közönség tapsban és ujjongásban tört ki.
Hencsey Tamás, a Körmend edzője: Gratulálok a Paksnak, abszolút megérdemelten nyertek. Kicsit értetlenül állok a történtek előtt. Mert az egy dolog, hogy az utóbbi időben kicsit kevés lehetőségünk volt arra, hogy 5-5-ben edzünk, de az elfogadhatatlan számomra, hogy a csapatban nincs elegendő tűz és agresszivitás. Teljesen erőtlenek voltunk, mind támadásban, mind védekezésben. Főképp az első negyedben, ahol gyakorlatilag a mérkőzés már el is dőlt. Próbáltam több variációt a védekezésbe belevinni és úgy látom, hogy ez ennek a csapatnak sok. Több dologra nem tud egyszerre összpontosítani, ez most tanulópénz, hogy legközelebb ilyent nem vállalhatok be. Teljesen súlytalanok voltunk, mindenféle agresszivitás nélkül játszottunk.
Schmidt Béla, az ASE edzője: Nagyon örülök neki, hogy a csapat morálisan így állt hozzá a meccshez, mint legutóbb a kupamérkőzéseken. Főleg védekezésben teljesítettünk kimagaslót és azt mondom, hogy a támadással is elégedettek lehetünk. Főképp ez eredményezte a magabiztos győzelmet.
