Az 1960-as, 70-es években nagyapám vasárnap délelőtt felvette ünnepi öltönyét a hozzá dukáló nyakkendővel, aztán biciklire pattant, és útba vette a vasúton túli városrész két akkor működő vendéglátóhelyét, a Zanati út és a Szövő utca sarkán található Fehér Ökör Vendéglőt - a későbbi Stoppot -, illetve a Fagazdasági Kombinát (mostani Falco) közelében található Csengődi Borozót.
Pörgött a kártya, mintha nem lenne holnap
A déli ebédidőig ezeken a helyeken snapszlizott és fröccsözött nyugdíjas barátaival (akkor még nem kellett a bicikliseknek szondázástól tartaniuk). Nos, az utóbbi sarki kocsma már a múlté. A közelmúltban bezárt, még a cégtábla is lekerült a bejárat fölül. A falról lekerült az ártábla, lécekből készült ajtóval zárták el a bejáratot.
Az ablakokon még fenn vannak a függönyök, s egy rajszögezett felerősített nejlon libeg a bejárati ajtón, jelezve, hogy valami kiírás is lehetett benne, csak valószínűleg elfújta a szél. A környéken lakók nem tudnak a bezárás okáról, s az utolsó üzemeltetőt sem sikerült elérni.
Melegkonyhát is kialakítottak
Annyi azonban biztos, hogy a még ma is működő Stop kocsmával ellentétben egykor itt nem volt melegkonyha, csak a májat lehetett megdolgozni. A nagy forgalmat azonban a környékbeli vállalatok (főként a Fűrészüzem, a mai Falco, a Húsipar, a XII. AFIT) dolgozói, valamint az ott élők, elsősorban a nyugdíjasok biztosították. A termelőszövetkezeti tulajdonban lévő egységnek aztán a rendszerváltás után új, a múltat és a körülményeket jól ismerő gazdája lett, aki sokat költött az egy időre bezárt vendéglátóhely külső-belső felújítására, s a melegkonyhai működéshez szükséges feltételeket is megteremtette.
Visszacsalogatta a környékbeli törzsvendégeket, a kamionosoknak is megállóhelyet jelentett a külsőleg is megszépült kisvendéglő. Mi több, a vendéglátóhely – akár egy klasszikus fogadó – szálláshelyként is szolgált.
Bónusz érdekesség: a hatvanas években az a hír járta, hogy az akkori üzletvezetők testvérét vette feleségül a közismert nótaénekes, Solti Károly. Hogy énekelt-e magyar nótákat az akkori idők aranytorkú dalnoka, akire még Móra Ferenc dalköltő-pedagógus testvére figyelt fel gyerekkorában, arról nem szólt a fáma. Ez a kérdés alighanem örök homályba bukott a kocsma eltűnésével.
